hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2018;28(01-02)


Megelőzhető a szkizofrénia kibontakozása?


Megelőzhető a szkizofrénia kibontakozása?
Szendi István
| |
 
Napjaink pszichiátriájában, a mentális zavarok jelentős részének fejlődési jellegéből fakadóan, a megelőzés egyre erőteljesebben kerül a fókuszba. Az egyik legsúlyosabb mentális kórállapottal, a pszichózissal egyik leggyakrabban együtt járó szkizofrénia a fiatal felnőtt generáció körében a tartós foglalkozási rokkantság vezető oka. A betegség kitörését az esetek döntő többségében évekig tartó prodroma előzi meg, ami lehetőséget kínál a preventív beavatkozásra. Jelenleg két stratégiánk van a pszichotikus betegségek kitörésének predikciójára. Az Ultramagas klinikai kockázat megközelítés az első pszichotikus epizód előre jelzésére szolgál diagnózistól függetlenül, míg az Alaptünet stratégia a szkizofrénia betegség kifejlődését jelzi előre. A különböző prediktív kritériumok szenzitivitása és specificitása között azonban fordított kapcsolat van, ami klinikai és etikai dilemma elé állítja a klinikusokat. A szenzitivitás és specificitás közötti egyensúly módosításának ígéretes eszközei az ismételt elemzések módszere stádiumok kijelölésével, valamint a tapasztalati úton kiszűrt markerek többváltozós elemzése. A másodlagos prevenció intervenciói arra irányulnak, hogy csökkentsük a háttérben álló kórfolyamatok morbiditását, és segítsük az egyéneket az élményváltozásaikkal való megbirkózásban. A pszichoszociális beavatkozások alkalmazása bizonyítékokon alapuló választásnak tartható, amit állapottól függően egyes természetes tápanyagokkal és jól megválasztott pszichofarmakonokkal egészíthetünk ki. Beavatkozásainkkal a sé­rülékeny bázisú egyéni fejlődés bontakozását a resilientia felé terelhetjük.

Kulcsszavak

pszichózis, prevenció, prodroma, ultramagas kockázat, stádiumok, resilientia

Kapcsolódó anyagok

Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramja 2010-2020 (MÁESZ). Az elmúlt hét év (2010-2017) hypertoniára vonatkozó eredményei

Pszichés állapot és kiégés a mentők körében

A 2-es típusú cukorbetegség multifaktoriális terápiája a cardiovascularis prevenció szempontjából

A teammunka és a tájékoztatás jelentősége a stroke utáni rehabilitációban

A burnout szindróma megelőzése és kezelése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A bélflóra szerepe a mentális egészségben

Az utóbbi évtizedben a Humán Mikrobiom Projekt vizsgálatai alapján számos olyan felismerés született, amelyek alapján arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az emberi szervezet különböző helyein található mikrobaközösségeknek - nem utolsó- sorban a bélflóra organizmusainak - alapvető szerepük van az élettani homeosztázis fenntartásában.

Tovább


A betegség és a felépülés tapasztalata - Betegképviselet az Európai Gyógyszerügynökségben

Magyar felhasználói visszajelzések is segítik a gyógyszer-engedélyeztetés folyamatát. Gallai István és M. D. tapasztalati szakértőkkel beszélgettünk arról, hogyan vesznek részt az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) munkájában. Egyébként pedig az Ébredések Alapítványban segítik a mentális problémákkal élőket, így a felépülés átélőiként és külső segítőjeként egyaránt van tapasztalatuk. Az általuk képviselt, a gyógyszeres kezeléssel együtt - működő hanghalló módszer a páciensek ösztönzésére született: Marius Romme holland pszichiáter egyik kliense mindenképpen meg akarta érteni, hogy miért pont azt mondja neki az általa hallott hang, amit, és hogyan hozható mindez összefüggésbe az élethelyzetével.

Tovább


A gyermek-felnőtt átmenet modern felfogása - tranzíció krónikus betegségekben

Az adolescens kor a jelentős testi, pszichés és szociális változások és a felnőtté válás időszaka, amely azonban fokozott vulnerabilitással is társul.

Tovább


Hazai elmegyógyintézetek 1900-ig

Az elmebetegeket sokáig társadalmon kívülieknek, bűnözőknek vagy egyenest démoni lényeknek tekintették, és e szerint is bántak velük, börtönökbe zárták, láncra verték, kínozták, pénzért mutogatták őket. A 18. század folyamán azonban a megerősödő államok az élet egyre több területét kívánták ellenőrizni. Az egészség is közüggyé vált, egyre szorosabban kapcsolódott a pénzügyekhez és a jogalkotáshoz. Mindennek számos következménye lett, a szervezett járványügy, a szegénygondozás megjelenésétől a kórházépítéseken és a csatornázáson át a közegészségügy kialakulásáig. A kibontakozó közegészségügy azután a társadalmi élet egyre nagyobb szeletét igyekezett hatáskörébe vonni, medikalizálni. Ennek a folyamatnak a részeként kezdték az elmezavarban szenvedő embereket is betegeknek, a róluk való gondoskodást pedig állami feladatnak tekinteni.

Tovább