• A teljes cikk PDF-ben
  ( Letöltés: 86.6 kbyte )

Ana Fröbe, Antonio Juretić, Jasmina Marić Brozić, Željko Soldić, Mario Zovak

| |

Kulcsszavak

adjuváns kemoradioterápia, rectumtumor, neoadjuváns kemoradioterápia, sugárkezelés

Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Extra tartalom:

• Hozzászólás
• Üzenet küldése szerzőnek

A daganatos betegséghez köthető fáradékonyság az életminőséget befolyásoló, gyakran előforduló tényező, amely a betegek jelentős részét érinti. A gyakran aluldiagnosztizált, figyelmen kívül és kezeletlenül maradó fáradékonyság jelentős hatással van a betegre, annak családjára és annak környezetére is. Ebben az áttekintésben összefoglaljuk a daganatos betegséghez köthető fáradékonyság kiváltó tényezőit, szűrési módszereket, kivizsgálásának menetét, kezelési lehetőségeket, a nemzetközi irányelveket figyelembe véve. Szerencsére napjainkban ennek szűrése és megfelelő kezelése egyre nagyobb figyelmet kap és már több nemzetközi szakértői csoport is adott ki irányelveket a témában, mint például az ASCO és az NCCN. A fenti ajánlásokat és irányelveket követve igyekszünk segítséget nyújtani annak eldöntésében, hogy a fáradékonyság a betegség progresszióját/relapszusát jelző tünet vagy egy potenciálisan kezelhető mellékhatás-e. Azonban végeredményben talán mindezek közül az a legfontosabb kérdés, hogy miért ennyire aluldiagnosztizált a daganatos betegséghez köthető fáradékonyság.

A 2017. évi San Antonio Breast Cancer Szimpózium (SABCS) 40. jubileumi rendezése mind külsőségeit, mind szakmai tartalmát tekintve ünnepi volt. Az évforduló lehetőséget ad a visszatekintésre: a 20 évvel ezelőtti emlőrákra vonatkozó ismereteink és gyakorlatunk sematikusnak és primitívnek tűnnek, a változás szembetűnő. A terápia sokszínűvé és személyre szabottá vált. Igény a precíziós ellátás, vagyis valamennyi, a daganatot és beteget illető szempont tekintetbevétele - legyen szó sebészi, radioterápiás, gyógyszeres kezelésről, vagy akár a diagnosztikáról, ez volt a legfontosabb üzenete az ez évi konferenciának. A szimpózium továbbképző üléseivel, az alapkutatás és klinikai kutatás legújabb eredményeit bemutató tudományos előadásaival mindig a legmodernebb és legelőremutatóbb felfogást és szemléletet közvetíti, mely új lökést ad a betegellátás javításához is.

A különböző gyógyszercsoportok korai gyógyszervizsgálatának alapelvei megegyeznek, noha eltérő farmakológiai tulajdonságaik miatt a vizsgálatok felépítése, a biztonságos kezdő dózisok nagysága, a farmakológiai és terápiás végpontok megválasztása jelentős eltéréseket mutat. A gyógyszerbevezetéshez kapcsolódó vizsgálatokat funkcionálisan tanulási és megerősítési szakaszokra szokás bontani. Az első szakasz célja a szer feltételezett célmolekulájának és humán hatásmechanizmusának igazolása, a vegyület humán hatásainak leírása emberben, továbbá a szer által befolyásolt biomarkerek humán jelentőségének tanulmányozása. Az első szakasz magában foglalja a gyógyszerszabályozási leírásokban nevesített mikrodózis (fázis 0), valamint fázis I-II. vizsgálatokat. E szakasz végpontjának tekinthető a nem-klinikai vizsgálatok alapján kidolgozott elképzelés bizonyítása, melyet a nemzetközileg elfogadott kifejezéssel Proof of Concept-nek nevezünk (POC). A POC alapján kell eldönteni, hogy a gyógyszer-jelölt rendelkezik-e azokkal a tulajdonságokkal, melyek alapján érdemes humán fázis III., nagy betegszámot igénylő összehasonlító vizsgálatokkal bizonyítani a gyógyszer kedvező terápiás tulajdonságait. Ezt a folyamatot a gyógyszerkutatás megerősítési szakaszának nevezik. A modern, nagy érzékenységű műszerek alkalmazása nyitotta meg a lehetőséget, hogy a mikrodózisok használatával a vegyületek farmakokinetikai és farmakodinámiás jellegzetességeit, valamint a biomarkerek humán jelentőségét emberben tanulmányozzuk rendkívül alacsony, veszélytelen gyógyszerdózisok adagolása mellett. Ilyen módon lehetőség nyílt a transzlációs medicina koncepciója alapján, már az első humán gyógyszeralkalmazás mellett jelentős következtetéseket levonni az állatokban és emberben vizsgált biomarkerek alkalmazhatóságára vonatkozóan a klinikai gyakorlatban. A további fázis I. és II. vizsgálatok is döntően a transzlációs medicina elveire támaszkodnak. Az alkalmazandó dózisok kiszámítása, a tervezett farmakológiai és terápiás végpontok kijelölése, a biomarkerek alkalmazása jelentős mértékben a mikrodózissal nyert eredményekre épül.