COVID-19

A 2019-es koronavírusos megbetegedések (COVID-19) súlyosságának becslése nagy betegszámon alapuló modell alapján

2020. ÁPRILIS 06.

Az elmúlt hónapokban a koronavírussal (COVID-19) összefüggésbe hozható megbetegedések és halálozások statisztikai értékelésének eredményei nagyon tág határok közt mozogtak. Egyetlen olyan átfogó tanulmány sem jelent meg, amely független szempontok alapján objektív képet adott volna a betegség természetrajzáról. A Lancet Estimates of the severity of coronavirus disease 2019: a model-based analysis című tanulmánya ezt a hiányosságot igyekszik pótolni.

A tanulmány célja egy olyan modell megalkotása, amely különböző társadalmi csoportokban és korosztályos bontásban pontos becslést ad a betegség tünettanáról és lefolyásáról. A modell alapjául szolgáló több ezer betegadat Kína Hupej tartományából (közigazgatási központja: Vuhan) származik a 2020. január – 2020. február 25. közötti időszakból. A Kínán kívüli területek - ekkor még alacsony fertőzöttségük miatt – alul reprezentáltak. A modell olyan alapvető kérdésekre igyekszik becslést adni, mint fertőződés után a tünetmentes időszak átlagos időtartama, az első tünetek megjelenése, és a betegség várható kimenetele különböző korcsoportokban. Mindezek alapján a tanulmány fő célja az volt, hogy jó megközelítésű becslést adjon az összes COVID-19 fertőzéses eset, illetve ezek közül a klinikailag betegek halálozási arányára.

A szárazföldi Kínában (Hong-Kong és Macao kivételével) a járvány halálos áldozatainak adatait elemezve megállapítható, hogy az első tünetek megjelenésétől a halálig átalagosan 17,8 nap [95%-os kredibilitási intervallum (CrI) 16,9-19,2] telt el. Ezzel szemben a gyógyult esetekben a tünetektől kezdve a gyógyulás átlagban 24,7 nap (95% CrI 22,9-28,1) alatt következett be. Legmagasabb halálozási arányt (13,4%; 95% CrI 11,2-15,9) a 80 évesnél idősebb korcsoportban mérték. A szárazföldi Kínán kívüli adatokkal számolva a klinikailag betegek átlagos halálozási aránya 3,6% (95% CrI 1,9-7,2) volt, korcsoport szerint 60 év alatt 1,4% (95%CI 0,4-3,5) 60 év felett pedig 4,5% (1,8-11,1). Saját modelljük alapján, ami figyelembe vesz egyéb társadalmi és demográfiai változókat is, a szerzők szerint a valós mortalitási arány 1,38%-nak adódik. Ez alacsonyabb a korábbi SARS és MERS járványokénál, viszont egyértelműen rosszabb a világon 2009-ben végigszáguldó H1N1 influenzajárványhoz képest.

A Vuhan tartományból hazájukba visszatérő, nem kínai állampolgárok körében a bizonyítottan fertőzöttek halálozási aránya 0,66% (95% CrI 0,39-1,33) volt.

A tanulmány a mortalitási adatokat összehasonlította és konzisztensnek találta a Kínán kívüli területekről származó nemzetközi adatokkal. Fontos kiemelni, hogy a halálozási arányok szinkronban vannak a kórházi ellátás szükségességét reprezentáló adatokkal is, vagyis az előzőekben leírtaknak megfelelően, az idősebb korosztály jóval nagyobb hányada szorul intenzív osztályos beavatkozásra a fertőzés következményeként. Ugyanakkor, ellentétben a mortalitási adatokkal, a hospitalizációs szükség tekintetében a 70-79 éves és a 80 évesnél idősebb fertőzöttek már nem különülnek el élesen, mindkét csoportban a betegek 17%-ánál került sor orvosi beavatkozásra.

A tanulmány rámutat arra, hogy a járvány gyors terjedése miatt klinikai ellátást csak a valóban súlyos eseteknek célszerű biztosítani és nem helyes a kórházak szabad kapacitásait az igazoltan pozitív, de tünetmentes esetek elkülönítésére használni. Emellett, a halálozás valószínűsége jól becsülhető. A betegek kora és a társult betegségek fennállása alapján az egyes korosztályokat súlyozni lehet és kell is a korlátozott erőforrások legjobban elosztása éedekébn.

A tanulmány talán legfontosabb megállapítása, hogy a betegség modell által megbecsült sajátosságait a területi egészségügyi ellátórendszerek nagyban torzíthatják. Amennyiben a kórházak túlterheltekké válnak elégtelen járványügyi tevékenység (késői karantén) miatt, vagy a betegek helytelen osztályozása miatt rossz ellátási protokollok valósulnak meg, a halálozási arányszámok szignifikánsan magasabbak lehetnek, ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy az időben előre haladva egyre több tapasztalat gyűlik össze a betegséggel kapcsolatban, ami javítja a későbben érintetté váló országok helyzetét.

Eredeti közlemény:

Verity, Robert, Lucy C. Okell, Ilaria Dorigatti, Peter Winskill, Charles Whittaker, Natsuko Imai, Gina Cuomo-Dannenburg et al. "Estimates of the severity of coronavirus disease 2019: a model-based analysis." The Lancet Infectious Diseases (2020).



Szemlézte:
Szöőr Árpád dr.


eLitMed.hu
2020.április 6.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

COVID-19

Enyhe tünetmentes, SARS-CoV-2-fertőzött járóbetegeknél észlelt íz- és szagérzékelési változások

A Covid-19-ről szóló beszámolók a betegség súlyosságától függően, tünetileg leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor a szerzők tudomása szerint eddig csak egy tanulmány foglalkozott Covid-19 fertőzötteknél a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokkal, és 34%-os prevalenciát állapítottak meg a kórházban kezeltek körében. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról.

COVID-19

COVID-19: gasztrointesztinális tünetek

A szerzők szerkesztőségi levél formájában hívják fel a figyelmet arra, hogy a 2019 decembere óta világjárvánnyá lett coronavírus betegség 2019 (COVID-19) okozója, az új coronavirus (SARS-CoV-2) az ismert légzőszervi panaszok mellett gasztrointesztinális tüneteket is okozhat. Enyhe tünetekről van szó: émelygés, hányinger, nem súlyos hasmenés, melyeknek összefüggését a járvánnyal gyakran nem ismerik fel, jóllehet egyértelműen kimutatható a SARS-CoV-jelenléte a tápcsatornából vett biopsziás anyagban éppúgy, mint a székletben. Az emésztőszervi tünetek megelőzhetik a légúti tüneteket. A kezdeti tünetek felismerése nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi a fertőzés korai diagnózisát és a beteg izolálását, még a léguti tünetek megjelenése előtt. Jelenleg nem tisztázott fontos szempont a fertőzőképesség megállapítása a gasztrointesztinális COVID-19 eseteiben.

COVID-19

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

COVID-19

COVID-19: Gondoljunk a citokinvihar-szindrómára és az immunszupresszióra

A 2020 március 12.-i adatok alapján a COVID-19 által okozott betegségnek 3,7 % a mortalitása, míg az influenzáé az előző évek adatai alapján kevesebb, mint 1 %. A rendelkezésre álló, gyarapodó adatok azt mutatják, hogy a súlyos betegek egy részében citokinvihar-szindróma jelentkezhet.

COVID-19

A COVID-19-el fertőzött betegek kórházi kibocsátásának feltételei

Avagy mikor hagyhatja el a beteg a kórházat és mikor érhet véget az otthoni karantén? Az Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési központ (ECDC) az EU/EGT-tagállamok felkérésére készített útmutatása azokra a szempontokra tesz ajánlásokat, amelyek alapján az igazoltan COVID-19-fertőzött beteg biztonságosan (azaz fertőzésveszély nélkül) kibocsátható a kórházból, vagy megszüntethető otthoni izolációja.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

Enyhe tünetmentes, SARS-CoV-2-fertőzött járóbetegeknél észlelt íz- és szagérzékelési változások

A Covid-19-ről szóló beszámolók a betegség súlyosságától függően, tünetileg leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor a szerzők tudomása szerint eddig csak egy tanulmány foglalkozott Covid-19 fertőzötteknél a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokkal, és 34%-os prevalenciát állapítottak meg a kórházban kezeltek körében. Viszont a tanulmány nem közölt adatot a megváltozott érzékelés idejéről és a többi tünethez való viszonyáról.

COVID-19

COVID-19: gasztrointesztinális tünetek

A szerzők szerkesztőségi levél formájában hívják fel a figyelmet arra, hogy a 2019 decembere óta világjárvánnyá lett coronavírus betegség 2019 (COVID-19) okozója, az új coronavirus (SARS-CoV-2) az ismert légzőszervi panaszok mellett gasztrointesztinális tüneteket is okozhat. Enyhe tünetekről van szó: émelygés, hányinger, nem súlyos hasmenés, melyeknek összefüggését a járvánnyal gyakran nem ismerik fel, jóllehet egyértelműen kimutatható a SARS-CoV-jelenléte a tápcsatornából vett biopsziás anyagban éppúgy, mint a székletben. Az emésztőszervi tünetek megelőzhetik a légúti tüneteket. A kezdeti tünetek felismerése nagy jelentőségű, mert lehetővé teszi a fertőzés korai diagnózisát és a beteg izolálását, még a léguti tünetek megjelenése előtt. Jelenleg nem tisztázott fontos szempont a fertőzőképesség megállapítása a gasztrointesztinális COVID-19 eseteiben.

COVID-19

A SARS-CoV-2-re adott antitest válasz COVID-19 betegekben

A SARS-CoV-2 vírus fertőzés kapcsán még nem ismerjük pontosan a szervezet antitest válaszát, illetve az antitestek kimutatásának klinikai értékét sem tudjuk még felmérni.

COVID-19

COVID-19: Gondoljunk a citokinvihar-szindrómára és az immunszupresszióra

A 2020 március 12.-i adatok alapján a COVID-19 által okozott betegségnek 3,7 % a mortalitása, míg az influenzáé az előző évek adatai alapján kevesebb, mint 1 %. A rendelkezésre álló, gyarapodó adatok azt mutatják, hogy a súlyos betegek egy részében citokinvihar-szindróma jelentkezhet.

COVID-19

A COVID-19-el fertőzött betegek kórházi kibocsátásának feltételei

Avagy mikor hagyhatja el a beteg a kórházat és mikor érhet véget az otthoni karantén? Az Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési központ (ECDC) az EU/EGT-tagállamok felkérésére készített útmutatása azokra a szempontokra tesz ajánlásokat, amelyek alapján az igazoltan COVID-19-fertőzött beteg biztonságosan (azaz fertőzésveszély nélkül) kibocsátható a kórházból, vagy megszüntethető otthoni izolációja.