hirdetés

 VISSZA

LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2017;27(04-05)


Útvesztők és iránytű a cardiovascularis kockázati tényezők prognosztikai értékéről


Útvesztők és iránytű a cardiovascularis kockázati tényezők prognosztikai értékéről
Kékes Ede, Kiss István
| |
 
A cardiovascularis betegségek kockázatfelmérése nélkülözhetetlen a mindennapi gyakorlatban, mert ez a betegségcsoport világviszonylatban, a fejlett országokban, a közép-európai régióban, így hazánkban is a legnagyobb halálozási arányszámokat adja. Megbízható világméretű felmérések alapján tudjuk, hogy az ischaemiás szívbetegség, stroke mellett ma már számolnunk kell a perifériás érbetegséggel és ide kell sorolnunk a 2-es típusú diabetest és a vesebetegségeket, így hasznosnak látszik az új elnevezés, vagyis az atheroscleroticus cardiovascularis betegségek kifejezés használata. A fentiek hátterében lévő kockázati té­nyezők közül kiemelkedik a dohányzás, a hypertonia, a dyslipidaemia, de egyre nagyobb jelentőséget kap a visceralis obesitas, a fizikai inaktivitás, az alkoholfogyasztás és a pszichoszociális státusz. Számolni kell azzal is, hogy az egyes té­nye­zők együttesen jelennek meg, és még tovább rontják a mortalitási rátát. A legnagyobb zavar abból adódik, hogy a cardiovascularis kockázatbecslés megvalósítási formáit nem egységes elvek szerint javasolták. Kétségtelen, hogy az ACC/AHA 2010. évi állásfoglalása az első helyes iránytű volt, mert a tényezők osztályozását és hasz­nossági értékét pontosan szabályozták. Ezen túlmenően azonban alapvető, hogy a kockázatbecslés során nemcsak a teljes (globális) becslést (táblákat, más formákat) kell figyelembe venni, hanem a kiterjesztett tényezőket (érstruktúra, elhízás, szociális státusz) jellemző egyéb fontos paramétereket is megszabott menetrend és előírás alapján kell értékelni. A jelenleg érvényben lévő szakmai, prevenciós irányelvek, általánosan elfogadott szakértői vélemények és saját tapasztalataink alapján mutatjuk be a cardiovascularis (CV) kockázatbecslés me­todikáját és a leghasznosabb becslési módszereket. Javaslatot teszünk a kockázatfelmérés módszerének módosítására.

Kulcsszavak

CV betegségek, CV kockázat, kockázatbecslési módszerek, globális becslés, hipertenzió, dohányzás, obesitas, diabetes, dyslipidaemia, krónikus vesebetegség, perifériás érbetegség, becslési paraméterek

Kapcsolódó anyagok

Diabeteses neuropathia kezelése egy kisvárosi praxisban

Dohányzás és légúti infekciók vs. légúti infekció mint esély a leszokás támogatására

Neuropathia diabetica csökkent glükóztoleranciában - a praediabetes jelentősége a praxisban

A dohányzásról való leszokás támogatása az alapellátásban

A progresszív diabeteses neuropathia - versenyfutás az idővel

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A telemedicina hatása az orvos-beteg kapcsolat átalakulására orvosok körében végzett interjúk eredményei alapján

Az orvos-beteg kapcsolat mindig is az ellátás nélkülözhetetlen részét képezte, azonban az infokommunikációs technológiák egészségügyi integrációjával párhuzamosan átalakul az orvos-beteg kommunikáció. Így e tanulmány célja, hogy megvizsgálja milyen hatást gyakorol a telemedicina erre a kapcsolatra.

Tovább


Újraközeledések a medicinához - Alexander Ferenc és Polányi Mihály pályájának kereszteződései

A megismerő és a megismert kölcsönösségének kérdését vizsgáló, neves tudóssá vált Alexander Ferenc és Polányi Mihály gyermekkori barátok, gimnáziumi osztálytársak és egyetemi évfolyamtársak voltak. Életpályájuk kölcsönhatása alig kutatott.

Tovább


Halálos ölelés, avagy a kozmikus fájdalom apoteózisa

„A világegyetem szerelmi ölelése, a Föld (Mexikó), Én, Diego és senor Xólotl” című festmény (1949) egy szenvedélyes szerelmi kapcsolat kozmikus mélységeibe enged betekintést. A képet Frida Kahlo (1907-1954) élete vége felé festette, és nem véletlen, hogy ekkor. Ezen a festményen sűrítve minden megjelenik, ami élete meghatározó kapcsolatáról elmondható a képi művészet nyelvén.

Tovább


Fulvesztranttal szerzett tapasztalataink egy súlyosan komorbid emlőrákos betegünknél

Napjainkban a célzott onkológiai kezelések és immunterápiás készítmények egyre növekvő száma ellenére is a hormonreceptor-pozitív emlőrák kezelésében továbbra is helye van a hatékony, jól menedzselhető és kedvező mellékhatásprofilú endokrin kezelésnek, különösen a súlyosan komorbid, többszörös társbetegségekben szenvedő betegeknél.

Tovább