Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy az emberi szervezet az élelmiszerek emésztésén és a légzésen keresztül is kitett a mikroműanyagoknak. Az Ambio című tudományos folyóiratban megjelent összefoglaló tanulmány (The potential effects of microplastics on human health: What is known and what is unknown) szerzői az emberi egészségre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos ismereteket gyűjtötték össze, valamint azonosították a különösen ismerethiányos területeket. Távoli sarki területektől kezdve az óceánok legmélyéig mindenütt megtalálhatók a mikroműanyagok, melyek mérete 1 mikrométer és 5 milliméter közé esik. Ezek egy része eleve e mérettartományba tartozó szennyezőként került ki a környezetbe, egy része pedig különféle folyamatok következtében nagyobb műanyagdarabok aprózódásából jött létre. Palackozott vízben, konyhasóban, sörben, sőt, gyümölcsök és zöldségek húsában is találtak mikroműanyagokat. Jelenleg hiányoznak a mikroműanyag fogyasztását és az emberi egészséget közvetlenül összekapcsoló kutatások – így a mikroműanyagoknak erősen kitett emberekkel kapcsolatos korrelatív kutatások, valamint modellállatokon és sejtkultúrákon végzett kísérletek eredményeire lehet támaszkodni. Ezek azt sugallják, hogy a mikroműanyagok kiválthatnak immun- és stresszválaszokat, valamint okozhatnak szaporodási és fejlődési problémákat. A mikroműanyagok egészségre gyakorolt hatásait tekintve a szerzők három fő kategóriát különböztetnek meg: a kémiai, a fizikai valamint a biológiai hatásokat. Modellélőlények vizsgálatából arra lehet következtetni, hogy a mikroműanyagok számos módon árthatnak az ezeket elfogyasztó élőlénynek: fizikai jelenlétükkel (dörzsölő hatásuk gyulladáshoz, oxidatív stresszhez, citotoxicitáshoz vezethet); kémiai jellegű hatásaikkal (adalékanyagaik vagy a környezetből hozzájuk kapcsolódó, reproduktív és fejlődési problémákat okozó, valamint immunválaszt kiváltó kémiai anyagok), illetve a hozzájuk kapcsolódó mikrobiális közösségek által (fertőzést, béldiszbiózist okozó patogének szervezetbe kerülése, illetve antibiotikum-rezisztens baktériumok létrejötte). Mindezek mellett fontos kutatási kérdéssé vált a mikroműanyagrostok belégzésének problémája: kutatások alapján ilyen részecskék százait lélegezzük be naponta. Korrelatív kutatások összefüggést találtak a mikroműanyagszálak és a légzőszervi megbetegedések, gyulladások és oxidatív stressz között. Még mindig nagyon kevés információ áll rendelkezésre azonban a mikroműanyagok egészségre gyakorolt hatásával kapcsolatban. A kémiai hatások a különböző mérgező adalékanyagokhoz (például ftalátok, BPA) és az úgynevezett másodlagos toxinokhoz (nehézfémek, növényvédőszerek, antibiotikumok) kötődnek. Utóbbiak a mikroműanyagokhoz kapcsolódva jutnak be a szervezetbe (de előfordulhat az is, hogy nem szennyezett mikroműanyaghoz kapcsolódva a szervezetben már jelen lévő szennyezések ürülnek ki). A tengeri élővilággal kapcsolatban szerzett ilyen jellegű tapasztalatok felvetik, hogy ezeknél az élőlényeknél ez a mechanizmus nem túl jelentős összességében. Fizikai hatásokkal kapcsolatban a szerzők a belégzést, a lenyelést és a protézisek jelenlétét emelik ki. A levegőben található mikroműanyagok döntő része (különösen beltérben) a szintetikus textilekből származik. A szintetikus szálak belégzésének következményeiről keveset tudunk. Feltehetően jelentős részük kiürül a szervezetből a természetes tisztítási mechanizmusoknak köszönhetően, azonban a bent maradó részük gyulladásokat és akár respirációs laesiókat okozhat, különösen azoknál, akiknél nem működik jól a tisztulás. A korábban leírtak mellett más élelmiszerek is szennyezettek lehetnek mikroműanyagokkal. Egy zebradániókon végzett akkumulációs kutatásban azt találták, hogy a mikroműanyagok formája igen nagy hatással volt az egészségügyi kimenetre: a rost forma károsabb volt a töredékeknél és gyöngyöknél. Az akkumuláció nyálkahártya-sérülést, megnövekedett permeabilitást, gyulladást, metabolikus zavart és a mikrobióta diszbiózisát okozta. Emlősök esetén ugyanakkor arra utalnak az eddigi kísérletek, hogy a vizsgálati körülmények mellett az orális polisztirén-bevitel semmilyen akut egészségügyi kockázattal nem járt. Az ízületprotézisekből származó mikroműanyagok is járhatnak kedvezőtlen egészségügyi hatásokkal (például gyulladással, vagy felhalmozódás esetén akár súlyosabb hatással is). A biológiai hatások szintén igen fontosak, e téren a mikroorganizmusokat emelik ki a szerzők. Kutatások alapján egyértelmű, hogy különféle mikroorganizmusok képesek kolonizálni a mikroműnyagokat, sőt, akár mikrobiális biofilmet is képezhetnek azokon. Kevés bizonyíték áll azonban rendelkezésre arról, hogy terepi körülmények között képesek-e ezek a mikroműanyagok bontására. Laboratóriumi eredmények arra engednek következtetni, hogy baktériumok, gombák és biofilmek képesek lehetnek többféle műanyagtípus degradációjára. Az, hogy például a potenciálisan patogén Vibrio fajokat észlelték tengerekben lebegő mikroműanyagokon, azt sejteti, hogy e felületek vektor szerepet tölthetnek be a mikroorganizmusok terjedésében. Bizonyos eredmények alapján a mikroműanyagok, mikroorganizmusok és a bélmikrobióta interakciói egészségügyi következményekkel járhatnak. A mikroműanyagokhoz kapcsolódva bekerülhetnek a szervezetbe növényvédőszerek, gombaölőszerek, valamint patogének, és ezek módosíthatják a bélmikrobióta összetételét. Egy igen eltérő, de szintén jelentős hatásként érdemes kiemelni, hogy a mikroműanyagok hozzájárulhatnak a szuperbaktériumok létrejöttéhez: fontos felületet jelenthetnek antibiotikum-rezisztens baktériumok biofilmképzésére és elősegíthetik a horizontális géntranszfert, amire e nélkül magukban képtelenek lennének a mikroorganizmusok vízben. Szemlézte: Pribéli Levente Eredeti közlemény: Blackburn, K., & Green, D. (2021). The potential effects of microplastics on human health: What is known and what is unknown. Ambio, 1-13.