Fenntarthatóság

Elképzelni egy fenntarthatóbb világot – összefoglaló az ACLIM! kiállításról

2021. JÚLIUS 14.

A Levegőt! címet viselő, idei OFF-Biennále keretében szervezett kiállítást az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség. A rendezvény célja, hogy a társadalmi képzelet felszabadításával elősegítsék az ökológiai válság elleni fellépést. Az ACLIM! kiállítás kurátorai, Süveges Rita, Zilahi Anna és Horváth Gideon az xtro realm művészcsoport tagjaiként már több éve aktív résztvevői a témáról szóló diskurzusnak: munkájuk során a művészet eszközeivel, kritikai megközelítésből segítenek (újra)értelmezni a ma zajló ökológiai és társadalmi problémák összefüggéseit, és felülvizsgálni az ezek alapját képező meggyőződéseket és viszonyulásokat.

Az ACLIM! kiállítás 2021. április 23. és június 19. között volt személyesen megtekinthető a Horánszky utcai A.P.A. Galériában, de az anyag jelentős része egy tárlatvezetési videóval együtt jelenleg is elérhető az ACLIM! honlapján. A kiállítás egyik fő egységét az ökológiai válsághoz kapcsolódó tudományterületek szakértőivel készített beszélgetések, a másikat pedig összesen kilenc művész, köztük a kiállítás kurátorainak alkotásai képezték. A kiállító művészek Süveges Rita, Zilahi Anna és Horváth Gideon mellett Cséfalvay András, Kaszás Tamás, Kiss Kata Dóra, Nagy Csilla, Szári Laura és Ulbert Ádám voltak. Az Ügynökség további projektje a Klímaképzelet Reader cikksorozat is.

A kiállításon kivetített szakértői beszélgetésekben Dúll Andrea környezetpszichológus, Jordán Ferenc hálózatkutató biológus, Köves Alexandra ökológia-közgazdász és Szathmáry Eörs evolúcióbiológus szólalt meg. Ahogy a kiállítás egésze, ezek a beszélgetések is rendszerszintű összefüggéseket jártak körül, a problémák legkülönfélébb megközelítéseit fejtik ki. Az érintett témák sokfélesége rámutat, hogy mennyire szerteágazó, összetett problémákról van szó, és ezek megoldásához mennyire különböző szakterületekre van szükség. Felmerül a földi élet története, az együttműködés kérdésköre, a klímaszorongás, a tapasztalati tudás, valamint szó esik a gazdasági növekedés fenntarthatatlanságáról, jóllétről, relokalizációról, sokféleségről és a „tökéletes” megoldás kereséséről. Az egész projekt tudományos igényességgel jött létre, de – ahogy missziójukban fogalmaznak – kimondott szándékuk, hogy olyan ősi-új tudáseszményt terjesszenek, amelyben „a tudományosság mellett egyaránt helyt kaphat az intuíció, az érzelmi intelligencia, a testtapasztalatok összessége, a művészeti tudás vagy maga a párbeszéd”.

Az installációk olyan témákat dolgoznak fel, mint a patriarchális uralom és a technooptimizmus kritikája, tanulságok a földtörténeti múlt kihalási eseményeiből, a fosszilis energiahordozók kiaknázásának problémái, pusztító mezőgazdasági gyakorlatok, a fiatal generációk lelki egészségének kérdése és a világ kétéltűit sújtó kitridgomba-fertőzés. Mindezt személyes élményeken, meglátásokon és tapasztalatokon keresztül kifejezve, lehetőséget teremtve arra, hogy a szemlélő is kapcsolódhasson, átérezhesse a helyzetet.

Bár a kiállításból is elénk táruló helyzet elkeserítő, a közvetített üzenet pozitív: a ma zajló válságok megfékezhetők, ha képesek vagyunk meghaladni a képzeletünket is korlátozó uralkodó logikákat. Köves Alexandra szavaival: a változás egyik legnagyobb akadálya, hogy el sem tudjuk képzelni, lehetne másképp. Az Ügynökség célja, hogy hozzájáruljon a problémával való széles körű szembenézéshez, és ezzel együtt a pozitív jövőképek felvázolását is segítse. Ahogy a névválasztás is mutatja, ebben kulcsfontosságúnak tartják a képzelet szerepét.

Nagy hangsúlyt kap a különféle problémák egységben való értelmezése: az alkotók mind a témák feldolgozásán, mind a vizuális megjelenítésen keresztül rámutatnak, hogy a problémák között rengeteg összefüggés van, nem különállóak, nem függetlenek. Azért kulcskérdés ez, mert egészen más megoldásokra van szükség, ha napjaink válságait szorosan összefüggő, közös okokra visszavezethető következményeknek látjuk – így kiderül, hogy a probléma nem pusztán technológiai, hanem a meggyőződéseinkben és az ezzel összefüggésben működtetett társadalmi-gazdasági rendszerünkben keresendő. Ez egyúttal azt jelenti, hogy nyitottnak kell lennünk a ma uralkodó logikák meghaladására: újra kell gondolnunk a természethez fűződő viszonyunkat, az emberközpontúságot, illetve azokat az alapfeltevéseket, amelyekre a gazdasági rendszerünk is épül. Fel kell ismernünk a természetre utaltságunkat, a mai globális helyzet példátlanságát, és a fenntarthatatlanság mögött húzódó hajtóerők kezelésére kell törekednünk.

Az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség ebben nyújt segítséget, kiindulópontot. Érdemes meglátogatni a már említett honlapot, és böngészni a különféle tartalmak között!

Pribéli Levente

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Fenntarthatóság

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Fenntarthatóság

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Fenntarthatóság

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Fenntarthatóság

Az ember teljesen új dimenziója az evolúciónak – videointerjú Gyulai Ivánnal

Gyulai Iván ökológust az SZVT-n tartott előadását követően az emberiség endoszomatikus és exoszomatikus energiaigényéről kérdeztük. Az ismert kutató meglátása szerint a modern emberiség által épített technoszféra nem adaptatív, túl merev és kevéssé diverz, ez jelentős veszélyt jelent a túlélésére.

Fenntarthatóság

Szuperterjesztők és az ökológiai immunológia

Ez az összefoglaló a betegség-ökológia és az ökológiai immunológia erősödő fogalmi és tapasztalati összefüggéseit tárgyalja. Leírja ezen két terület lehetséges összefonódási vonatkozásait kitérve a szuperterjesztők és kulcsgazdák fertőző betegségekben betöltött szerepére, a környezeti tényezők hatására, a beteg közérzetre,mint immunológiai tényezőre és a társuló fertőzések következményeire és immunfolyamataira.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

Enyhe tünetmentes, SARS-CoV-2-fertőzött járóbetegeknél észlelt íz- és szagérzékelési változások

A Covid-19-ről szóló beszámolók a betegség súlyosságától függően, tünetileg leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor a szerzők tudomása szerint eddig csak egy tanulmány foglalkozott Covid-19 fertőzötteknél a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokkal, és 34%-os prevalenciát állapítottak meg a kórházban kezeltek körében. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról.

COVID-19

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

COVID-19

Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.