Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2023. DECEMBER 18.

A vérnyomás-variabilitás mérésének módszertana és klinikai jelentősége az Európai Hypertonia Társaság konszenzusdokumentuma alapján

JÁRAI Zoltán

Az idő függvényében észlelt változékonysága a vérnyomás-variabilitás, amelyet szervezeten belüli szabályozómechanizmusok és a szervezetre ható környezeti tényezők egyaránt befolyásolnak. Több formája ismeretes, attól függően, hogy a változékonyság milyen időtartam során figyelhető meg. Klinikai megfigyelések, nagy epidemiológiai vizsgálatok arra utalnak, hogy a kórosan nagy vérnyomás-variabilitás fokozott cardiovascularis kockázatot hordoz.

HUN 2023;27(06)

Lege Artis Medicinae

2023. JÚLIUS 31.

A csökkent bal kamrai ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség gyógyszeres kezelésének fejlődése: a gyorstitrálási stratégia klinikai jelentősége

VARJAS Norbert, HEPP Tamás, BENCZÚR Béla

A krónikus szívelégtelenség morbiditása és a mortalitása továbbra is magas, mely miatt a betegség megfelelő kezelése kiemelt jelentőségű. A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség (heart failure with re­duced ejection fraction) esetében számos bizonyíték áll rendelkezésre a prog­nózis javítására, beleértve a halálozás, a hirtelen szívhalál és a szívelégtelenség miatti hospitalizáció csökkentését.

HUN 2023;33(6-7)

Lege Artis Medicinae

2023. MÁJUS 31.

Angiotenzinkonvertálóenzim-gátló vagy angiotenzin-1-receptor-blokkoló legyen az elsőként választandó gyógyszer a magas vérnyomásban szenvedő beteg kezelésekor?

BENCZÚR Béla

A RAAS-gátlók (az ACE-inhibitorok és az ARB-k) egyaránt első vonalbeli vérnyomáscsökkentők mind a tengerentúli, mind az európai (így a magyar) hypertoniaajánlások alapján is. Ennek ellenére a gyakorló orvosok körében jóval kifejezettebb az ACE-gátlók preferenciája, mint az ARB-ké. Jelen összefoglaló áttekintést kíván nyújtani a két hatóanyagcsoport közötti különbségekről, az elérhető direkt összehasonlító vizsgálatokról az evidenciák csúcsát jelentő metaanalízisekről.

HUN 2023;33(5)

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Migrénes stroke, migrén és stroke

KERÉNYI Levente

A migrén és a stroke kapcsolata több szintű. Mivel mindkettő gyakori, így ischaemiás stroke más okból migrénben is szenvedő betegnél is kialakul. Az ischaemiás stroke tünetei hasonlíthatnak aurás migrénre, és valódi migrénes infarktus (MI) is kialakulhat. Ez utóbbiról akkor beszélünk, ha a migrénroham teljesíti az alábbiakat: Aurás migrénben szenvedő betegnél jelentkezik, megfelel a korábbi rohamoknak, kivéve, hogy egy vagy több auratünet tovább tart, mint 60 perc, képalkotó vizsgálat infarktust igazol a megfelelő területben és más ok kizárható. A migrénes infarktus incidenciája alacsony, az összes ischaemiás stroke 0,2–0,5%-a. Ez a fiatalok körében azonban 13% is lehet. Az MI gyakoribb nőkben, elsősorban a hátsó érterületet érinti (posterior: 70–80%), általában kisméretű (64,7%), többszörös laesio észlelhető az esetek 41,2%-ában.

HUN 2022;7(1)

Hypertonia és Nephrologia

2017. MÁJUS 20.

A PIANIST (Perindopril-Indapamide plus AmlodipiNe in high rISk hyperTensive patients) vizsgálat - A perindopril-arginin, indapamid és amlodipin kombinált alkalmazásával elért vérnyomáscsökkenés

POÓR Ferenc

HUN 2017;21(03)

Hypertonia és Nephrologia

2017. ÁPRILIS 08.

A fix dózisú amlodipin és lisinopril kombináció hatékonysága II. és III. fokozatú hypertoniás betegeknél

JOÃO Maldonado, TEIMO Pereira, MARGARIDA Carvalho

Megfigyeléses vizsgálatot végeztünk ambuláns vérnyomásmérés (ABPM) alapján azzal a céllal, hogy a II. és III. fokozatú hypertoniás betegek fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelésének hatékonyságát vizsgáljuk. A vizsgálatban 30, gyógyszeres kezelésben előzetesen nem részesülő hypertoniás beteg vett részt, 36%-uk nő, átlagéletkoruk 52,44±11,54 év, testtömegindexük 28,73±4,54 kg/m2, kiindulási brachialis artériás szisztolés vérnyomásuk (SBP) 174,43±15,06 Hgmm, diasztolés vérnyomásuk (DBP) 102,83±10,67 Hgmm volt. Minden betegen 24 órás ABPM-mérést végeztünk a kiindulási állapotban és a nyolchetes kezelés után, az értékelést kiegészítve rendelői vérnyomásméréssel és a rutin vér- és vizeletvizsgálat paramétereivel. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés után az artériás vérnyomásban igen jelentős csökkenés mutatkozott. Az ABPM által rögzített, a szisztolés és diasztolés érték három mérési időszakban (24 órás, nappali és éjszakai) történő normalizálódása alapján számított normalizálódási arány 69% volt. A rutin vérnyomásmérés alapján pedig ugyanez az arány 79% volt. A laborértékeket tekintve szignifikáns változást mértünk a microalbumin értékében, 37,40 mg/24 h csökkenéssel (95%-os KI: 2,82-71,97; p=0,035), valamint az éh - gyomori glükóz értékében is mérhető volt, 0,64 mmol/l-es csökkenéssel (95%-os KI: 0,19-1,09; p=0,007). A vizsgálati időszak alatt egy betegnél sem jelentkezett szignifikáns mellékhatás. A fix dózisú, lisinopril 20 mg és amlodipin 5 mg kombinációval történő nyolchetes kezelés igen hatékonynak bizonyult a mérsékelt és súlyos hypertoniás betegek csoportjának kezelése során, valamint bizonyítást nyert, hogy ezt a hatást gyorsan, biztonságosan és jól tolerálható módon lehet elérni.

HUN 2017;21(02)

Hypertonia és Nephrologia

2015. NOVEMBER 05.

Kombinált antihipertenzív és koleszterinszint-csökkentő (lisinopril + amlodipin és rosuvastatin) kezelés hatékonysága és biztonságossága nagy és igen nagy rizikójú betegcsoportban (ROSALIA vizsgálat)

POÓR Ferenc

A szív- és érrendszeri betegségek magas halálozási statisztikai adatai, valamint az elkövetkező évtizedekre való előrejelzések jól ismertek. Ezek vonatkozásában a két legjelentősebb kockázati tényező a hypertonia és a lipidanyagcsere-abnormalitás.

HUN 2015;19(05)

Hypertonia és Nephrologia

2015. MÁRCIUS 20.

A kalciumcsatorna-blokkolók fix dózisú kombinációban történő alkalmazása növekedésének jelentősége a hazai orvosi gyakorlatban a 2007-2013 közti időszakban

BARNA István, GYURCSÁNYI András

Vérnyomáscsökkentő kezelés során a diabetes mellitus, az obesitas és a lipidanyagcsere-zavar komplex kezeléséről beszélünk, amely egyben a kardiometabolikus szindróma és a krónikus veseelégtelenség kialakulása elleni küzdelmet is jelenti. Mind az angiotenzinkonvertálóenzim-bénítók (ACE-gátlók), mind az angiotenzinreceptor-antagonisták (ARB-k), kalciumcsatorna-blokkolók (CCB), b-blokkolók, tiazid és tiazidtípusú diuretikumok „A” evidenciaszinttel csök­kentik a cardiovascularis morbiditást és mortalitást. A CCB-k, a leghatékonyabb vér­nyomáscsökkentők fő hatása a vasodilatatio, melynek alapján antiischaemiás, an­ti­anginás és antihipertenzív szerekként használjuk a mindennapi gyakorlatban. Felhasználva az Országos Egészségpénztár adatbázisát, először elemeztük a hazai 2007 és 2013 közt alkalmazott CCB-k forgalmának változását. A vizsgált időszakban az orvosok által tb-támogatással rendelt CCB-k között az amlodipinfelhasználás a legnagyobb. 2007 decemberében a receptek közel 75%-a amlodipin volt, ez 2013 de­cemberére 87,12%-ra nőtt. A CCB szerek közül 2007 és 2013 közötti időszakban statinokkal (atorvastatin + amlodipin), ACE-gátlókkal (ramipril + felodipin, lisinopril + am­lodipin, perindopril + amlodipin, ramipril + amlodipin, verapamil + trando­lap­ril), ARB gyógyszerekkel (valsartan + amlodipin, telmisartan + amlodipin), illetve b-blok­kolóval (BB) (metoprolol + felodipin) alkotott fix dózisú kombináció érhető el a tá­mo­gatott körből. A vizsgált időszak alatt a monoterápiában rendelt CCB-k használata csökkent, a kombinációban kiváltott készítmények alkalmazása fokozatosan nö­ve­ke­dett. A vizsgált hétéves időszak végére a kiváltott dobozok mennyiségének már több mint 40%-a CCB fix kombinációt tartalmazott. Az amlodipin + perindopril kombináció felhasználása megnőtt, míg az amlodipin + lisinopril háttérbe szorult. A fe­lo­dipin + ramipril kombináció alkalmazása csökkent, részesedése 5% alá esett.

HUN 2015;19(01)

Hypertonia és Nephrologia

2013. JÚLIUS 20.

A magas vérnyomás kezelése angiotenzinkonvertálóenzim-gátló és kalciumcsatorna- blokkoló fix kombinációjával

E. Chazova, G. Ratova, V. Nedogoda, M. Lopatin, B. Perepech, V. Tsoma

A vizsgálat célkitűzése egy angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (lisinopril 10 mg) és egy dihidropiridin kalciumcsatorna-blokkoló (amlodipin 5 mg) (Ekvator Richter Gedeon) (1. csoport) kis dózisú kombinációja, illetve az enalapril hydrochorothiaziddal vagy a nélkül (2. csoport) hatásosságának az összehasonlítása volt magas vérnyomásban. Anyagok és módszerek: A vizsgálatban 93 magas vérnyomásos beteg (36% férfi, 64% nő) szerepelt. Az átlagéletkor 52,6±12 év volt, a magas vérnyomás átlagosan 7,5±6,1 éve állt fenn. A vizsgálat kezdetekor a rendelőben mért vérnyomás 149,2±13,8/91,4±81 Hgmm volt. A betegeket véletlenszerűen osztották két csoportba (1. csoport, n=51 és 2. csoport, n=36). Eredmények: Az amlodipin/lisinopril fix dózisú kombinációja -28,9±11,3/-16,0±8,7 Hgmm-rel (p<0,0001) tudta csökkenteni a vérnyomást. A 2. csoportban a rendelőben mért vérnyomás -22,9±17,9/-11,5±10,7 Hgmm-rel (p<0,0001) csökkent. Az 1. csoport betegei gyakrabban érték el a célvérnyomást, mint a 2. csoport tagjai (94,1% versus 72,2%, p=0,008). Egyik csoportban sem változott jelentősen a pulzusszám. Csak az 1. csoportban figyelték meg a microalbuminuria (urinalis albuminexkréció, UAE) csökkenését -13,8±24,4 mg/24 h-val (p<0,001). A 2. csoportban javult a betegek életminősége. Azonban az életminőség javulása jelentősebb volt az 1., mint a 2. csoportban (p=0,002). Következtetés: Az amlodipin/lisinopril fix dózisú kombinációja lehetőséget ad a célvérnyomás elérésére a hypertoniás betegek 94%-ában, vesevédő hatású és javítja a betegek életminőségét.

HUN 2013;17(02)

Hypertonia és Nephrologia

2012. SZEPTEMBER 21.

Lehet-e helye a hypertonia terápiájában a hármas kombinációnak? - A perindopril-amlodipin-indapamid vérnyomáscsökkentő hatékonysága

PÁLL Dénes, SZÁNTÓ Ildikó, PARAGH György, KATONA Éva

A vérnyomás célértékre történő mérséklése csökkenti a cardiovascularis morbiditást és mortalitást. Az esetek túlnyomó többségében ez csak (többszörös) kombinált kezeléssel érhető el. A PAINT (Perindopril-Amlodipine plus Indapamide Combination for Controlled Hypertension Non-intervention Trial) vizsgálat elsődleges célkitűzése a perindopril, amlodipin, indapamid kombinációs kezelés hatékonyságának vizsgálata volt olyan betegek esetén, akik a korábbi kezelés mellett nem érték el a célvérnyomásértéket. A másodlagos vizsgálati szempont a metabolikus paraméterek és a beteg által szedett tabletták számának változása volt. Ezen alvizsgálatban összesen 126 beteg (74 nő és 52 férfi, átlagéletkor 59,8±12,5 év) vett részt, akiken a megfigyelési periódus kezdetén, majd négy hónap múlva is ambuláns vérnyomásmonitorozás történt. A vizsgálat kezdetén a korábban szedett 2,4±1,4 vérnyomáscsökkentő hatására egyik beteg sem érte el a célértéket. A betegek - a korábbi terápia helyett - perindopril-amlodipin és indapamid kombinációját kapták. A 24 órás szisztolés vérnyomás átlagértéke 139,2±13,4 Hgmm-ről 126,5±12,9 Hgmm-re (p<0,01), a diasztolés átlagérték 77,3±11,3 Hgmm-ről 71,1±8,7 Hgmm-re (p<0,01) csökkent. A szívfrekvencia nem változott. A vérnyomás csökkenése mind a nappali, mind az éjszakai órákban szignifikáns volt. Valamennyi órában statisztikailag számottevő vérnyomáscsökkenést észleltünk (10,1-15,4/5,1-7,8 Hgmm; p<0,001). A szisztolés hyperbariás impakt 366,9±251,1 Hgmm × óráról 166,2±185,4 Hgmm × órára (p<0,01), a diasztolés 112±130,6 Hgmm × óráról 41,6±65,6 Hgmm × órára (p<0,01) csökkent. Számottevő kedvező metabolikus változást is észleltünk: nem csak a lipidértékek, hanem a vércukorszint is szignifikánsan csökkent. A szedett tabletták száma kismértékben növekedett (2,4-ről 2,9-re), amely szignifikánsan jobb vérnyomáskontrollt eredményezett. Az egyik legmodernebb hármas kombináció - perindopril-amlodipin-indapamid - kifejezetten hatékony vérnyomáskontrollt biztosít jó beteg-együttműködés mellett.

HUN 2012;16(03-04)