• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 95.6 kbyte )

A mikrocirkuláció anatómiai entitás: az 50 μmnél kisebb átmérőjű erek - arteriolák, kapillárisok és venulák - területét foglalja magába; alapvető feladata a szervek és szövetek anyagcseréjének biztosítása. A cardiovascularis betegségek kutatása során egyre több adat bizonyítja, hogy a mikrocirkuláció zavara fontos szerepet játszik az artériás betegségek patofiziológiájában. A diabetes mellitus szövődményeinek kialakulásában jelentősége már régóta ismert, de újabb kutatások a mikrocirkuláció szerepére utalnak a hypertonia és az atherosclerosis kialakulásában is. A mikrokeringés különböző nem invazív eljárásokkal vizsgálható. A kapillármikroszkópos vizsgálat, a lézer-Doppler-áramlásmérés, valamint a transcutan oxigéntenzió-mérés a tudományos kutatás mellett ma már a klinikai gyakorlatban is terjed. A lézer-Doppler-vizsgálat lehetőséget nyújt a korai működészavar, illetve a microvascularis endotheldiszfunkció kimutatására, a kapillármikroszkópos vizsgálat elsősorban az autoimmun betegségek diagnosztikájában nyújt segítséget. A transcutan oxigéntenzió-mérés a kritikus végtagi ischaemia diagnosztikájában használatos, alkalmas a prognózis megítélésére. Ezeket a speciális vizsgálatokat az érbetegekkel foglalkozó szakorvosok indikálhatják. A családorvosoknak kulcsszerepe van az érbetegek korai felismerésében, ebben a veszélyeztetett egyének egyszerű szűrővizsgálata nyújt segítséget. Érbetegség gyanúja esetén a beteget belgyógyászati angiológiai vagy érsebészeti ambulanciára kell irányítani a további vizsgálatok, illetve terápiás javaslat céljából. A betegek konzervatív kezelésében a komplex cardiovascularis kockázat felderítését, csökkentését, a mikrocirkulációt javító gyógyszeres kezelés egészíti ki.

Kulcsszavak

mikrocirkuláció, endotheldiszfunkció, atherosclerosis, diabeteses microangiopathia

Hozzászólások:

Nincs jogosultsága ehhez a cikkhez hozzászólni.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerzőnek

 

Submucosus injekciós polypectomia Esetleírás képekben

Az endoszkópos mucosareszekciót először Tada és munkatársai írták le 1993-ban („lift and cut” technika). Azóta számos módosítása született. A colonban és a rectumban a mucosectomia széles körben használt módszere az úgynevezett egyszerű hurokreszekciós technika. A colon fala mindössze 1,5-2 mm vastag, így gyakran számolhatunk a mélyebb rétegek hőkárosodásával. A laesio alapjához - a submucosába - injektált folyadék biztonságosabbá teszi az eltávolítást azáltal, hogy a laesiót kiemeli, a polip alapja és a serosa közötti távolságot növeli (úgynevezett submucosus injekciós polypectomia).

Tovább

Olimpia

Tizenhat nap, amely lekötötte a világot. Soha enynyire nem igazolódott be a tétel, a sport az élet, a társadalom, világunk tükre. A globalizáció felfedezte a maga számára az olimpiát és át is vette a hatalmat. Negyedszázad után csúcsra ért az új koncepció, új korszakot nyitva az olimpiák történetében. Ehhez persze kellett Kína, a hatalmas kulturális tradíciókkal rendelkező ázsiai óriás, amely az olimpia révén akarta letenni névjegyét, megmutatni erejét, jelezni nagyhatalmi pozícióját, gazdasági potenciálját, meghatározó szerepét világunkban. Nagy érdektalálkozás tanúi lehettünk.

Tovább

A colorectalis carcinoma egylépcsős, kolonoszkópos szűrési módja A Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium módszertani ajánlása

Az esetek 85%-a úgynevezett „sporadikus carcinoma”, azaz a betegek nem tartoznak a CRC szempontjából egyik magas rizikójú csoportba sem. A tünetek gyakran csak a betegség késői szakaszában jelentkeznek és rendszerint nem specifikusak. A már tünetekkel járó szakban diagnosztizált CRC prognózisa rossz, az ötéves túlélés nem haladja meg az 50%-ot. Emiatt a korai diagnosztika rendkívül fontos, ugyanis teljes gyógyulási esélyt adó kezelés csak a korai szakban diagnosztizált esetekben lehetséges. Mindezek indokolják, hogy egyre több országban javasolják és szervezik a CRC-szűrő programokat.

Tovább

A végtagpótlás története a kezdetektől napjainkig

Sok letűnt civilizáció nem rendelkezik írásos emlékekkel, a tudás szájhagyomány útján terjed versekben, mondákban és dalokban - így a kezdetek megismeréséhez a művészetekre, mítoszokra, régészeti leletekre és az antropológiára támaszkodhatunk. A végtagját vesztett emberről már a mintegy 36 000 éves franciaországi és spanyolországi barlangrajzokon is láthatunk ábrázolást.

Tovább