VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2008;18(5)


A krónikus C-vírus-hepatitises betegek ismételt kezelésének lehetőségei sikertelen antivirális terápia után


A krónikus C-vírus-hepatitises betegek ismételt kezelésének lehetőségei sikertelen antivirális terápia után
Tornai István

 
A hazánkban túlnyomó többségben lévő 1. genotípusú krónikus C-vírus-hepatitisben, a napjainkban alkalmazható leghatékonyabb pegilált interferon (pegIFN) és ribavirin kombinációjával csak körülbelül 50%-ban érhető el tartós virológiai remisszió. Így folyamatosan növekszik az első kezelésre nem reagáló betegek száma. Az elmúlt 15 évben egyre hatékonyabb kezelési formák jelentek meg, de most néhány évig nem várható új gyógyszer. A betegség esetleges progressziójának megelőzése szempontjából egyre nagyobb az igény az ismételt kezelésre. Az újabb kezelés indikációjának felállításához ismerni kell az előző kezelés részleteit. Nagyon alaposan elemezni kell az alkalmazott gyógyszerek dózisát, a dóziscsökkentéseket és azok okait, a virológiai válasz kinetikáját, a beteg együttműködési készségét, az összes korrigálható és nem korrigálható faktort. Amennyiben pegIFN-ribavirin kombinációra a beteg már korábban nonreszponder volt, úgy csak akkor érdemes ismételni a kezelést, ha korrigálható tényező deríthető ki. A megismételt kezelés esetén általában a terápia meghosszabbítása, illetve a korábbinál magasabb ribavirindózis alkalmazása vezethet tartós virológiai remisszióhoz. Az ismételt kezelések esetén optimális körülmények között 10-30%-os arányú tartós vírusválasz érhető el. Mivel ez jelentősen elmarad az első kezelés globális eredményétől, mindent meg kell tenni, hogy az első kezelés minél hatékonyabb legyen. Azoknál a betegeknél, akiknél tartós vírusválasz nem érhető el, felmerül a fenntartó kis dózisú interferonkezelés, de ennek egyértelmű hatékonysága még bizonyításra vár. További reményt adhatnak a jelenleg kifejlesztés alatt álló gyógyszerek.

Kulcsszavak

krónikus C-vírus-hepatitis, nem reagálók, ismételt kezelés, fenntartó kezelés

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A primer májrák barcelonai stádiumbeosztásának prognosztikai és terápiás jelentősége

Napjainkban számos reménykeltő próbálkozásnak lehetünk tanúi a primer májrák kezelésében. A molekuláris célzott terápiák megjelenésével már rendelkezünk olyan gyógyszeres kezelési lehetôséggel, amely képes meghosszabbítani az elôrehaladott májrákos betegek túlélését.

Tovább


Az acetilszalicilsav-rabeprazol kombinálásának hatása a gastrointestinalis mucosára

Jól ismert, hogy az acetilszalicilsavat (ASA) szedők körében károsodhat a gastrointestinalis mucosa, ulcusok, illetve vérzés is kialakulhat. Ezeket a mellékhatásokat a H2-receptor-gátlók (HRA) és a protonpumpagátlók (PPI) egyaránt kedvezően befolyásolják. Gyakorlati jelentôségű tény, hogy e gyógyszerek mind az antiszekretoros hatás mértékében, mind annak dinamikájában különböznek egymástól.

Tovább


Agent Orange

Turistacsoporttal tettem körutazást Vietnamban. Itt hallottam az Agent Orange nevű méreg emberekre gyakorolt hatásáról. Ezzel a dioxint tartalmazó vegyszerrel irtották ki az amerikaiak 30 évvel ezelőtt a vietnami háború során a partizánok által elfoglalt területek növényzetét. Az anyag „beceneve” onnan eredt, hogy a mérgező vegyszert tartalmazó hordókon narancssárga csík futott körbe.

Tovább


Szokatlan gyógymódok kislexikona Nadályterápia

Európában az orvosi piócának két fajtája ismert. A délebbre élő „magyar” pióca (Hirudo officinalis L. Sanguisuga officinalis Savigny) barnásvörös hátát hat sárga vagy rozsdabarna, hosszanti csík ékíti, az olívazöld hátú „német” pióca (Hirudo medicinalis L., Sanguisuga medicinalis L.) viszont északabbra honos.

Tovább