Részletes keresés

Idegtudományok

2022. NOVEMBER 23.

hirdetés

Ideggyógyászati Szemle

2023. JÚLIUS 30.

[Akut neurotraumatológiai betegellátás számszerű alakulása a SARS-CoV-2-pandémia tükrében]

SÜVEGH Dávid , JUHÁSZ Ádám , VERES Sándor Dániel , VIOLA Árpád

[Kutatásunkban retrospektív módon megvizsgáltuk a Covid-19-pandémia alatt a neurotraumatológiai esetek változását Magyarország legnagyobb traumatológiai központjában, és összevetettük a járványt megelőző év adataival. Feltételezésünk szerint a kijárási korlátozások alatti esetszámcsökkenés a korlátozások feloldása után a sérültek számának emelkedéséhez vezet, melyre többen „rebound-effect”-ként hivatkoznak.]

ENG 2023;76(7-8)

Ideggyógyászati Szemle

2022. NOVEMBER 30.

Alemtuzumabterápiával kezelt sclerosis multiplexes betegek követéses vizsgálata a szegedi Sclerosis Multiplex Centrumban

FÜVESI Judit, KINCSES Zsigmond Tamás, LÉGRÁDI Dóra, VÉCSEI László, KLIVÉNYI Péter, BENCSIK Krisztina, FRICSKA-NAGY Zsanett

A relapszus-remisszió kórformájú sclerosis multiplex kezelési stratégiája az elmúlt évtizedben jelentősen megváltozott. Míg korábban az eszkalációs terápia volt az elfogadott terápiás módszer, napjainkban magas betegségaktivitás esetén lehetőségünk van indukciós kezelés indítására is.

HUN 2022;75(11-12)

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

Gyógyszeres kezelési stratégiák, hypertoniás sürgősségi állapotok

FARSANG Csaba

A közleményben összefoglalom a hypertoniás betegek gyógyszeres kezelésére, és külön fejezetrészben a hypertoniás sürgősségi állapotokra vonatkozó jelenleg érvényes gyógyszeres kezelési irányelveket.

HUN 2022;32(10)

Ideggyógyászati Szemle

1979. MÁRCIUS 01.

Az éjszakai alvás egyes elektrográfiás paraméterei, mint az alvás- és ébresztőrendszer dinamikájának nyomjelzői

HALÁSZ Péter, RAJNA Péter, PÁL Iván, VARGHA Márton, KUNDRA Olga, BALOGH Attila, KEMÉNY András, L'AUNÉ György, MARIAN Éva, CZENNER Zsuzsa

Az alvás- és ébresztőrendszer éjszakai alvás alatti dinamikájára utaló adatokat keresve szerzők 8 kísérleti személy 5-5 alvását vizsgálták különböző aktivációs szinteket (1. beavatkozás nélkül; 2. psychostimuláns hatásban; 3. psychostimuláns okozta részleges alvásdeprivációt követő „rebound” éjszakán; 4. placebóval és 5. egész éjszakai kombinált fény-hangingerléssel). Mérték az alvásmintázat egyes szakaszainak (fázisok, ciklusrészek, ciklusok, teljes alvás) időtartamait és a mikro-ébredések, K-komplexusok és elektrodermográfiás kisülések gyakoriságát ugyanezen szakaszokban. Az alvásciklusokban minden alváscsoportban aszimmetriát tapasztaltak: a cilus leszálló szára hosszabb és fokozatosan mélyülő volt, a felszálló szár rövidebb volt és több „fázisugrást” tartalmazott. A felszálló szár meredeksége szenzoros ingerlésre és méginkább pszichostimuláns hatásra fokozódott. Pszichostimuláns hatására az alvás felületesebbé vált, a mély alvásszakaszok eloszlása megváltozott és összmennyiségük csökkent. A REM fázis százalékos aránya kisebb lett, viszont az intermedier alvásé nőtt. A pszichostimuláns hatás alatti és a rebound-éjszakákon az alvásfázisok eloszlása egymással ellentétes módon tért el a beavatkozás nélküli alvásokban tapasztalttól. A 2 fázisokban mért K-komplexusok száma ciklusról ciklusra csökkent. A pszichostimuláns hatásban ezt nem tapasztaltuk. A ciklusok leszálló szárán a 2 fázisokon belül a 20 sec-onként mért K-komplexus-sűrűség fokozatosan növekedett, míg a felszálló száron számuk nagy változékonyságot mutatott, következetes tendencia nélkül. Ugyanakkor a felszálló száron a K-komplexusok átlagos gyakorisága közel azonos volt, mint a leszálló száron. A ciklusonként mért K-komplexus-sűrűség a ciklusmélységgel egyenes arányosságot mutatott. Pszichostimuláns és szenzoros ingerlés a K-komplexusok sűrűségét növelte. Minden alváscsoportban az alvásmélységgel fordítottan arányosan közel állandó gyakorisággal észleltek mikro-ébredést (REM és intermedier alvásban átlagosait 5, 2 fázisban 15 és 3-4 fázisban 20-30 percenként). A mikro-ébredések a ciklusok felszálló szárán valamivel gyakoribbak voltak, mint a leszálló száron. Leggyakoribbak a ciklustetőkön. Az első ciklusokban gyakoriságuk kisebb volt, mint a többi ciklusokban. Kapcsolat mutatható ki a mirko-ébredések és a ciklusfordulók, valamint a mikro-ébredések és a felszálló szár fázisváltozásai között. Az elektrodermográfiás kisülések száma a mély lassú hullámú alvásban mind az éber állapothoz, mind a REM fázishoz képest jelentősen emelkedett. Gyakoriságukat a szenzoros ingerlés és a pszichostimuláns növelte, viszont a rebound hatás csökkentette. Estétől reggelig az elsőtől a harmadik ciklusig gyakoriságuk az összes alváscsoportban emelkedő tendenciát mutatott, majd a további ciklusokban csökkent. Az egyes paramétereket a szerzők az alvás-, illetve ébresztőrendszer aktivitásának indikátoraként értelmezték. Kimutatható, hogy az egész alvásfolyamatban az ébresztőrendszer fázisos működése az alvásmintázat alakulásával szoros összefüggésben, állandóan nyomonkövethető. Adataik alapján feltételezik, hogy extracerebrális hatások jelentős szerepet játszanak az alvásciklicitás kialakulásában. A szenzoros ingerek az alvásfolyamat különböző pontjain különböző hatást eredményeznek: a ciklusok leszálló szárán alvást elősegítő szinkronizációs visszacsapásos jelenségeket hívnak elő, míg a felszálló száron tényleges ébredési reakciókat váltanak ki. Ennek alapján az alvásciklusok le-, illetve felszálló szárai az alvás-ébresztőrendszer egyensúlyát illetően különböző működési állapotoknak felelnek meg.

HUN 1979;32(3)

Ideggyógyászati Szemle

2014. JÚLIUS 30.

Natalizumabterápia, 2013

KARÁCSONY Mária, BENCSIK Krisztina, VÉCSEI László

A sclerosis multiplex (SM) fiatal felnőttek körében a leggyakrabban előforduló, a központi idegrendszert érintő krónikus betegség. Oki terápia nem ismert, jelenleg hat gyógyszer áll rendelkezésünkre a betegség aktivitásának csökkentésére. Az első vonalbeli gyógyszerek a betegek közel 2/3-ában jelentősen lecsökkentik az SM aktivitását, míg a maradék 1/3-ának áttörő betegsége van.

HUN 2014;67(07-08)

Klinikum

2013. SZEPTEMBER 13.

A Clipper Study Margójára

Az etanercept egy rekombináns humán TNF-receptor fúziós protein, amely kompetitív módon gátolja a TNFα sejtfelszíni receptorhoz való kötődését. Az etanerceptterápia hossza nem meghatározható, de a teljes remisszió elérését követően 12-24 hónapig javasolt a kezelés folytatása.

HUN

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Akut és krónikus alváshiány

A Wisconsin University munkatársa dr. Chiara Cirelli, a kollégáival együtt patkánykísérleteket végzett, mely során az állatok öt egymást követő éjszaka mindössze négy órát aludhattak, és az agyukban ugyanolyan változásokat voltak megfigyelhetőek, mint egy álmatlanul eltöltött éjszaka után.

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁJUS 01.

Az alvászavarok kórélattanáról egyes neurológiai betegségek tükrében

SZŰCS Anna, BÓDIZS Róbert, JANSZKY József, MIGLÉCZI György, HALÁSZ Péter

Az agy megbetegedései az érintett struktúra alvásszabályozásban betöltött funkciójától függő alvási rendellenességet okoznak, ezért az alvászavar „góctünet" lehet.

HUN 2001;54(05-06)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Az intragasztrikus aciditás és a szérumgasztrin koncentráció vizsgálata hiperacid betegekben

HUNYADY Béla, NAGY Lajos, JÁVOR Tibor, MÓZSIK Gyula

A szerzők 12 hiperacid betegen tanulmányozták a standard étkezéshez (830, 13, 17 óra) kapcsolódó és a diurnalis intragasztrikus pH-változásokat, valamint a Tisacid® (10% Al-Mg-carbonicum hydroxydatum, Alkaloida, Magyarország, 4x20 ml) és az Almagel® (4% Al-hydroxydatum és 1,38% Mg-hydroxydatum, Pharmachim, Bulgária, 4x36 ml) antacid szuszpenziók ekvivalens in vitro savkötő képességű dózisainak hatását az intragasztrikus aciditásra, és a szérumgasztrin-koncentrációra. Intragasztrikus pH-mérést végeztek gyógyszermentesen 24 órán át (kontroll), majd az antacidok valamelyikét adagolták (10, 1430, 1830 és 22 óra, cross-over módszer). Párhuzamosan óránkénti szérumgasztrin-koncentráció-meghatározás történt. Az étkezéseket követő ', órában a H*-koncentráció jelentősen csökkent (p<0,01), amit hypergastrinaemia (1–2 óra, p<0,01), majd hiperszekréció követett (11/7-2'/, óra, (p<0,01). Nem észleltek jelentős éjszakai hiperszekréciót. Mindkét antacid tartósan (Almagel® vs. Tisacid®: 67 vs. 95 perc, p<0,01), hatékonyan (25,6% vs. 36,3%, p<0,01) csökkentette a H+-koncentrációt. A savközömbösítést követően mérsékelt, de szignifikáns hypergastrinaemia (1–2'/, óra, p<0,01), majd mérsékelt hiperszekréció (21/-3 óra, p<0,05) jelentkezett. 1. Az étkezéseket követően 1-2 órával hypergastrinaemia, majd hiperszekréció alakult ki. 2. Nem volt jelentős különbség a nappali és az éjszakai aciditásban. 3. Mindkét szer hatékonyan csökkentette az intragasztrikus aciditást, a Tisacid® hatása kedvezőbbnek bizonyult. 4. Az antacidok adása után mérsékelt, de szignifikáns gasztrin release és „rebound" hiperszekréció alakult ki.

HUN 1994;4(02)