Ökológia

A természettudomány kevés, ha a féltermészetes élőhelyek fennmaradása a kérdés

2021. SZEPTEMBER 22.

Szöveg nagyítása:

-
+

Európa tájait évezredek óta formálja az ember. A hosszú idők során az emberi hatások következtében egyedülállóan gazdag életközösségek jöttek létre, amelyek fennmaradása is az emberi tevékenységtől függ. Ezek az úgynevezett féltermészetes élőhelyek Európa-szerte jelen vannak, és nagy arányban találunk köztük legelőket, kaszálókat. Ezek a rendszerek nem pusztán ökoszisztémák – hívják fel a figyelmet egy friss, az Ecology and Society szaklapban megjelent cikk (Semi-natural habitats in boreal Europe: a rise of a social-ecological research agenda) szerzői. Olyan komplex rendszerekről van szó, amelyekre sokkal jobban illik a társadalmi-ökológiai rendszer kifejezés, mivel alapvető elemük, fenntartójuk az ember. A kutatók a boreális Európa féltermészetes élőhelyeinek helyzetét, jellemzőit vizsgálták, alaposan körüljárva a korábbi kutatásokban használt fogalmakat, megközelítéseket, majd az így szerzett ismeretek alapján állapították meg a féltermészetes élőhelyeket veszélyeztető tényezőket, és a lehetséges megoldási lehetőségeket. Nem egyszerű pontosan körülírni, hogy mit tekinthetünk féltermészetes élőhelynek, a fogalom tartalma területenként eltérő lehet. Észtországban például kritérium, hogy az adott terület soha nem volt felszántva, Lettországban viszont bizonyos indikátor növényfajok jelenlétére alapul a besorolás, függetlenül az élőhely használatának történetétől. Földhasználati szempontból leginkább a gyepterületek kiterjedéséről és elhelyezkedéséről léteznek egzaktabb kategorizálások és pontosabb nyilvántartások, a többi élőhely esetében még kevesebb adat érhető el országos szinteken. A féltermészetes élőhelyeket korábban sokáig csak abból a szempontból vizsgálták, hogy a különféle kezelések hogyan hatnak az ottani életközösségekre. Később, az 1990-es évek környékén nagyobb hangsúly került a vidéki megélhetés témakörére a nemzeti politikák szintjén, ekkor megerősödött az ilyen élőhelyekhez köthető egyéb társadalmi hozzájárulások vizsgálata is. A legújabb irányt a gyepterületek innovatív használati módjának, például a rekreációs célú használat kutatása jelenti, és további, fontos új irány a cikk szerzői által is képviselt társadalmi-ökológiai megközelítés. Eszerint a féltermészetes élőhelyek megértése és megőrzése lehetetlen a társadalmi alrendszer figyelembevétele nélkül, és fel kell ismernünk, hogy ezek az élőhelyek a puszta termelési lehetőségeken kívül sok más pozitív társadalmi és természetvédelmi haszonnal járnak. A féltermészetes gyepekre alapozott állattartás kiváló eleme lehet a fenntartható helyi élelmiszer-termelésnek – bár gyakran csak egy-egy szűk aspektusát, leginkább a takarmánytermelést veszik figyelembe, valójában számos egyéb pozitív hozadéka van ezeknek az élőhelyeknek. A területen korábban sok olyan kutatás zajlott, amelyek az életközösségek szintjén zajló változásokat próbálták feltárni és leírni, például a különféle kezelések hatását vagy a fajok eltűnésének „késését” az élőhelyvesztés után. Azonban a fajok és a féltermészetes élőhelyek fennmaradása alapvetően társadalmi-gazdasági probléma (többek között olyan dolgoktól is függ, mint az élőhelyek értékének társadalmi elismertsége, a terület tulajdonosának hozzáállása, vagy az általános politikai akarat). A kezelés az a mozzanat, amin keresztül összekapcsolódik a társadalmi és az ökológiai alrendszer. Számos kutatás rámutat, hogy a hagyományos földhasználati rendszerek, amelyek létrehozták és fenntartották a féltermészetes élőhelyeket, széthullottak. A társadalmi és ökológiai alrendszerek szét lettek választva a mezőgazdasági modernizáció, a globalizáció és más, hasonlóan nagyléptékű folyamatok következtében, amelyek alapvetően formálják Európa vidéki területeit. Bár léteznek agrár-környezetgazdálkodási ösztönzők Európában, ezekkel több komoly probléma is van. Távol állnak a társadalmi-ökológiai rendszer felfogástól, mivel a féltermészetes élőhelyek emberi élethez való hozzájárulásainak sokféleségét és összetett táji szintű hatásait nem veszik figyelembe, hanem ehelyett bizonyos meghatározott tevékenységekért fizetnek. Túlhangsúlyozzák az ezekért járó pénzügyi jutalmakat az ökológiai és társadalmi pozitívumokhoz képest, ezáltal tovább rontják a féltermészetes élőhelyek kulturális és gazdasági értékét a vidéki gazdaságban. Ezek mellett a kifizetések jellemzően egyedi parcellákat céloznak, különösen azokat, amelyek könnyen művelhetők és monitorozhatók – figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az élőhelyek közötti konnektivitás növelése mennyire fontos táji szinten. Természetvédelmi szempontból is kulcsfontosságú, hogy biztosítsuk az ezeket fenntartó gazdálkodást, mivel a művelés felhagyásával a gyepek becserjésednek vagy beerdősülnek, ezáltal eltűnnek a rájuk jellemző életközösségek, de az intenzifikáció (műtrágyahasználat, az eredeti növénytakaró feltörése és a gyep felülvetése) szintén súlyos problémát jelent. Nagyon fontos, hogy jobban megértsük, megismerjük a gyepek sokféle hasznán alapuló társadalmi-ökológiai rendszereket, beleértve ezek kiemelkedő és erősen veszélyeztetett természetvédelmi értékeit, és szükség van az ezek megőrzéséhez kapcsolódó javaslatok megfogalmazására is. A fenntartható élelmiszer-termelési lehetőségen és az egyéb társadalmi hasznokon keresztül a vidéki megélhetés fontos elemét képezheti a féltermészetes élőhelyeken történő gazdálkodás. A kutatók kiemelik, hogy a felületes, tünetekre fókuszáló kutatásoktól fontos lenne elmozdulni a kezelések alternatíváinak megismerése felé – a féltermészetes élőhelyek megőrzését az életképes magas természeti értékű (High Nature Value – HNV) gazdálkodási rendszerekbe kellene illeszteni. Ebben nagy szerepe lehet a felismerésnek, hogy nem csak ökoszisztémákról, hanem társadalmi-ökológiai rendszerekről van szó. A kutatás során vizsgált boreális európai régióban egyelőre kevés ilyen inter- és transzdiszciplináris kutatás létezik, ami igyekszik összekötni a természettudományokat és a társadalomtudományokat. Szemlézte: Pribéli Levente Eredeti közlemény: Herzon I, Raatikainen K, Wehn S, Rusina S, Helm A, Cousins S, Rašomavičius V. Semi-natural habitats in boreal Europe: a rise of a social-ecological research agenda. Ecology and Society, 2021.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Ökológia

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Ökológia

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Ökológia

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Ökológia

A katasztrofikus klímaváltozási szcenáriók kutatása

A klímaváltozással foglalkozó szakirodalom áttekintését is elvégző közleményben Luke Kemp és munkatársai (amerikai, kínai, brit, holland és német kutatók) kifejtik: bár a kulcsfontosságú Torontói Deklaráció már 1988-ban megállapította, hogy a klímaváltozás lehetséges következményeinél csak egy globális nukleáris háború következményei lehetnek rosszabbak...

Ökológia

A fészkesvirágzatú növények (Asteraceae) szerepe az emberi egészség védelmében

Az Asteraceae család, azaz a fészkesvirágzatúak a világ egyik legszélesebb elterjedésű és legfajgazdagabb növénycsaládja. Olyan növényeket sorolunk ide, mint a pongyola pitypang, a saláta, a cikória, a kamilla és az articsóka. E taxon egészségügyi jelentőségét vizsgálták a The Plants of the Asteraceae Family as Agents in the Protection of Human Health című tanulmány szerzői. Nagy diverzitásuk ellenére a legtöbb faj kémiai összetétele alapjaiban hasonló, a prebiotikus tulajdonságú inulinnak mindegyikük jó forrása. Emellett erős antioxidáns, gyulladáscsökkentő, antimikrobiális, vizelethajtó és sebgyógyító hatást is kifejtenek.

Kapcsolódó anyagok

Hírvilág

Mennyit ér a vesém?

A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.

Hírvilág

Valóban „egészségesebb” a patikai só? - Tények, tévhitek és ellentmondások a nátrium-kloriddal kapcsolatban

TAKÁCS Gábor, FITTLER András, BOTZ Lajos

Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).

COVID-19

Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.

Klinikum

A hyperuricaemia diétás vonatkozásai

MEZEI Zsuzsanna

A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.

Hírvilág

Hatástalan a glükózamin az ízületi gyulladással összefüggő derékfájás ellen

A népszerű glükozamin kiegészítő egy új tanulmány szerint kevés vagy semmilyen enyhülést sem nyújt osteoartritis okozta krónikus derékfájásra.