Rendre nem járnak sikerrel a Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány (LOKA) partnerséget kereső kezdeményezései az állami intézményekkel. Az Alapítvány 5 éves, az öngyilkosságot elkövetők hozzátartozóinak, környezetében élőknek segítésére irányuló pályázatot adott be 100 millió forintnyi uniós forrásra. A társadalmi felvilágosítást és megelőzést is célzó pályázatukat azzal az indokkal utasították el, hogy az öngyilkosok hozzátartozói nem áldozatok. Az egészségügyi államtitkárság megbízásából felállt egy, az öngyilkosságok megelőzéséért dolgozó team, Perczel Forintos Dóra, a Szakmai Kollégium Klinikai szakpszichológia és Klinikai Szakpszichológus Pszichoterapeuta Tagozat elnökének vezetésével. Ebben szerepet kapott a LOKA is, ám Oriold Károly, az alapítvány alapítója szerint a csoport inkább orvosi szempontból közelíti meg a prevenciót, holott hazánkban a társadalom hozzáállásán kellene nagyon sokat változtatni. Rendszerszinten nehéz megnyerni a megelőzéshez a háziorvosokat, mint kapuőröket, a társadalmi segítségnyújtás pedig éppen az orvoshoz való eljutást támogatná. Nemzetközi, így skót és svéd példák is arra utalnak, hogy azokban az országokban sikerült az öngyilkosságok számát jelentősen csökkenteni, ahol erős volt a társadalmi felvilágosítás. „Úgy tűnik, a magyar kormányzatnak és a döntéshozóknak egyáltalán nem fontosak azok a honfitársaink, akik öngyilkosságot követnek el. Az azonban érthetetlen, hogy ha ők nem foglalkoznak a problémával, akkor miért nem támogatják azokat a civil kezdeményezéseket, amelyek szakmailag megalapozott és a gyakorlatban is megvalósítható programot tesznek az asztalra, és tenni akarnak az öngyilkosságok csökkentéséért.” – mondja az alapítvány képviselője. Az öngyilkosság „fertőz”, hiszen ha elharapódzik, akkor többek számára problémamegoldó eszközzé válik. A legtöbb öngyilkosság hazánkban 1983-ban történt, azóta évről évre csökken azok száma, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. Azonban Szász Áron, a LOKA képviselője arra figyelmeztet, hogy az időseknél érezhető növekedés indult a korábbi évekhez képest. Kevesebben követik el tettüket önakasztással vagy mérgezéssel, a fegyverrel elkövetett és a leugrásos öngyilkosságok száma ellenben nem változott. A fegyveres és rendvédelmi dolgozók körében sem csökken az öngyilkosságok száma, aminek az oka valószínűleg az, hogy esetükben „kéznél van” az elkövetés eszköze. Hazánkban 100 ezer lakosra 24 öngyilkosság jut, a befejezett tettek száma Zala Megyében a legkevesebb, Csongrádban a legtöbb.

Százezer főre jutó öngyilkosságok száma (2002-2010) - forrás: KSH

Hosszú tervezés és fantáziálások előzik meg az öngyilkosság elkövetését, a nők több kísérletet tesznek, de a befejezett öngyilkosságoknál a férfiak száma magasabb. A legtöbb öngyilkosság nyáron történik és nem télen vagy ősszel. Oriold Károly azt is elmondja, a legveszélyeztetettebbek azok, akiknél a családban már történt öngyilkosság, az ő esetükben 26- szor nagyobb az esélye annak, hogy ezt választják valamilyen probléma megoldásaként. A legtöbb férfi egyébként 45 és 65 éves kora között oltja ki saját életét. Leggyakrabban az idős emberek keresik fel a háziorvost a tettük elkövetése előtti egy hétben, aki azonban vagy nem veszi észre a vészjeleket, vagy nem tud segíteni páciensének. Segíteni és felismerni a jeleket, ez lenne a lényeg – mondja Szász Áron, hiszen azokban az országokban, ahol tendenciózus csökkenést sikerült elérni az öngyilkosságok számában, éppen azt erősítették, hogy a veszélyeztetett ember környezetében élők felismerjék a segélykérést. Az öngyilkosság okozta fájdalom és a „fertőzés” ellen küzdene a LOKA, többek között azzal, hogy önkénteseket képez a hátramaradó hozzátartozók segítésére, akik a tapasztalatok szerint nem azonnal, hanem fél- egy év elteltével kérnek segítséget a történtek feldolgozásához. A képzett szakemberek személyesen találkoznak a gyászoló családtaggal, hogy segítsék a sokszor érthetetlen, szégyennel övezett tragédia feldolgozását. A média számára elkészítettek egy, az öngyilkosságok kommunikációjáról szóló irányelvet, amelyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság be is épített hasonló elnevezéssel kiadott anyagába. Az elutasított TÁMOP pályázat a civil szervezetek és az igazságügyi szakszolgálatok együttműködését célozta az áldozattá válás megelőzésében. „A pályázatban szereplő igazságügyi szolgálatok, rendőr-főkapitányságok, mentők, tűzoltók és börtönőrök mind egyetértettek abban, hogy az öngyilkosságot elkövetők vagy azzal próbálkozók, illetve azok családtagjai áldozatok, és fokozott veszélyben vannak. A fenti szervek nagy örömmel vették egy hálózat kialakítását, amelyben ők is megtanulhatják az olyan helyzetek kezelését, amivel naponta találkoznak.” A pályázat elutasítása ellen az alapítvány fellebbezett, mivel az általuk kidolgozott program a Magyar Pszichiátriai Társaság, az SE Magatartástudományi Intézete, és a Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve támogatását is élvezi. A fiatalkori öngyilkosságok megelőzésére szervez konferenciát az alapítvány, Budapesten, októberben, ahová Japántól Angliáig érkeznek az öngyilkosság-megelőzés legnagyobb nemzetközi szaktekintélyei, olyan országokból, ahol természetes, hogy a kormány egészségprevenciós programja foglalkozik az öngyilkosság-megelőzéssel is. A szakmaközi konferencia az elméletek helyett a gyakorlati lehetőségekre és feladatokra koncentrál, ennek megfelelően nem csak pszichiáterek és pszichológusok, hanem háziorvosok, szociális munkások, tanárok, szülők is részt vesznek rajta. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-06-15