Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 23

Lege Artis Medicinae

2023. SZEPTEMBER 30.

Hypertonia és nefroprotekció időskorban

DOLGOS Szilveszter, HUSZÁR Liliána

Az idősebb korosztály aránya és életkilátása fokozatosan növekszik társadalmunkon belül, ráadásul ebben az életszakaszban a hypertonia és a csökkent veseműködés előfordulási gyakorisága már meghaladhatja a 60%-ot. Közleményünkben ismertetni szeretnénk a hypertonia és a krónikus vesebetegség kezelésének fontosságát, hangsúlyozva a CKD korai felismerésére és kezelésére vonatkozó szakmai megfontolásokat.

Hírvilág

2011. AUGUSZTUS 15.

Ferroportin-szint és emlődaganat

A vasszállító fehérje kulcsszerepet játszik az emlőrákban

Ideggyógyászati Szemle

1991. NOVEMBER 01.

Adatok a koraszülöttkori letalis központi idegrendszeri vérzésekhez

DR. KÁPOSZTA Zoltán, DR. HEGEDŰS Katalin

A koraszülöttek közel negyedének halálát okozó központi idegrendszeri vérzés pontos aetiopathogenesise nem ismert. Vascularis, intra- és extravascularis faktorokat különítenek el. Az irodalmi adatokkal összhangban úgy találtuk, hogy leginkább a subependymalis germinalis matrixot érinti (SEH). Gyakran társul hozzá HMD és/vagy HP - az egyes vérzés-typusokhoz eltérő arányban -, tovább rontva az egyébként is kedvezőtlen prognosist.

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

A pislogási reflex értéke comatosus betegek prognosisában

DR CSÉCSEI György, DR MARTINI Edit

Comatosus betegek pislogási reflex vizsgálati leleteit és az elhalálozo-ttak boncleletét összevetve próbáltunk következtetéseket levonni a reflex diagnosztikus lokalizációs és prognosztikus értékére vonatkozóan. Úgy találtuk, hogy a pislogási reflex a pupilla- és a cornea reflex-szel, valamint a labyrinth ingerléssel egyenértékű, de jobban objektiválható következtetések levonását teszi lehetővé az alsó agytörzs károsodása, s így a prognózis megítélésében.

Ideggyógyászati Szemle

1974. AUGUSZTUS 01.

Az agy vérátáramlásának és szénhydrát-anyagcseréjenek kapcsolatáról

MOLNÁR László

Szerző ismerteti az agy vérátáramlásának és szénhydrát-anyagcseréjének leglényegesebb jellegzetességeit. Vázolja a glukose-lebontás kémiai folyamatát. Áttekinti azokat az irodalmi adatokat, amelyek a központi idegrendszer szénhydrát-anyagcseréjének és a liquor cerebrospinalis összetételének kapcsolatával foglalkoznak. Felsorolja a vizsgáló módszereket, amelyek révén az idegrendszer energiaháztartásának megítélésére lényeges adatok nyerhetők. Foglalkozik az agy vérátáramlása szabályozásának kérdésével, a szabályozásban szerepet játszó idegi és anyagcsere folyamatokkal és a közöttük levő összefüggésekkel. Részletesen tárgyalja az idegrendszer energia háztartásának kóros változásait, felismerésükben és a prognosis megítélésében használható adatokat. Megállapítja — saját tapasztalatai alapján is —, hogy a liquorban található szénhydrát-anyagcsere termékek vizsgálata révén fontos felvilágosítást nyerhetünk a kórfolyamatok károsító hatásának fokáról, de nem a kórforma természetéről.

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Adatok a lymphoid leukaemiák központi idegrendszeri szövődményeinek elemzéséhez

DR. GUSEO András, DR. GÁLFI Ilona, DR. VINCELLÉR Mária

A szerzők három lymphoid leukaemiás esetük idegrendszeri szövődményeit ismertetik. Az első acut lefolyású esetben körülírt, atypusos óriássejtes gliomát észleltek a frontális lebeny fehér állományában az agy lymphoblastos infiltratioja nélkül, valamint egy néma angiomát a kisagy vermisében. 2. esetünk 11 hónapos lefolyású volt. A betegség 8. hónapjában meningealis szóródást észleltek, amely recidivált és subarachnoidális vérzéssel szövődött. A beteget acut koponyaűri nyomásfokozódás következtében vesztettek el. 3. esetünket 24 hónapja követik. Az észlelés 16. hónapjában jelentkezett az első meningealis szórás, amelyet a rendszeres intrathecalis kezelés ellenére 2 kisebb és egy erősebb recidiva követett. Második és harmadik esetünkben a liquor sejtkép alakulását rendszeres fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal követték. Hangsúlyozzák a korai diagnosis fontosságát, valamint a cytogramm készítésének jelentőségét a betegség prognosisának és a kezelés effectusának megítélésében. A szerzők a kombinált (craniális besugárzás és intrathecalis cytostaticus) kezelés mellett foglalnak állást. Második és harmadik esetünkben maglefűződéseket találtak, amelyeket az Arnold által leírt „indirect fragmentálódás”-sal azonosítanak és a tumorosán átalakult sejtek osztódási zavaraként értékelnek.

Ideggyógyászati Szemle

1973. JANUÁR 01.

A liquor összetételének változása halál után

MOLNÁR László

A normális kontrollokhoz viszonyítva halál után a liquor glukose-, lactat- és pyruvat-tartalma, valamint a lactat : pyruvat hányados értéke szignifikánsan megnő, a pH értéke pedig szignifikánsan csökken. Szignifikáns a K mennyiségének növekedése is a liquorban halál után. Szerző a változások elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy a liquor összetételének vizsgálata támpontokat szolgáltat súlyos állapotban levő betegek prognosisának megítéléséhez és az ,,agy-halál” megállapításához. Kedvezőtlen prognostikai jel — a lactat és a pyruvat mennyiségének növekedése mellett — a liquor glukose-tartalmának fokozódása a kórlefolyás során; arra utal, hogy az idegsejtek nem képesek normális úton értékesíteni legfontosabb energia-forrásukat. Ilyen esetekben megalapozott a „luxus perfusio” analógiájára „luxus glukose-ellátás”-ról beszélni, mert feltehető, hogy az idegsejtek egy része már elpusztult, a még működőképesek számára pedig „feleslegesen sok” a rendelkezésükre bocsátott glukose-mennyiség.

Ideggyógyászati Szemle

1972. JÚNIUS 01.

Az agyi arteriovenosus angiomákról

GÁCS Gyula, POÓR gyula Gyula

A szerzők 34 eset alapján az agyi arteriovenosus angiomák tünettanát, kórlefolyását, kórismézését és therapiáját elemzik. A vérzést találták a leggyakoribb kezdeti tünetként. Kiemelik az epilepsiás rosszulléttel kezdődő esetek viszonylag kisebb vérzési hajlamát és általában a vérzésnek a saccularis aneurysmából származónál jobb prognosisát, az utóvérzés kisebb kockázatát. A műtéti következményként jelentkező neurológiai kieséseket jó prognosisuk miatt az indicatio szempontjából kisebb jelentőségűnek tartják. A totalexstirpatiót tartják a választandó megoldásnak.

Ideggyógyászati Szemle

1971. DECEMBER 01.

A subarachnoidalis vérzések klinikai képe, lefolyása és prognosisa catamnestikus vizsgálatok alapján

DR. FAZEKAS András

A klinika beteganyagában a vérzés oka az eseteknek csak kisebb részénél tisztázódott, mivel az esetek többsége a vérzés után már hosszabb idő elteltével került felvételre. Ez az anyag aetiologiai szempontból feltehetően heterogénebb és így értékelhető következtetések levonására kevésbé alkalmas. A túlélés ebben az anyagban (konzervative kezelt és legalább 1 évig követett esetek) 68% volt. A klinika beteganyagából vett esetekkel a subarachnoidalis vérzés néhány típusos esetét demonstráltuk.

Ideggyógyászati Szemle

1971. SZEPTEMBER 01.

A generalizált repetitiv tüskekisülés mint a generalizált tüske-hullám mechanizmus egyik jelentkezési formája

DR. HALÁSZ Péter

Ismertetjük a „generalizált repetitív tüskekisülés" EEG jelenség fogalmának történeti kialakulását. - Százkét, féltől tíz évig követett, generalizált tüske-hullám mechanizmussal rendelkező epilepsiás betegnél vizsgáltuk a repetitív tüskekisülések előfordulását és elektro-klinikai korrelációit. - A generalizált repetitív tüskekisülés betegeink egyharmadánál jelentkezett. Bár a jelenség több mint 20%-ban klasszikus 3 c/s tüske-hullám mintánál is mutatkozott, főleg többestüske-hullám és méginkább lassú tüske-hullám mechanizmusokban volt gyakori (40, ill. 50% felett). Két formát különítettünk el: a tüske-hullám paroxysmussal együtt és attól függetlenül, önállóan jelentkező generalizált repetitív tüskekisülést. Előbbi inkább a 3 c/s körüli, utóbbi inkább a lassú tüske-hullám mechanizmussal járt együtt. A spontán, ill. Hexobarbital alvás nagymértékben elősegítette a minta megjelenését. Az epilepsiás mechanizmus klinikai sajátságai közül a repetitív tüskekisülés a grand mal rohamokkal, ill. a rohamok tónusos motoros komponensével, rossz klinikai prognosissal, és gyógyszeres befolyásolhatósággal mutatott szignifikáns kapcsolatot. Az epilepsiás mechanizmus hosszmetszeti elektromos tünetei közül a tüskehullám mechanizmus és a háttértevékenység rosszabbodása azok, amelyek szignifikáns összefüggést mutattak a repetitív tüskekisüléssel. - A repetitív tüskekisülések idején polygraphiás regisztrálással részben tónusos motoros, részben csupán vegetatív ictalis tüneteket észleltünk.