A megfigyelt gyermekek 1 hónapostól 16 évesig terjedő életkorúak voltak, s agysérülést szenvedtek például motorbalesetben, egyéb traumás esetben, elesés, tompa tárgy okozta ütés, vagy más esemény következtében. Megfigyelték epilepsziás rohamaikat, és cEEG-vel rögzítették a kisebb görcsös epizódokat a sérülést követő 7 napon át. A gyerekek több mint felénél (55,6 százalék) tapasztaltak EPTS-t. Ezekre a két év alatti gyerekek, és a nem baleseti sérüléssel küzdő gyerekek voltak a legfogékonyabbak.

Ez a roham azonban nem befolyásolta a kórházi tartózkodás idejét rövid távon, sem az intubáció szükségességének időtartamát. Nagyon magas százalékban jelentkezett epilepsziás státusz, hosszú és sérülésveszéllyel járó roham (a gyerekek 44,4 százalékánál). A rohamok lehetőségét jelző abnormális EEG aktivitás ötször gyakrabban fordult elő gyerekeknél, mint felnőtteknél.

"A cEEG nélkül nem kimutatható enyhe rohamok magas aránya, különösen a kisebb gyerekeknél és a nem baleseti eredetű sérüléseknél igen elgondolkodtató " - mondta el Daniel Arndt, a tanulmány fő szerzője. "A tanulmány rámutat a cEEG használatának előnyeire a gyermekkori közepesen súlyos és súlyos agysérüléseket követő időszakban.
További kutatások szükségesek, hogy igazolják az eredményeket, és hogy kiderüljön, az EPTS befolyásolja-e a későbbi gyógyulást, illetve, hogy ezek kezelése és megelőzése javít-e a sérülés kimenetelén.

A jelentést az Amerikai Epilepszia Társaság 64. éves ülésén terjesztették elő a kutatók.

Forrás: Medipress

Kapcsolódó anyagok: cikk címe