Részletes keresés

Immunonkológia

2023. DECEMBER 20.

A perioperatív durvalumab plusz neoadjuváns kemoterápia nagyobb EFS-t és pCR-t eredményez a reszekálható NSCLC-ben szenvedő betegeknél, mint a neoadjuváns kemoterápia önmagában

A reszekálható nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegeknél a perioperatív durvalumab plusz neoadjuváns kemoterápia a csak neoadjuváns kemoterápiához képest szignifikánsan jobb eredményeket ért el az eseménymentes túlélés (EFS) és a patológiai teljes válasz (pCR) két elsődleges végpontja tekintetében, az egyes szerekkel összhangban lévő biztonsági profil mellett, és nem volt hátrányos hatással a neoadjuváns kemoterápia vagy a műtét befejezésére.

HUN

Immunonkológia

2023. AUGUSZTUS 07.

Nivolumab (NIVO) plusz relatlimab (RELA) vs. NIVO korábban kezeletlen metasztatikus vagy reszekálhatatlan melanomában: a RELATIVITY-047 kétéves eredményei

HUN

Hypertonia és Nephrologia

2022. FEBRUÁR 26.

A vérnyomáscélérték-tartományok elérésének vizsgálata telmizartán és amlodipin fix dózisú kombinációs készítmény alkalmazása során a háziorvosi gyakorlatban

ÁMON Tamás, BARACSI-BOTOS Viktória, MÉSZÁROS Ágota, JÁRAI Zoltán

Előzmények: A hypertonia ellátásáról szóló aktuális európai és hazai irányelvek egyszerű és jól alkalmazható kezelési stratégiát javasolnak a kezelés hatékonyságának növelése érdekében. Ennek fontos eleme a kezdő lépésként alkalmazott RAS-blokkoló és kalciumantagonista vagy diuretikum fix dózisú, egytablettás kombináció alkalmazása. Elsődleges célkitűzés: A 2018-as ESC/ESH, az artériás hypertonia kezelésére vonatkozó szakmai irányelveknek megfelelő vérnyomáscélérték-tartományt elérők arányának meghatározása a telmizartán és amlodipin fix kombinációs terápia indítását követő 12 hetes kezelési periódus végén, a rendelőben mért vérnyomásértékek alapján, háziorvosi praxisban kezelt betegek körében. Betegek és módszerek: A többcentrumos, beavatkozással nem járó, prospektív adatgyűjtés során 63 háziorvos 729 beteget vont be a vizsgálatba. 717 beteg részesült a vizsgálati készítménnyel kezelésben (intention-to-treat [ITT] populáció) és 690 beteg esetében volt az elsődleges vizsgálati végpont meghatározható (per protocol [PP] populáció). A vizsgálat során két vizit volt, vérnyomásmérésre minden beteg esetében a beválasztáskor, illetve a második, egyben záró vizit alkalmával került sor. Eredmények: Az ITT-populációt 357 férfi és 360 nő alkotta, átlagéletkoruk 62±12 év volt, a betegek több mint 55%-a 65 évesnél fiatalabb volt. A rendelői vérnyomás átlaga az első viziten 150±17/88±10 Hgmm volt, míg a második vizitre (12. hét) a vérnyomásértékek 130±8,1/78±6,1 Hgmm-re csökkentek (p <0,05, minden esetben). A pulzusszámértékek is csökkenést mutattak a kezelés során (80±9,8/min értékről 75±6,3/min értékre). A 2018-as irányelvek szerinti optimális szisztolés célértéket az első viziten a betegek 10,1%-a , míg a második viziten a betegek 51,6%-a érte el. Az optimális diasztolés célértéket elérők aránya az első vizit alkalmával 15,8%-nak, míg a második viziten 54,1%-nak bizonyult. Az első viziten mindössze a betegek 5,5%-a érte el egyidejűleg az irányelvek szerinti szisztolés és diasztolés célvérnyomást. Ezzel szemben a második viziten a betegek 33%-a érte el egyidejűleg a számára kitűzött irányelvek szerinti optimális szisztolés és diasztolés célvérnyomásértékeket. Szintén nőtt a vizsgálat során azok aránya, akik a jelenlegi ESC/ESH irányelvek szerinti elsődleges célvérnyomásértéket (<140/90 Hgmm) érték el. Kiinduláskor a betegek 19,2%-ának volt a vérnyomása 140/90 Hgmm alatt, ami a vizsgálat végére 87,1%-ra emelkedett. A betegek jól tolerálták a telmizartán/amlodipin fix kombinációt, 95%-uk a vizsgálat befejezését követően is tovább szedte a készítményt. Konklúzió: Ez a való életet tükröző vizsgálat is azt bizonyítja, hogy az irányelvek szerint alkalmazott fix kombinációs telmizartán/amlodipin kezeléssel a betegek jelentős hányadánál már 12 hetes kezelés során el lehet érni a célvérnyomás-tartományt, de a betegek többségénél további dózisemelés vagy kombinációs kiegészítés szükséges a megfelelő vérnyomáskontroll elérése érdekében.

HUN 2022;26(01)

Klinikai Onkológia

2020. DECEMBER 30.

A petefészekrák kezelésének frontvonalában: a PARP-gátlók szerepének megújítása

MIRZA M R, COLEMAN R L, GONZÁLEZ-MARTIN A, MOORE K N, COLOMBO N, RAY-COQUARD I, PIGNATA S

Kiújult petefészekrákban a poli(ADP-ribóz)polimeráz- (PARP-) gátlókkal történő kezelések megváltoztatták a platinaérzékeny daganatok kezelését. Az új adatok szerint a PARP-gátlókat a kezelési algoritmus korábbi szakaszában kell alkalmazni. A kutatók számba veszik azokat a fázis III vizsgálatokat, amelyekben a PARP-gátlók hatását értékelték újonnan diagnosztizált petefészekrákok primer, illetve fenntartó kezelésében. Megvitatják a gyógyszerek hatásosságát és biztonságosságát az összes daganat, illetve a biomarkerek szerint válogatott daganatok klinikai vizsgálataiban, és összevetik a különböző vizsgálatok előnyeit és korlátait. Fontolóra veszik a jövő kutatásainak prioritásait – különös tekintettel a betegek kiválasztására és a jövőben alkalmazandó, egyelőre hiányzó gyógyszeres regimenek megalkotására. Négy fázis III vizsgálatban (SOLO-1, PAOLA-1/ENGOT-OV25, PRIMA/ENGOT-OV26 és VELIA/GOG-3005) PARP-gátlók használatával (olaparib, niraparib vagy veliparib) a progressziómentes túlélés jelentős javulását figyelték meg petefészekrákos betegekben. A vizsgálatok eltérő kialakítása (kezelés vagy fenntartó kezelés, egy gyógyszeres vagy kombinációs kezelés, bevacizumabbal vagy bevacizumab nélkül), a betegek kiválasztása (műtéti eredmény, biomarkerek elérhetősége, prognózis szerint), a résztvevők eredeti megválasztása (intention-to-treat, BRCA-mutációs vagy homológ rekombinációdeficites pozitív) befolyásolták a vizsgálatokból levonható következtetéseket. A teljes túlélési adatok még függőben vannak, hosszú távú biztonságossági adatok is csak korlátozottan állnak rendelkezésre. A PARP-gátlók sarkalatos szerepet játszanak az újonnan kimutatott petefészekrák-ellátásban, és befolyásolják a további kezeléseket. Ki kell választani azokat a betegeket és gyógyszereket, akiknél az eddigi alkalmazott kezelések a PARP-gátlóknál kevesebb haszonnal járnának.

HUN 2020;7(4)

Hírvilág

2012. JANUÁR 31.

Új utakon a fejlődéslélektan világában – konferenciabeszámoló

A csecsemők eseményfeldolgozása, előrejelzési mechanizmusa, a nyelv elsajátítása, a tárgyakhoz való viszony, a tudatelmélet és a becsületességhez való...

HUN

Ideggyógyászati Szemle

2011. JANUÁR 30.

Kognitív zavarok vizsgálata EEG-vel

SZIRMAI Imre, KAMONDI Anita

Az EEG az agy minden fiziológiai és neuropszichológiai működésének indikátora. Az α-aktivitást az EEG tanulmányozásának kezdetétől kulcsnak tekintették a gondolkodás folyamatának megfejtésében. A kvantitatív EEG (QEEG) -módszerek használatának alapja az a feltételezés, hogy a szignifikáns eltérések az egészségesek EEG-je ismérveiből képezett átlagoktól az agy betegségét bizonyítják.

HUN 2011;64(01-02)