Fenntarthatóság

A boldogság közgazdaságtana

2014. MÁRCIUS 31.

Magánügy vagy közügy a boldogság? Mi a gazdaság tevékenységének a célja: a profit maximalizálása vagy a köz-jóllét? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ számos szakterület képviselője március 28-án a MOM Kulturális központban megrendezett „A boldogság közgazdaságtana” elnevezésű szakkonferencián.

Az előadások, kerekasztal beszélgetések és délutáni műhelyek közgazdaságtani, pszichológia, teológiai és kommunikációelméleti aspektusból vizsgálták az alternatív gazdasági szemlélet alkalmazhatóságát.



A konferencia főelőadója Luigino Bruni, a hazánkban 2013-ban megjelent Civil gazdaság című könyv társszerzője, a római Lumsa Egyetem professzora volt. Bruni professzor előadásában nagy hangsúlyt fektetett az Easterlin-paradoxon bemutatására, amely jelenséget a szakirodalom „boldogságparadoxon a közgazdaságtanban” névvel illet.

A paradoxon abban rejlik, hogy a gazdasági jóllét és az szubjektív jóllét között csak egy adott szintig van korreláció, azt követően a magasabb jövedelem nem növeli a boldogságérzetet.

Előadásában kitért arra, hogy miért nincs szüksége a mai gazdaságoknak boldog emberekre. Elmondható, hogy a piacok leginkább a boldogtalan és elégedetlen fogyasztókra várnak. Ők ugyanis a vásárlói azoknak a nagy mennyiségben előállított komforttermékeknek – pl. cipők, autók, okostelefonok, TV-k -, amelyek használata rövidtávon közvetlen ösztönzést és kellemes érzetet nyújt. Azonban ezek a termékek által okozott örömérzett gyorsan csökken, sőt tartós fogyasztásuk hosszútávon függőséghez vezethet, ugyanis a múltbeli örömérzet megszerzéséhez a jelenben még több komfortjószágot kell fogyasztani.

Ezzel szemben a boldog vásárlók a kreatív termékeket – pl. egy jó könyv olvasása, civil tevékenység, komolyzenei koncert hallgatása, egy baráti vacsora – részesítik előnyben, amelyek kényelmet és kreativitást adnak az időnek, tartós hasznosságot biztosítanak unalmi effektus nélkül.

Bruni professzor szerint az interperszonális, közvetlen kapcsolatok is a kreatív javak csoportjába sorolhatók, ugyanis a családi és más emberi kapcsolatokban gazdag élet, átlagosan, mindenkit boldoggá tesz. Előadásában megállapította, hogy jellemzően túl sok komfort terméket, illetve kevés valódi kreatív jószágot fogyasztunk. Egy egyszerű modell segítségével bemutatta az egyéni boldogság mértékének változását, összekapcsolva az egyéni fogyasztást a kapcsolati javakkal.

Ha=f(Ia;Rab), ahol
Ha = A alany összboldogsága
Ia = A alany fogyasztása, jövedelme
Rab = A alany valódi kapcsolatai másokkal (A alany kapcsolata B alannyal)

A modell alapján megfigyelhető, hogy a jövedelemnövekedés - és így a komforttermékek tartós fogyasztása - negatív hatást gyakorol emberi kapcsolataink minőségére és mennyiségére, azáltal hogy időt von el azoktól a munka javára. Illetve alacsony jövedelemszint esetén, az egyén nem tud megfelelő mértékben kapcsolatokat kialakítani és ápolni.

Amennyiben A alany kapcsolati javaira jellemző, hogy belső motivációból születnek - az adott kapcsolat irányába - pozitív hatással bír összboldogságára. Teljes mértékben ezt a tényezőt azonban nem lehet befolyásolni, mivel a kapcsolati javakat egy egyén sem előállítani, sem fogyasztani nem tudja, ezek a másokkal való interakcióktól függnek, és csak akkor élvezhetők, ha kölcsönösen megosztják azokat.

Előadásában részletesen bemutatta a különböző boldogságfogalmak mögötti előfelvetéseket. Míg az angol és nemét nyelven a szerencséhez, történéshez köthető a boldogság szó, addig a rómaiban, olaszban, latinban inkább a virágzáshoz. Kritizálta az utilitarizmus boldogság-fogalmát, mely azt az élvezetre egyszerűsítette, és figyelmen kívül hagyta a "jó szenvedés" és a "káros élvezet" lehetőségeit.

Bruni professzor az arisztotelészi boldogságfilozófia újbóli megvalósítása mellett, a boldogságon való munkálkodást proponálja egyéni és közösségi szinten.

Jacsó Annamária
2014.03.30

Irodalom a témában:

Bruni , L. és Zamagni, S. (2013): Civil gazdaság, Hatékonyság, méltányosság, köz-jóllét, L’Harmattan Kiadó

Scitovsky, T. (1976): The Joyless Economy: an Inquiry into Human Satisfaction and Consumer Dissatisfaction, Oxford University Press

Easterlin, R. (1974): Does economic growth improve human a lot? Some empirical evidence. In Davism P.A. and Reder, M.W. (eds): Nation and Households in Economic Growth Essays in Honor of Moses Abromowitz. New York and London: Academic Press


HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Fenntarthatóság

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Fenntarthatóság

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Fenntarthatóság

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Fenntarthatóság

Az ember teljesen új dimenziója az evolúciónak – videointerjú Gyulai Ivánnal

Gyulai Iván ökológust az SZVT-n tartott előadását követően az emberiség endoszomatikus és exoszomatikus energiaigényéről kérdeztük. Az ismert kutató meglátása szerint a modern emberiség által épített technoszféra nem adaptatív, túl merev és kevéssé diverz, ez jelentős veszélyt jelent a túlélésére.

Fenntarthatóság

Szuperterjesztők és az ökológiai immunológia

Ez az összefoglaló a betegség-ökológia és az ökológiai immunológia erősödő fogalmi és tapasztalati összefüggéseit tárgyalja. Leírja ezen két terület lehetséges összefonódási vonatkozásait kitérve a szuperterjesztők és kulcsgazdák fertőző betegségekben betöltött szerepére, a környezeti tényezők hatására, a beteg közérzetre,mint immunológiai tényezőre és a társuló fertőzések következményeire és immunfolyamataira.

Kapcsolódó anyagok

Fenntarthatóság

Túlfogyasztás és lelki kiteljesedés – Gyulai Iván új kötetéről

A szerző ökológus, a hazai környezet-, és természetvédelem ismert szakembere és a fenntartható fejlődés fáradhatatlan kutatója és propagátora. Gyulai Iván e kötetében a fenntartható fejlődés koncepcióját mutatja be. Nagyon világosan, közérthetően, rendszerszemléletben. Onnan indul el, hogy a megközelítésmód fókuszában nem az emberi igények, hanem a szükségletek kielégítésének biztosítása áll. Ez a kérdéskör magyar irodalmában gyakran összekeveredik.

Fenntarthatóság

Minamata kór – Valami új a nap alatt

A kötet alapján teljes bizonyossággal látható, hogy a klíma változása, a tiszta ivóvíz hiánya, a lecsökkent biológiai sokféleség rengeteg viszontagságot hoz még az emberiség számára.

Gondolat

Az öngyilkosság és az emberi szabadság

Filó Mihály, AZ ELTE adjunktusa azt gondolja, hogy aligha van még egy emberi magatartás, amit annyi morális kétely övezne, mint az öngyilkosságot. 'Az öngyilkosság betegség, a legritkább esetben, nem az. Az öngyilkosság ugyanolyan kór, tuberkolózis és csak akkor harcolhatunk ellene eredményesen, ha ezt a tényt elismerjük' -- idézi egy neves bécsi pszichiáter szavait.

Gondolat

Mennyi az elég?

Az SZVT Kutatási és Fejlesztési Központ székházában került sor arra az interaktív konferenciára, melynek témája Gyulai Iván „Fenntartható fejlődés” tanulmányának három fejezete volt. Az egyes fejezetekhez korreferátumok hangzottak el Gyulai Iván rövid ismertetőit követően, majd a hallgatóság oszthatta meg észrevételeit...

Fenntarthatóság

Az ember teljesen új dimenziója az evolúciónak – videointerjú Gyulai Ivánnal

Gyulai Iván ökológust az SZVT-n tartott előadását követően az emberiség endoszomatikus és exoszomatikus energiaigényéről kérdeztük. Az ismert kutató meglátása szerint a modern emberiség által épített technoszféra nem adaptatív, túl merev és kevéssé diverz, ez jelentős veszélyt jelent a túlélésére.