A legújabb tudósítások szerint hosszas kutatás után, 1996-ban, Athén központjában megtalálták Arisztotelész iskolájának maradványait. A régészeti szenzáció után a terepet megnyitották a nagyközönség számára is. A híres görög filozófus iskoláját a Fényhozó Apollón templomáról nevezték Lükeiónnnal, mely a templom ligetéről kapta nevét, ahol sétálgatva, egymást kísérve, beszélgetés közben okultak a bölcs tanítványai. Arisztotelész Metafizikája azt vizsgálja, mi rejlik a természet mögött, s a valóságnak mint filozófiai kategóriának a természetével foglalkozik. Feltárja igaz természetét, melyet központi princípiumokból eredeztet. Olyan alapvető kérdéseket tesz föl, melyek azóta is a filozófia figyelmének előterében állnak: az egyetemes fogalmak önmagukban létező szubsztanciális entitások, ahogy Platón állította? És szubsztanciák-e például a matematikai tárgyak? Arisztotelész válasza szerint az ideák benne vannak a konkrét valóságban, az egyedi dolgokban. A Lükeiont már jó pár éve kutatja régészet, Arisztotelész iskolája a három nagy egyike Platón Akadémiája és Szókratész halála utáni cinikusok által létrehozottal. Arisztotelész apja, Nicomachus, orvos volt. Nem csoda hát, ha a filozófus e téren is maradandót alkotott. Tanításai jelentős hatást gyakoroltak az orvostudományra az érrendszerről való tudás és a fiziológia terén. S annak ellenére, hogy tisztán nem maradt műve fenn, a tanítványok jegyzeteiből továbbadható a tudás, nevezetesen, hogy a természet a fejlődés folytán alakul, formálódik, tipikus formákat mutat. A fejlődés az anyag és forma tényezői révén valósul meg, s ezek a törvények univerzálisak. A forma megvalósítja az anyagban rejlő lehetőségeket, s így ez az ideatan kapcsolódik a világot szervező két elv, a test és lélek dualista elgondolásához. A tiszta gondolkodás kelti életre a formákat. Filozófiájának lényege, hogy az ember járja be azt az utat, melynek során szelleme a gondolkodás, megismerés és filozófiai képzés csiszolódása révén úrrá lesz az anyagiakon. az erény lényege pedig a helyes középút megtalálása. Platón és Arisztotelész szövegeinek angolszász interpretációja vezetett a nedvtanhoz, mely szerint a testben négy folyadék van, fekete epe, vér, nyák és vörös epe. Fekete epe az epehólyagban, vér a mellkasban, a nyák a fejben, a vörös epe a belső szervekben áramlik, különböző évszakokban más és más dominanciát nyerve, s ebből számos betegség és orvosi beavatkozási mód következett. Nagy népszerűségnek örvendett ugyanakkor az úgynevezett drágakőtana is a gyógyászatban, melyet ugyancsak Arisztotelész munkásságának tulajdonítottak. A különböző drága és féldrágaköveket a jobb módú polgárok előszeretettel alkalmaztak a különböző bajok esetén. Úgymint láz esetén a borostyán, görcsrohamokkor a jáspis, alkoholizmusra és migrénre az ametiszt és a smaragd. Arisztotelész munkáit persze a források bizonytalansága és a sokszorosan áttételes fordítások miatt csak közvetetten ismerhették az egyetemek. jobbára arab közvetítéssel érkeztek meg a nyugati tudomány porondjára. A skolasztikus alapokon álló orvostudomány ebben az időben, tehát a 13. század előtt igyekezett minél jobban megakadályozni az empíria betörését az tudományos felkészülés során. Mindez természetesen nem tett jót a medicinának, a betegekről nem is beszélve. Az pedig, hogy hadilábon álltak a személyes tapasztalattal, teljes mértékben szemben állt Arisztotelész elveivel. Persze e zseniális gondolkodó maga nem boncolhatott, az emberi holttestet a görög vallási mitológián belül számos rituális, és kulturális tabu övezte. az állatanatómia azonban sokat lendített a test fiziológiájának feltárásában. Arisztotelész nagy erénye, hogy az emberi tudományos gondolkodás alapján hosszú évszázadokra ható módon keresett összefüggéseket az ember és természet között. eLitMed NZS 2014. 06. 10.