VISSZA

Magyar Orvos - 2015;23(03)


A praxis stratégiai tényező


A praxis stratégiai tényező
Lóránth Ida
| |
 
A háziorvos-hiány már a rendszerváltás első évei óta fennálló problémája a hazai egészségügynek. Annak ellenére, hogy a gond megoldására, az éppen aktuális kormányoknak egy emberöltőnyi, negyed százados időtáv állt a rendelkezésére, lényegében szinte semmi, legalábbis hosszú távon is tartható pozitív változás nem történt, sőt, a helyzet évről évre romlott.

Kapcsolódó anyagok

Milyen változásokat hoz a pszichiátriában a BNO-11?

A pozitív öregedés pszichológiai forrásai

Az állatasszisztált terápiák az időskori dementia kezelésében

A súlyosan demens beteg körüli orvosi-gondozási teendők

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A cilostazol helye a perifériás atheroscleroticus betegek kezelésében Kezdeti klinikai tapasztalatok és eredmények

A cilostazol 2014. június óta rendelhető hazánkban a perifériás érbetegek kezelésére. A szerző ellenőrzött prospektív adatgyűjtés során 68 beteg követésének eredményét összegzi. Mindegyik beteg Fontaine II. stádiumban volt a kezelés elkezdésének idején. Minden beteget legalább három hónapig lehetett követni.

Tovább


Kockázatos a D-vitamin hiánya

Az utóbbi évek nemzetközi tudományos kutatási eredményei rámutattak arra a tényre, hogy a korábban, általánosan elfogadott elmélet által feltételezettnél, a D-vitaminnak sokkal nagyobb szerepe van a szervezet működésében, egyes betegségek megelőzésében, illetve kezelésében, mint gondolták.

Tovább


Alzheimer-kór és arrhythmia: ok, okozat, szövődmény

Az Alzheimer-kór (AK) a 21. század népbetegsége, mely a következő évtizedekben az öregedő társadalmak legnagyobb egészségügyi-szociális problémájává válik. Patogenezisében jelentős a vascularis tényezők szerepe, köztük a szívritmuszavarok közül a pitvarfibrillációé.

Tovább


Az imidazolin i-receptor-agonista rilmenidin a kombinált antihipertenzív kezelésben

A rilmenidin mint imidazolin I-receptor-agonista erőteljesen csökkenti a centrális szimpatikus aktivitást, gátolja a renintermelést és a RAS-aktivitást. Előnyös tulajdonságai miatt csökken hypertoniabetegségben a perifériás vascularis rezisztencia, és esik a vérnyomás. Különösen előnyös stresszhypertoniában.

Tovább


A praxis stratégiai tényező