VISSZA

Klinikai Onkológia - 2017;4(2)


Miért nem hatékonyak az immunellenőrzőpont-gátlók colorectalis carcinomában?



Shi Yuequan, Zou Zifang, David Kerr
| |
 
Az elmúlt években kimutatták, hogy az immunellenőrzőpont-gátlók hatásosak különféle malignus daganatok kezelésére, de kevésbé alkalmazhatók colorectalis carcinomában (CRC). Miközben egy egykaros fázis II. klinikai vizsgálatban a CRC mikroszatellit-instabilitást (MSI, vagy MMR-defi ciens, mismatch repair defi - cient) mutató alcsoportja közepes mértékű válaszreakciót mutatott a pembrolizumabra, a mikroszatellit-stabil (MSS) tumorok nem reagáltak rá. Ebben a cikkben a CRC-ben az immunválaszt lehetségesen befolyásoló mechanizmusok kerülnek áttekintésre, hogy a hiszton-deacetiláz (HDAC) -gátlás visszafordíthatja-e az előrehaladott CRC-k esetén gyakran észlelt immunológiai editálást, és visszaállítja-e az immunellenőrzőpont-blokáddal szembeni szenzitivitást.

Kulcsszavak

immunellenőrzőpont-gátlás, colorectalis carcinoma, PD1, hiszton-deacetiláz

Kapcsolódó anyagok

Miért nem hatékonyak az immunellenőrzőpont-gátlók colorectalis carcinomában?

Colorectalis carcinoma betegek betegség felismerésének körülményei, tájékoztatása, sztóma terápiára való felkészítése

A colorectalis carcinomák multidiszciplináris szemléletű patológiai vizsgálata - A biopsziás mintától a K-RAS-mutáció-analízisig

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Sugárkezelés és immunterápia kombinációja

Nagyszámú kísérletes és klinikai adat bizonyítja a széles körben terjedő immunterápia és a lokális sugárkezelés korszerű formáinak szinergista hatását, nemcsak a sugárkezelt malignus elváltozás eliminálásában, hanem az immunmediált, szisztémás antitumoralis hatás fokozásában. E különböző támadáspontú, jól tolerálható bináris rendszer egymást erősítő hatásának maximális kiaknázása céljából nagy fontosságú a megfelelő betegszelekció, a két modalitás sorrendjének, a besugárzás sugárminőségének (részecske), dozírozásának (összdózis, frakciószám), a céltérfogat nagyságának és az egyéb szupportív és tumorellenes gyógyszerek alkalmazásának meghatározása. Az eddig felhalmozódott adatokból már levonhatók következtetések, melyek segítenek a mindennapi onkológiai ellátásban. Ezért, áttekintve az együtthatás patomechanizmusát, molekuláris hátterét és a klinikai eredményeket, kiemeljük a legfontosabb paramétereket, melyek az ionizáló sugárzás abszkopális hatását, illetve ezzel az immunterápia hatékonyságát növelhetik. Az immunterápia és a sugárkezelés integrációja, és a betegek számára előnyös alkalmazás irányelveinek kidolgozása a folyamatban lévő számos klinikai vizsgálat értékelése után várható. Ha igazolódnak a preklinikai eredmények, valódi paradigmaváltás következhet be a sugárterápiában, radioimmunterápiában.

Tovább


Pneumonitis - A terápia súlyos mellékhatása

Az interstitialis tüdőbetegségeknek (ILD, interstitial lung disease) egy nagyon heterogén betegségcsoportot nevezünk, amelyek elsősorban a tüdő interstitiumát érintik. Hasonló klinikai tüneteik és radiológiai megjelenésük, illetve patológiai eltéréseik miatt kerülhettek egy nómenklatúra alá. Alapvető felosztásuk ismert és ismeretlen etiológiájú (idiopathiás) kórképekre történik. A kezelést és a prognózist az etiológia határozza meg, ezért alapvető fontosságú a korai korrekt differenciáldiagnózis. Daganatos betegeknél a sugárés kemoterápia súlyos mellékhatásaként alakul ki.

Tovább


Paleoonkológia - A múlt üzenete

A daganatokkal való küzdelem napjainkban az emberiség egyik legnagyobb kihívása. Máig nem teljes az egyetértés azonban abban a tekintetben, hogy ez a betegség modern, civilizációs megbetegedésnek tekinthető-e, vagy pedig az emberiséget ősidőktől sújtó probléma. A kérdésre az írásos források és a paleopatológiai kutatások eredményei együtt adhatnak választ. A tanulmány a daganatok „sorsát” mutatja be történeti források, szakirodalmi adatok és saját kutatási eredmények alapján. A korai források arról tanúskodnak, hogy a daganat már az ókorban is ismert betegség volt. Az ősi állati és emberi fosszíliák paleopatológiai vizsgálati eredményei azt mutatják, hogy a rosszindulatú csontdaganatok, ha nagyon alacsony gyakorisággal is, de jelen voltak már az ősi állatoknál és az emberelődöknél is. Az előkerült fosszilis leletek számának növekedésével, és a modern diagnosztikai eszközök alkalmazásával a felismert és szakirodalomban közzétett esetek száma egyre gyarapodik. A rosszindulatú csontdaganatok történeti kori megjelenési formáira és gyakoriságuk változásaira fókuszáló átfogó magyarországi paleoonkológiai vizsgálatsorozatunk 11 000, az újkőkortól a késő középkorig terjedő időszakra tehető csontvázlelet elemzésén alapult. A makromorfológiai analízisen túl modern képalkotó és szövettani módszereket alkalmazó komplex vizsgálat 39 esetben azonosította a csontokon nyomot hagyó rosszindulatú daganatok valamely formáját. Malignus csontdaganatok valamennyi vizsgált régészeti periódusban előfordultak, és megjelenési formájukban nem volt kimutatható lényegi különbség a különböző történeti korok között.

Tovább


Daganatos őssejtek jelútjai (Notch, Hedgehog, Wnt)

Az embrionális életben, majd később, a szövetek/szervek kialakulásában, differenciálódásukban kulcsszerepet játszanak a fentieket szabályzó, az evolúcióban igen megőrzött jelutak, mint a Notch-, Hedgehog-, Wnt-jelutak. Ezek hibáit sok daganatban kimutatták már, amelyek elősegíti az őssejtszerű geno- és fenotípus (őssejtszerűség, stemness) kialakulását, nemcsak a klasszikus őssejtekben, hanem a progenitor és differenciált sejtekben is (CSC, cancer stem cells). A CSC-k magukban hordozzák az őssejtek olyan tulajdonságait, mint az önfenntartó képesség, a lassú növekedés, a molekuláris hibák hatékony kijavítása, mindezek fontos okozói a rezisztenciának, másrészt adott tumorban a CSC-k a tumor tömegének nagyon kis részét teszik ki, ami rendkívül megnehezíti bennük a megfelelő gyógyszer-kombinációk elérését. Az említett ősi jelutak más jelutakkal is kapcsolatban állnak, jelúthálózatok jönnek létre, ami ugyancsak befolyásolhatja a terápia tervezését. Bár a fentiek arra utalnak, hogy ezek a jelutak elsőrendű terápiás célpontok, az eddigi klinikai eredmények igen szerények, elsősorban az említett problémák miatt. Kevéssé ismert, bár rendkívül fontos az őssejtek mikrokörnyezettel való kapcsolata, ennek sokfélesége, ami akár ellentétes hatásokhoz is vezethet. Az CSC-kkel szembeni hatékony gyógyszerfejlesztés igen nagy kihívást jelent, amit nagyban támogathatnának prediktív biomarkerek, amelyek jelenleg még nem állnak rendelkezésre.

Tovább