Agykutatás

LSD alkalmazása alkoholizmusban

2012. MÁRCIUS 26.

A szerzők mindegyike a trondheimi (Norvégia) Tudományegyetem Orvoskara Idegtudományi Részlegének kutatója, valamint a bostoni Harvard Medical School pszichiátriai osztályának munkatársa.

Tanulmányuk célja az alkoholizmus kezelésében alkalmazott LSD hatékonyságának áttekintése. A hatvanas évektől nagyszámú vizsgálat született e tárgyban, nem mindegyik volt azonban kellőképpen kontrollált, ezért a szer terápiás értékét nem lehetett objektíven fölmérni.

Vizsgálati módszerükben a PubMed és a PsycINFO adatbázisát 1943-2010 között kulcsszavakkal szűrték, a találatokat ezt követően két független szakember a címek és absztraktok alapján áttekintette és kiválogatta a megfelelő releváns szakirodalmi hivatkozások megléte szerint. Majd kiválogatták a vizsgálatokat tartalmazó tanulmányokat és a meta-analízis eljárás protokollja szerint megállapították a mintába kerülő és kizárandó tanulmányokat.

Így megmaradtak azon tanulmányok, melyek randomizált kontroll-elrendezésben egyszeri, különböző dózisú LSD-t alkalmaztak alkoholisták kezelésére; kizárták az elemzésből a skizofréniával, illetve egyéb pszichózissal társult alkoholos kórképeket (mivel egyébiránt az LSD kezelés kontraindikációját képezi a pszichózis megléte).

A szűrés alapján 6 megfelelő tanulmány került elemzésre. Ezekben mindösszesen 536 felnőtt személy szerepelt. A résztvevők önkéntesek, főként férfiak voltak, elsődlegesen „alkoholizmussal” kerültek alkoholprobléma-fókuszú kezelésbe. (Megjegyzendő, hogy 1952-ben, amikor a DSM-I verziója volt érvényben, az alkoholizmust úgy határozták meg, mint „kifejezett alkoholaddikciót egyéb azonosítható betegség nélkül a háttérben”.) A vizsgálati csoport tagjai 210-800 mikrogram (3 mcg/kg) egyszeri, orális LSD-adagot kaptak (a kontrollcsoport tagjai egyáltalán nem vagy csak alacsony dózisú, 25-50 mikrog LSD-t, illetve 60 mg d-amphetamint, vagy 60 mg ephedrin szulfátot kaptak, illetve egy vizsgálatban nem volt semmilyen szerhasználat.)

A vizsgálati ülések előtt minden eljárásban szerepelt a betegek felkészítése, ez némely elrendezésben minimális, más esetekben kiterjedtebb felkészítést jelentett, általában nem közölték előre az LSD lehetséges hatásait. A vizsgálati ülés alatt némely elrendezésben pusztán a kezelők megnyugtató jelenléte és megfigyelése vette körül a betegeket, más elrendezésekben interjúzás, pszichoterápia, illetve aktív kísérés zajlott az LSD-ülések alatt. Csupán egy tanulmányban számoltak be arról, hogy részletes fókuszált alkalmakon dolgozták föl az LSD-ülés tapasztalatait, a többi tanulmányban mindössze rövid megbeszélés – vagy az sem – követte a vizsgálati ülést.

Minden vizsgálatban világosan definiált, standardizált – bár különböző – módszerekkel (pl. Ivási Történet Kérdőív, Alkoholfogyasztási Skála, Alkoholfogyasztási Interjú stb.) regisztrálták a későbbi alkoholhasználatra vonatkozó kimeneti mutatókat.

Az eredményeket tekintve, a kontrollcsoporthoz képest az egyetlen LSD-dózis alkalmazásával kombinált kezelések a káros alkoholhasználat szignifikáns javulását jelezték rövid és középtávú követés (3-6 hónap) esetén. Ez a különbség nem volt szignifikáns hosszú távú követés (12 hónap) esetén.

Három tanulmányban az alkoholabsztinencia alakulását vizsgálták, itt rövid távú követésnél szignifikáns javulást mutattak az LSD-s csoportok. Ez a javulás nem volt szignifikáns középtávú követésnél. Az eredmények egybevágnak klinikai tapasztalatok sokaságával és egyéb nem véletlen besorolásos mintán végzett kutatásokkal.

Megjegyzendő, hogy a közül a három tanulmány közül, melyben munkavégzésre vonatkozó adatokat is vizsgáltak, kettő jelzett szignifikáns javulást az LSD-s csoport tagjai között.

Kérdés, hogy az eredmények fényében ez a megközelítés vajon miért nem nyer értékének megfelelő helyet a terápiás repertoárban. A lehetséges okok között említik a szerzők, hogy a véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei egyenként nem annyira erőteljesek, hogy ezekből messzemenő következtetésre lehetett volna jutni; az idézett kutatások szerzőinek célkitűzése nem volt realisztikus, ezért nem értékelték kellőképpen a rövid- és középtávú javulást; a korai nem véletlen besorolásos klinikai vizsgálatok rögzítése nem kellően pontos és metodológiai problémákkal terhelt, ezért arra a téves benyomásra adhattak okot, hogy jól tervezett vizsgálatok nem is léteztek; végül, az LSD-t körülvevő összetett társadalmi és politikai vonatkozások nem tettek lehetővé rendszeres és támogatott klinikai kutatásokat.

Egyetlen LSD dózis hatékonysága összevethető a naltrexon, acamprosat vagy disulfiram (Antaethyl) – az alkoholfüggőség relapszusának megelőzésére rendelt szerek – hatékonyságával. Az LSD-tapasztalati oldaláról az idézett kutatók megjegyzik: a betegek általános igénye volt, hogy jelentős belátást nyerjenek a problémáikba, ezzel a tapasztalattal az újjászületés lehetőségét elnyerve az ivás feladásához vezető elhatározáshoz jussanak. LSD-tapasztalatuk alapján önelfogadóbbá váltak, nagyobb nyitottsággal, érzékenységgel és optimista hozzáállással fordultak a jövőbeli problémák felé.

Meglehetősen szokatlan, hogy egy terápiás szer egyetlen dózisa hónapokon át tartó pozitív hatású legyen – az inspiratív hatás természetesen csökken hosszú távon, a régi stresszekkel szembekerülve. Több kutató fölvetése szerint az LSD ismételt dózisa – pl. heti, vagy havi alkalmazásban – hosszabban elnyúlóan befolyásolhatja a káros alkoholhasználatot, mint az egyszeri alkalmazás.

A szerzők további irányokat körvonalaznak az LSD-re adott egyéni reakciók, az LSD dózisainak és az alkoholista beteg visszaesése bizonyítékon alapuló megelőzésének kutatása terén, valamint az LSD alternatíváját jelentő rövid hatóidejű pszichedelikumok [meszkalin, pszilocibin,dimetil-triptamin (DMT)] értékelése területén.

Szemlézte: Tremkó Mariann

Eredeti közlemény: Lysergic acid diethylamid /LSD/ for alcoholism: meta-analysis of randomized controlled trials. Journal of Psychopharmacology, 8 March 2012

eLitMed.hu

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Agykutatás

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Agykutatás

Az agyi plaszticitás kulcsa

A felnőtt korban született neuronok jóval a neurogenezis hanyatlása után is hozzájárulnak az agy flexibilitásához, állapította meg a Journal of Neuroscience tanulmánya.

Agykutatás

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Agykutatás

Új dimenzió a gyógyszerkutatásban: sejten belüli receptorok

Az idegsejteken belüli receptorok is felelősek a szinaptikus plaszticitásért, memóriáért, tanulásért, illetve számos idegrendszeri pathológiáért. A sejtszervecskéken, a citoplazmában és a sejtmag membránján, valamint plazmájában elhelyezkedő intracelluláris, G-fehérjéhez kötött receptorok leírása a depresszió, a szkizofrénia, a fájdalom, az autizmus, a metabolikus reguláció vagy az ischaemiás stroke kezelésének újabb szintje előtt nyit teret.

Agykutatás

Omega-3-zsírsavak a depresszió ellen

Az étrend-kiegészítőként forgalmazott omega-3-zsírsavak hatásosak a major depresszió kezelésében.

Kapcsolódó anyagok

Agykutatás

Pszilocibin-kiváltotta élmények hatása

A referált tanulmány szerzői a John Hopkins Egyetem kutatói, akik számos más intézettel együttműködésben folytatnak kutatásokat a pszilocibin hatásáról egészséges önkéntesek részvételével. A pszilocibin (a hallucinogén gombák hatóanyaga)hosszú távú pozitív élményeket okozó hatásáról régóta ismerünk anekdotikus beszámolókat, a tudományos vizsgálatok száma azonban elenyésző.

Hírvilág

Új utak a XXI. század pszichiátriájában és addiktológiájában - Kerekasztal-beszélgetés

Az utóbbi évtizedben ismét a medicina látókörébe kerültek a pszichedelikus szerek.

Klinikum

Szénhidrátfogyasztás és mortalitás

Bár számos randomizált kontrollált vizsgálat tanulmányozta az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatását, és ezek azt mutatták, hogy rövid távon a testsúly és a kardiometabolikus kockázat csökkenésével járnak együtt, a hosszabb utánkövetés nehéz kivitelezhetősége miatt ezek a tanulmányok nem szolgáltattak adatot a mortalitási kockázat alakulásával kapcsolatban.

Agykutatás

Egészséges önkéntesek pszilocibinre adott reakciójának előrejelzése

A zürich-i egyetem kórházának dolgozói tanulmányukban a pszilocibinre adott egyéni reakciójának előrejelzésének lehetőségét vizsgálták.

Hírvilág

HELYREIGAZÍTÁS: a béta-blokkolók által okozott szívfrekvencia-csökkenésről és ennek hatásairól a hypertonia kezelésében

Egy figyelmes olvasónk hívta fel a szerkesztőség figyelmét néhány tévedésre, amelyek helyesbítése nem csak kötelességünk, hanem további, új következtetésekre, de legalábbis kérdésekre világít rá.