Fenntarthatóság

Gondolatok az IPCC jelentés kapcsán

HARTAY Mihály

2013. OKTÓBER 23.

Szeptember végén megjelent az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) ötödik jelentés tervezete (AR5) Földünk klimatikus viszonyainak változásáról. A jelentés tervezet – melyet a világ minden részéről több mint 200 kutató állított össze, az éghajlati rendszer működésével, az éghajlatváltozás hatásaival és az azokra való felkészüléssel, az alkalmazkodás lehetőségeivel, valamint az éghajlati rendszerre gyakorolt emberi hatások mérséklésének lehetőségeivel foglalkoznak.

A főbb megállapítások a következők:
- az éghajlati rendszerünk melegedése egyértelmű az elmúlt évtizedekben
- a grönlandi és antarktiszi jégtakaró és a gleccserek mérete jelentősen csökkent,
- 1901-2010 között az óceánok és tengerek átlagos szintje növekedett
- a légkör széndioxid, metán és dinitrogén-oxid koncentrációja jelentősen nőtt
- az óceánok hőmérséklete emelkedett és savasodása jelentősen nőtt a széndioxid elnyelés következtében
- A melegedés következtében a szélsőséges időjárási körülmények (aszály, trópusi ciklonok aktivitása, árvizek, zivatarok) intenzitása, gyakorisága, időtartama megnőtt. Különösen igaz ez a Föld északi féltekéjére.

Az emberi tevékenység hatása a fenti folyamatokra nagy bizonyossággal (90-100%) megállapítható. A jelentéstervezet széleskörű kutatási eredményekkel és vizsgálatokkal támasztja alá a következtetéseket. A jelentéstervezet vizsgálta, hogy a fenti folyamatok várhatóan fennállnak-e a XXI- század elején és végén. Egyértelműen megállapították, hogy a kedvezőtlen hatások bekövetkezésének valószínűsége az évszázad során 99-100 %.

Minél több adattal rendelkezünk a modern társadalom működéséről, annál nagyobb valószínűséggel állítja a bizottság az emberi tevékenység klímaváltozásra gyakorolt hatását. 2001-es harmadik jelentésben 66%-ra, 2007-es negyedik jelentésben 90%-ra értékelték az emberi hatás esélyét, a mostani már 90-100% közötti valószínűséget állapít meg. A jövő pedig mindezek alapján determinált. Ma már egyre kevesebben állítják ennek az ellenkezőjét.

Kérdés, hogy képesek vagyunk-e a hosszú távú gondolkodásra. Nem 10-20-30 évre gondolok, hanem 100-200-500 éves időtartamokra. Tevékenységünk ugyanis ilyen mértékben hat ki környezetünkre és utódainkra. Az egyéni életcélokat általában egy-két emberöltőre fogalmazunk meg. Terveink általában a saját életünkre terjednek, legfeljebb gyerekeink, unokáink sorsa határozza meg döntéseinket. És ez az időtartam is fokozatosan rövidül. A mai szülőképes korosztály már nem biztos, hogy megéri a nagyszülői kort. Társadalmi berendezkedésünk is a rövid távú gondolkodásra ösztönöz.

A fejlett társadalmak – elsősorban a fosszilis erőforrások felhasználása okán - a jólét olyan fokára jutottak melyre előtte egyetlen emberi közösség sem juthatott a Földön. Nem csoda, ha ebből a jólétből egyre többen részesülni akarnak. Különösen a fejlődő országok (Kína, India Brazília stb.) lakosai érzik igazságtalannak a helyzetüket, miközben a világ ipari termelésének egyre nagyobb hányadát előállítják, a fogyasztásuk messze elmarad a fejlett világban élő társadalmakhoz képest. Van esély a közös józan döntésre? Figyelembe fogjuk venni a közeljövőben döntéseinknél a körülöttünk élő természet, illetve a következő generációk hosszú távú érdekeit? Nem sok cselekedetünk utal rá. Igaz, ma már kevés tudós állítja az IPCC jelentés ellenkezőjét, egyre többet beszélünk a várható negatív változásokról, sokszor kénytelenek vagyunk elszenvedni is a természeti csapásokat, a szélsőséges időjárás okozta természeti katasztrófákat. Egyelőre a tartós hőhullámok ellen még légkondicionáló berendezés vásárlásával igyekszünk védekezni.

Gátakat építünk az áradások ellen, ásványvizet iszunk a fertőző csapvíz helyett. És folytatható a sor. Alkalmazkodni igyekszünk a változásokhoz. Vajon tudnak-e alkalmazkodni dédunokáink? Lesz-e elegendő energiájuk a klímaberendezések működtetéséhez, a tiszta víz felszínre hozásához, elég magasak lesznek-e a megépített gátak? Tudunk-e, képesek vagyunk-e empátiával, felelősséggel cselekedni meg nem ismert utódainkkal szemben? Úgy vélem, ez a XXI. század igazi nagy kérdése! Az IPCC jelentést készítő tudósok segítenek a helyzet megértésében és felhívják a figyelmet az ökológiai veszélyekre. Amit tehettek, ők megtették.

Hartay Mihály dr.




HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Fenntarthatóság

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Fenntarthatóság

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Fenntarthatóság

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Fenntarthatóság

Az ember teljesen új dimenziója az evolúciónak – videointerjú Gyulai Ivánnal

Gyulai Iván ökológust az SZVT-n tartott előadását követően az emberiség endoszomatikus és exoszomatikus energiaigényéről kérdeztük. Az ismert kutató meglátása szerint a modern emberiség által épített technoszféra nem adaptatív, túl merev és kevéssé diverz, ez jelentős veszélyt jelent a túlélésére.

Fenntarthatóság

Szuperterjesztők és az ökológiai immunológia

Ez az összefoglaló a betegség-ökológia és az ökológiai immunológia erősödő fogalmi és tapasztalati összefüggéseit tárgyalja. Leírja ezen két terület lehetséges összefonódási vonatkozásait kitérve a szuperterjesztők és kulcsgazdák fertőző betegségekben betöltött szerepére, a környezeti tényezők hatására, a beteg közérzetre,mint immunológiai tényezőre és a társuló fertőzések következményeire és immunfolyamataira.

Kapcsolódó anyagok

Fenntarthatóság

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Fenntarthatóság

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Gondolat

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Hírvilág

X. Magyar Fenntarthatósági Csúcs – 2019 Végre megértettük?

A X. Magyar Fenntarthatósági Csúcs konferencia fókuszában az idén a rendkívüli katasztrófákat okozó felmelegedés és kontinenstüzek miatti tömeges tudatra ébredés áll. Fákat ültetnek az emberek világszerte. A fiatalok az utcán követelik jogukat a jövőhöz. Ráébredtünk: nincs tovább!

Fenntarthatóság

Az ember teljesen új dimenziója az evolúciónak – videointerjú Gyulai Ivánnal

Gyulai Iván ökológust az SZVT-n tartott előadását követően az emberiség endoszomatikus és exoszomatikus energiaigényéről kérdeztük. Az ismert kutató meglátása szerint a modern emberiség által épített technoszféra nem adaptatív, túl merev és kevéssé diverz, ez jelentős veszélyt jelent a túlélésére.