hirdetés

 VISSZA

Korszerű Kaleidoszkóp - 2016;2(2)


Szorongás időskorban


Ferencz Csaba
| |
 
A szorongásos zavarok minden életkorban jelentős életminőség-romlást okozó, a pszichés és szomatikus jóllétet is veszélyeztető állapotok, egyben komoly rizikófaktorok a testi és lelki betegségek és az öngyilkosság vonatkozásában is.

Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Apixabankezelés magas strokerizikójú betegnél korábbi intracranialis vérzés után

A cardiogen stroke megelőzésére pitvarfibrillációban eddig a K-vitamin-antagonisták álltak rendelkezésre. Használatuk során számos nehézséggel kell szembenézni. A szűk terápiás ablak miatt gyakori vérvételre van szükség. Ugyanakkor a diéta tartása is sokszor jelentős körültekintést és nehézséget jelent, különösen más diétával összehangolva, például cukorbetegek esetében.

Tovább


A beteg története erőt ad a munkához

Kálmán János pszichiáterprofesszort, a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának igazgatóját a 2016. április 21. és 24. között Budapesten tartott Alzheimer Világkongresszusról kérdeztük

Tovább


Demencia a mindennapi gyakorlatban

A demencia nem betegség, hanem tünetcsoport, szindróma, amelyet memóriazavar és lebenytünetek (aphasia, agnosia, apraxia vagy a frontális végrehajtó funkciók zavara) társulása alkot. A demens betegek száma Magyarországon 150-300 ezer lehet. Bár demenciát számos betegség okozhat, leggyakoribb oka (akár az esetek 70%-ában) az Alzheimer-kór (AK). Demenciában a kognitív tünetek a betegek mindennapi tevékenységét gátolják. Ha a szokásos életvitel nem károsodik, a tünetek enyhék, a demencia előszobájáról, az enyhe kognitív zavarról (MCI: mild cognitive impairment) beszélhetünk. Bár a kognitív tünetek felismerése minél korábbi szakaszban fontos, Magyarországon a demens betegek enyhe szakaszban való felismerése elmarad a kívánttól, a betegek többségét sajnos már csak az előrehaladottabb, középsúlyos szakaszban diagnosztizáljuk, így a rendelkezésre álló terápiás lehetőségeket is rosszul használjuk ki, Magyarországon - európai viszonylatban - a legkisebb mértékben. Ennek javításában, a betegirányításban és a korai felismerésben az alapellátás szerepe elsődleges.

Tovább