A relativitáselmélet, a modern fizikai világkép megalkotója, akinek nevét az emberek zöme a zseni fogalmával kapcsolja össze, 1879. március 14-én született Ulmban. Csak későn tanult meg beszélni, ezért sokáig azt gondolták róla, hogy szellemileg visszamaradott. Iskoláit Münchenben végezte el, még a gimnáziumban sem tűnt ki társai közül. Egyedül a matematika érdekelte, úgyhogy végül eltanácsolták, tanára így bocsátotta útjára: "Soha nem viszed semmire, Einstein!" Apja nem kis nehézségek árán egy svájci főiskolára "nyomta be", mert Albert csak matematikából teljesítette a felvételi szintet. Az előadásokra nem járt, kizárólag az elméleti fizikai közleményeket olvasgatta, dolgozatait egy barátja írta helyette. 1901-től a Svájci Szabadalmi Hivatal ügyintézője volt, s mivel a munka nem sok idejét rabolta el, útközben, figyelve a körülötte látható, tapasztalható mozgásokat, jelenségeket, mindössze papír és ceruza segítségével kidolgozta korszakalkotó elméleteit. Teóriái megjelenése után a zürichi és a prágai egyetemen kapott katedrát. 1913-ban Max Planck a berlini Akadémia fizikai intézetébe csábította, ahol életében először szentelhette magát egyedül a tudománynak. Az első világháború alatt svájci állampolgárként pacifista irodalmat terjesztett. 1921-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat fényelektromos törvényéért és elméleti fizikai munkásságáért; a relativitáselmélet még vitatéma volt, ezért nem említették az indoklásban. A nácik előretörésével helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, azzal vádolták, hogy "bolsevista fizikát" művel, a támadások csak erősödtek, amikor csatlakozott a cionista mozgalomhoz. (Einstein életében a vallás alig játszott szerepet, de zsidóságát vállalta.) Hitler hatalomra jutásakor éppen Kaliforniában tanított, s már nem is tért haza, az amerikai állampolgárságot 1940-ben kapta meg. 1938-ban tudta meg, hogy német tudósok uránhasadást hoztak létre, s kimutatták, hogy a láncreakció is lehetséges. Mivel félő volt, hogy a nácik készítenek először atombombát, Einstein - Szilárd Leó és Teller Ede ösztönzésére - levélben sürgette Roosevelt amerikai elnöknél az atomfegyver-kutatás megkezdését. A Manhattan-terv eredményeként megépített és Hirosimára 1945-ben ledobott atombomba szörnyű pusztítását látva csatlakozott azokhoz, akik meg akarták akadályozni a fegyver további alkalmazását. Einstein 1955. április 18-án halt meg Princetonban. Elméleti munkássága három szakaszra bontható. 1905-ben jelent meg négy cikke, amely alapjában változtatta meg az addigi világképet. Az első elméletileg magyarázta meg a folyadékokban lebegő szemcsék véletlenszerű hőmozgását, a Brown-mozgást. A második felvetette, hogy a fény különálló kvantumokból (fotonokból) áll, amelyeknek a hullámjelleg mellett részecskékre jellemző tulajdonságai is vannak. Harmadik írása kimondta a tömeg és az energia egyenértékűségét (E=mc2), a negyedik cikk szerint, ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és a mozgás is viszonylagos a negyedik cikk szerint, ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és a mozgás is viszonylagos a megfigyelőhöz képest; a speciális relativitáselmélet általánosította a newtoni mechanikát. 1913-ban dolgozta ki az általános relativitáselméletet, amely azt mondja ki, hogy a természeti törvények leírására bármely vonatkoztatási rendszer alkalmas, bármilyen is mozgásállapota. Később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, melyet a tömeg jelenléte idéz elő. Azt javasolta, hogy mérjék meg egy csillag fényének elhajlását, amikor a fénysugár a Nap közelében halad el, s annak vonala kétszer annyira fog elhajlani, mint az a newtoni törvényekből következne. 1919. május 29-én a Guineai-öbölben egy napfogyatkozást fotóztak le, és a számítások igazolták jóslatait. Egyik napról a másikra világhírűvé vált. 1929-ben adta közre egységes térelméletét, melyet a fizikusok erősen bíráltak. Továbbfejlesztette Planck kvantumelméletét, az indukált emisszió általa felvetett gondolata a lézer és a holográfia felfedezéséhez vezetett. Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt kívánt felállítani. Kutatása terméketlen volt, de Heisenberg ekkor ismerte fel, hogy az elemi részecskék helyét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni. Einstein nem fogadta el a határozatlansági elvet, úgy vélte, hogy a világmindenség kiszámítható. "Isten nem szerencsejátékos" - jelentette ki.