VISSZA

Klinikai Onkológia - 2017;4(2)


Geriátriai onkológia


Telekes András
| |
 
A társadalom elöregedésével egyre nagyobb szerepet kap a geriátriai onkológia, már csak azért is, mert számos daganat esetén a diagnóziskor a medián életkor meghaladja a 60 évet. Az idős betegek adekvát onkológiai kezelését számos előítélet, sztereotípia vagy ismerethiány hátráltatja. Ez azt eredményezi, hogy még a fejlett országokban sem kapja meg minden idős daganatos beteg a szükséges kezeléseket. Ez még inkább igaz a szegény országokra, ahol az idős betegek kezelése kapcsán próbálják csökkenteni a fiatalabb korosztályok terápiája során felgyülemlett veszteségeket. Mindenki hevesen tiltakozik, ha egy gyerekonkológiai beteg nem kap megfelelő ellátást, ugyanezek a tiltakozások a semmibe vesznek, ha egy 80 éves betegről van szó. Ezért az elfogadhatatlan állapotért a hatóságok (finanszírozás) és a szakma (kezelés, képzés) egyaránt felelős. Különösen azért, mert a klinikai adatok azt bizonyítják, hogy az idős daganatos betegek az aktív onkoterápiából ugyanannyit profitálnak, mint a fiatalabbak. Az életkor önmagában egyetlen onkológiai kezelésnek sem kontraindikációja. A jelen közlemény célja, hogy adatokkal bizonyítsa az idős daganatos betegek aktív onkológiai kezelésének szükségességét és lehetőségét. Ugyancsak érintjük az állapotfelmérés kérdését, beleértve az elesett állapotot, a daganatképződés és öregedés összefüggését és az idős betegek onkológiai kezelésének problémáit.

Kulcsszavak

geriátriai onkológia, sztereotípia, időskor, állapotfelmérés, aktív onkoterápia

Kapcsolódó anyagok

Időseknek statin, primer prevencióban?

A pneumonia időskorban - A megelőzés lehetőségei

Időskori zavartság: mindennapos és általánosan elnézett szindróma

Nyolc kérdés és válasz az időskori szorongásról a háziorvosi gyakorlatban

Időskorúak ápolási szükségleteinek vizsgálata egyházi fenntartású otthonban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Pneumonitis - A terápia súlyos mellékhatása

Az interstitialis tüdőbetegségeknek (ILD, interstitial lung disease) egy nagyon heterogén betegségcsoportot nevezünk, amelyek elsősorban a tüdő interstitiumát érintik. Hasonló klinikai tüneteik és radiológiai megjelenésük, illetve patológiai eltéréseik miatt kerülhettek egy nómenklatúra alá. Alapvető felosztásuk ismert és ismeretlen etiológiájú (idiopathiás) kórképekre történik. A kezelést és a prognózist az etiológia határozza meg, ezért alapvető fontosságú a korai korrekt differenciáldiagnózis. Daganatos betegeknél a sugárés kemoterápia súlyos mellékhatásaként alakul ki.

Tovább


Sugárkezelés és immunterápia kombinációja

Nagyszámú kísérletes és klinikai adat bizonyítja a széles körben terjedő immunterápia és a lokális sugárkezelés korszerű formáinak szinergista hatását, nemcsak a sugárkezelt malignus elváltozás eliminálásában, hanem az immunmediált, szisztémás antitumoralis hatás fokozásában. E különböző támadáspontú, jól tolerálható bináris rendszer egymást erősítő hatásának maximális kiaknázása céljából nagy fontosságú a megfelelő betegszelekció, a két modalitás sorrendjének, a besugárzás sugárminőségének (részecske), dozírozásának (összdózis, frakciószám), a céltérfogat nagyságának és az egyéb szupportív és tumorellenes gyógyszerek alkalmazásának meghatározása. Az eddig felhalmozódott adatokból már levonhatók következtetések, melyek segítenek a mindennapi onkológiai ellátásban. Ezért, áttekintve az együtthatás patomechanizmusát, molekuláris hátterét és a klinikai eredményeket, kiemeljük a legfontosabb paramétereket, melyek az ionizáló sugárzás abszkopális hatását, illetve ezzel az immunterápia hatékonyságát növelhetik. Az immunterápia és a sugárkezelés integrációja, és a betegek számára előnyös alkalmazás irányelveinek kidolgozása a folyamatban lévő számos klinikai vizsgálat értékelése után várható. Ha igazolódnak a preklinikai eredmények, valódi paradigmaváltás következhet be a sugárterápiában, radioimmunterápiában.

Tovább