Agykutatás

A cannabidiol hatása a Lennox–Gastaut szindrómával járó epilepsziás rohamokra

2018. MÁRCIUS 05.

A Lennox–Gastaut szindróma – az epileptiform encephalopathia egy ritka és súlyos formája – gyakran rezisztens a jelenleg rendelkezésünkre álló gyógyszerekkel szemben. Eddig nem készült olyan kontrollált vizsgálat, ami a cannabidiol (CBD) hatását vizsgálta volna a Lennox–Gastaut szindrómával járó epilepsziás rohamokra, ezért Elizabeth Thiele és munkatársai megvizsgálták, milyen a CBD hatékonysága és biztonságossága antiepileptikumokkal kombinációban adva ebben a betegpopulációban.


A változatos rohamtípusokat produkáló Lennox–Gastaut szindróma a kora gyermekkorban – tipikusan 8 éves kor előtt – kezdődik; astatikus rohamok (hirtelen elesés a roham következtében), lassú frekvenciájú tüske-hullám EEG-minták és kognitív zavarok jellemzik (a kor előrehaladtával a betegek 75-95%-a esetében alakul ki valamilyen fokú mentális retardáció). Bár az EU-ban a szindróma kezelésére hat különféle szer is engedélyezett (felbamát, lamotrigin, topiramát, rufinamid, clobazam, clonazepam), továbbá klinikai tapasztalatok alapján széles körben használják a valproátot, valamint a nem-farmakológiai módszereket (ketogén diéta, vagus-ingerlés, sebészet) is, a betegek kevesebb mint 10%-a esetében lehet rohammentességet elérni a jelenleg rendelkezésünkre álló kezelési formákkal.

A jelenleg engedélyezett antiepileptikumokhoz képest a CBD strukturálisan egyedülálló sajátosságokkal és multimodális hatásmechanizmussal bír. A preklinikai adatok arra utalnak, hogy a CBD in vitro és in vivo egyaránt rohamellenes aktivitással rendelkezik, biztonságos és hatékony a terápiarezisztens epilepszia kezelésében. Egy 120 gyermeken végzett randomizált, kontrollált vizsgálat pedig azt mutatja, hogy a CBD biztonságos és hatékony egy másik ritka, terápiarezisztens, gyermekkorban kezdődő epilepszia-formában (Dravet szindróma).


A randomizált, dupla-vak, placebo-kontrollált 3-as fázisú vizsgálat az USA, Hollandia és Lengyelország 24 klinikai központjában zajlott, olyan 2 és 55 éves kor közötti, terápiarezisztens (elégtelen eredmény legalább két korábbi antiepileptikummal) Lennox–Gastaut szindrómás betegek bevonásával, akiknek legalább heti 2 astatikus rohama volt a vizsgálat kezdetét megelőző 4 hét során.
A kezelés 14 hétig tartott napi 20mg/kg, két dózisban (reggel, este) orálisan adagolt CBD-vel (az első 2 hétben dózis-eszkaláció történt napi 2,5 mg/kg-ról, majd 12 hétig tartott a stabil dózisú fenntartó kezelés). A betegek vagy gondozóik rögzítették a rohamok számát és típusát, a párhuzamos medikációt, és az adverz eseményeket, továbbá 4 alkalommal történt személyes klinikai, és 2 alkalommal telefonos ellenőrzés.

Az elsődleges végpont az astatikus rohamok gyakoriságának változása volt a 14 hetes kezelési periódus alatt. A másodlagos végpontok a következők voltak: azoknak a betegeknek az aránya, akiknél legalább 50%-kal csökkent a rohamgyakoriság, továbbá az összes roham gyakoriságának a változása, valamint a betegek és gondozóik által érzékelt változás (a rohamok időtartamában, alvásminőségben, napközbeni álmosságban, életminőségben, adaptív viselkedésben) a kezelési periódus alatt.


86 beteg került a vizsgálati, és 85 beteg a placebo csoportba. A betegek korábban átlag 6 féle antiepileptikum szedését próbálták ki és hagyták abba hatástalanság miatt, és a vizsgálat alatt átlag 3 antiepileptikumot szedtek párhuzamosan. Az astatikus rohamok havi gyakoriságának mediánja 73,8 volt.

A CBD-csoportban a 14 hetes kezelési periódus alatt az astatikus rohamok havi gyakorisága 43,9%-kal, míg a placebo csoportban 21,8%-kal csökkent (medián értékek).

Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél legalább 50%-kal csökkent a rohamgyakoriság a CBD-csoportban 44%, míg a placebo csoportban 24% volt. Egy beteg sem vált mentessé az astatikus rohamoktól a teljes 14 hetes kezelési periódus alatt, azonban a CBD-csoport 3 tagja esetében nem jelentkezett astatikus roham a kezelés fenntartó szakaszában (a 15. naptól kezdve, 12 hét alatt).

A CBD-csoportban a 14 hetes kezelési periódus alatt az összes roham havi gyakorisága 41,2%-kal, míg a placebo csoportban 13,7%-kal csökkent (medián értékek).

Azoknak a betegeknek az aránya, akik általános állapotuk javulásáról számoltak be, a CBD-csoportban 58%, míg a placebo csoportban 34% volt.

A CBD-csoportban a betegek 62%-a, míg a placebo csoportban 34%-a esetében fordult elő kezeléssel összefüggő adverz esemény (a CBD-csoportban leggyakrabban hasmenés, aluszékonyság, láz, étvágycsökkenés, hányás), aminek eredményeképpen 14%, illetve 1% hagyta abba a vizsgálatban való részvételt. Súlyos adverz esemény (leggyakrabban az aminotranszferáz-szint emelkedése, bilirubin-emelkedés nélkül) 23%-ban, illetve 5%-ban fordult elő; azon betegek háromnegyede, akiknél a CBD-csoportban aminotranszferáz-szint emelkedés alakult ki, párhuzamosan valproátot is szedett. Az aminotranszferáz-szint valamennyi beteg esetében normalizálódott a kezelés során, vagy spontán módon, vagy a valproát vagy a CBD dózisának csökkentése, vagy a CBD-kezelés abbahagyása révén. Az aluszékonyság a CBD- és a placebo-csoportban egyaránt leginkább azoknál fordult elő, akik clobazamot is fogyasztottak. A vizsgálatot abbahagyó, CBD-vel kezelt betegek nagy része párhuzamosan clobazamot is fogyasztott (14-ből 8).

Placeboval összehasonlítva, a folyamatban lévő terápiás rezsimhez hozzáadott CBD-kezelés hatására még ebben a kifejezetten terápiarezisztens populációban is statisztikailag szignifikáns és klinikailag jelentős mértékben csökkent a rohamgyakoriság; a CBD terápiás hatása korán – a fenntartó kezelés első 4 hetében – jelentkezett, és fennmaradt a teljes kezelési időszak alatt.

A CBD-kezelésben részesülők szignifikánsan nagyobb száma érte el az astatikus rohamfrekvencia 25, 50 és 75%-os csökkenését, továbbá a CBD-kezelés szignifikánsan csökkentette az összrohamszámot és a nem astatikus rohamfrekvenciát is, ami arra utal, hogy a szernek széles spektrumú rohamcsökkentő hatása van. A CBD-kezelésben részesülők csoportjában szignifikánsan több volt a betegek és gondozóik által érzékelt életminőségbeli javulás, és a legtöbben csak enyhe vagy közepes súlyosságú adverz eseményekről számoltak be. A leggyakoribb súlyos adverz reakció a transzamináz-szint reverzibilis emelkedése volt; mivel a valproátot szedő 36 beteg közül 16 esetében jelentkezett ez a mellékhatás, fontos, hogy a klinikusok monitorozzák azon betegek transzamináz-szintjét, akik párhuzamosan valproát- és CBD-kezelésben részesülnek. Fontos továbbá azon betegek obszervációja is, akik a CBD-kezelés mellett clobazamot is szednek; jelen vizsgálatban a CBD-kezelésben részesülők 27%-a esetében csökkentették a clobazam dózisát szomnolencia miatt (ismert, hogy a CBD növeli a clobazam aktív metabolitjának a koncentrációját).

Szemlézte
Kovács Bence dr.

Eredeti közlemény:

The Lancet: Cannabidiol in patients with seizures associated with Lennox-Gastaut syndrome (GWPCARE4): a randomised, double-blind, placebo-controlled phase 3 trial
Thiele, Elizabeth AGunning, Boudewjin et al.
DOI: https://doi.org/10.1016/S0140-6736(18)30136-3

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Agykutatás

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Agykutatás

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Agykutatás

Új dimenzió a gyógyszerkutatásban: sejten belüli receptorok

Az idegsejteken belüli receptorok is felelősek a szinaptikus plaszticitásért, memóriáért, tanulásért, illetve számos idegrendszeri pathológiáért. A sejtszervecskéken, a citoplazmában és a sejtmag membránján, valamint plazmájában elhelyezkedő intracelluláris, G-fehérjéhez kötött receptorok leírása a depresszió, a szkizofrénia, a fájdalom, az autizmus, a metabolikus reguláció vagy az ischaemiás stroke kezelésének újabb szintje előtt nyit teret.

Agykutatás

Az idegrendszer működésének új dimenziója

A központi idegrendszer különböző sejttípusaiban, sőt a sejtek különböző részeiben is eltérő az alapvető mitokondriális funkciók szabályozása, állapította meg a Nature Neuroscience közleménye.

Agykutatás

Neurofiziológiai agyújraélesztés

Egy nemzetközi kutatócsapat, a Yale Egyetem idegtudósai vezetésével, négy órával a halál beállta után képes volt helyreállítani és fenntartani a teljes emlősagy (sus scrofa) keringését, valamint sejtjeinek molekuláris és celluláris funkcióit. Az eredmény szerint az emlősagy regenerációs képessége jóval nagyobb, mint eddig gondoltuk.

Kapcsolódó anyagok

Agykutatás

Nemi különbségek az empátiában és a rendszerezésben, valamint az autizmus az extrém férfi agy következménye: igaz-e ez a két teória?

Klinikum

Az orális antikoagulánsok hosszú távú alkalmazhatósága idős korban PF esetén nemzetközi konszenzusdokumentum eredményei alapján (OAC-FORTA 2016)

Az oralis antikoagulánsokat gyakran alkalmazzuk az idős betegeknél is, hiszen előnyük bizonyított a stroke-prevencióban. A hatékonyság, a tolerálhatóság és a biztonságosság alapján létrehozott FORTA (Fit fOR The Age) klasszifikáció során 4 alkalmazhatósági kategóriába sorolták a jelenleg széles körben használt antikoagulánsokat. A szavazás alapjául szolgáló bizonyítékokat nagy klinikai RC-tanulmányokból választották ki. 10 nyugat-európai szakértő egymástól függetlenül értékelte használhatóságukat az idős populációban.

Klinikum

Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Klinikum

NOAC kezeléssel együtt járó major vérzéses események rizikója: a „real-world” vizsgálatok szisztematikus áttekintése

Jelen tanulmány az első szisztematikus áttekintése a real-world vizsgálatoknak, melyek non-valvuláris pitvarfibrilláló betegeknél alkalmazott új típusú antikoagulánsok és a warfarin által okozott major vérzéses szövődmények gyakoriságát vizsgálta. Több mint 4000 vizsgálatból 26 került kiválasztásra. Az apixaban terápia szignifikánsan alacsonyabb major vérzéses rizikóval járt, mint a warfarin. A dabigatran 9 vizsgálatban szignifikánsan kevesebb, 7 vizsgálatban hasonló vérzéses szövődmény rátát mutatott a warfarinnal összevetve. A rivaroxaban és warfarin vérzéses szövődmény rátája hasonló volt.

COVID-19

Hogyan csökkenthetők a karantén káros lélektani hatásai

Fontos prediszponáló tényező még a munkakör is: a karanténban élő egészségügyi dolgozók lényegesen nagyobb haragról, bosszúságról, félelemről, frusztrációról, bűntudatról, tehetetlenségről, elszigeteltségről számoltak be, mint a lakosság többi része, valamint ők azok, akiknek nagyobb eséllyel kellett megbélyegzést szenvedniük. Az elzártan töltött időszak után jellemzőbb volt rájuk az elkerülő minták használata, ezenkívül jelentős jövedelemkiesésről is beszámoltak.