hirdetés

 VISSZA

Klinikai Onkológia - 2017;4(3)


A melanoma célzott gyógyszeres kezelése


Emri Gabriella
| |
 
A melanoma gyakorisága napjainkban is növekszik, és bár többségben van a felismert daganatok között a vékony tumorvastagsággal jellemezhető melanoma, a metasztatikus esetek száma is nő. Metasztatikus és/vagy irreszekábilis melanoma szisztémás kezelésére napjainkban a molekuláris patológiai vizsgálati lelet függvényében célzott molekuláris gátlók vagy immunterápia első vonalban választhatók. A célzott gyógyszeres kezelés gyorsan kialakuló tumortömeg-csökkenést eredményez az esetek nagy részében, de a gyógyszer-rezisztencia miatt nagyarányú a hatásvesztés is. Célzott molekuláris inhibitorok és immunterápia megfelelő sorrendben történő alkalmazásától és/vagy kombinálásától a metasztatikus betegség prognózisának további javulása várható.

Kulcsszavak

melanoma, célzott molekuláris inhibitor, adverz események, gyógyszer-rezisztencia

Kapcsolódó anyagok

A melanoma célzott gyógyszeres kezelése

A festékes anyajegyek veszélyei

Agyi metasztázisok kezelése

A metasztatikus melanoma gyógyszeres kezelése

A lacosamid hatékonysága a gyógyszeres kezelési előzmények tükrében. Klinikai tapasztalatok felnőttkori parciális epilepsziában

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Internet és orvostudomány

Klinikusok és kutatóorvosok szempontjából tekintjük át a munkájukhoz hasznos internetes információs források és segédeszközök körét.

Tovább


A relabáló epithelialis petefészekrákok kezelése

A petefészekrák a leggyakoribb nőgyógyászati daganat okozta halálozási ok, és a legtöbb betegség előrehaladott FIGO stádiumban kerül diagnosztizálásra. Az iniciális debulking műtét és az első vonalbeli paclitaxel/carboplatin kombinációs kemoterápia alkalmazásának ellenére, a betegek közel kétharmada relabál az első három évben. A petefészekrák kezelésére irányuló kutatások az utóbbi években elsősorban a fenntartó kezelésekre irányultak, a betegek progressziómentes időszakainak hoszszabbítása céljából. A relapszusok molekuláris biológiájának egyre jobb megértése az angiogenezis-gátló bevacizumab és kemoterápiák kombinációinak bevezetéséhez vezetett, melyek az iniciális, a fenntartó és a relabáló (platinaszenzitív és platinarezisztens) daganatok esetében egyaránt hatásosnak bizonyultak. Az utóbbi időben egy új fenntartó kezelés került alkalmazásra a mindennapi klinikai rutinban, a PARP-gátló olaparib monoterápia, mely a platinaszenzitív, relabáló, magas grádusú szerózus petefészekrákok kezelésében bizonyult hatásosnak. Az új terápiák bevezetésének ellenére azonban még számos tisztázatlan kérdés van a relabáló epithelialis petefészekrákok kezelésében. Jelen áttekintés célja a kiújuló, progrediáló petefészekrákok terápiás lehetőségeinek összefoglalása az evidenciák és az új terápiás modalitások tükrében.

Tovább


Vírusinfekciók az onkológiai kezelés alatt

Az utóbbi években alkalmazott immunszuppresszív terápiák különböző mértékű immunkárosodással járnak. Csökkent celluláris immunitás esetén fokozott a szervezetben lappangó vírusok reaktivációjának esélye. A vírusinfekciók vagy a vírusreaktivációk súlyos lefolyású betegséget idézhetnek elő malignus kórképekben szenvedőkben. Enyhe lefolyású infekciók is hátráltathatják a malignus betegség kezelését, ami a gyógyulás esélyét hátrányosan befolyásolja. Ezért figyelmet kell fordítani a szolid tumoros betegekben is a vírusinfekciók, és a vírusreaktivációk lehetőségére. A rizikó függvényében megfelelő preventív stratégiát, és ha szükséges, antivirális terápiát kell alkalmazni.

Tovább


A világossejtes veserák célzott gyógyszeres kezelése

A veserák a fejlett országokban a tíz leggyakoribb rosszindulatú daganat között van. Incidenciája a közelmúltig folyamatosan emelkedett. Az irreszekábilis veserákos betegek túlélése azonban az elmúlt tíz évben jelentősen javult, a korai diagnózis, illetve a betegség kezelésében történt fejlődésnek köszönhetően. A korábban kemo- és sugárterápia-rezisztensnek tartott betegség biológiai hátterének megértésében nagy előrelépések történtek, melyek a VEGF és mTOR jelátviteli útvonalakra ható szerek bevezetéséhez vezettek, mind az első-, mind a többedvonalas kezelésben. Ezzel egyidejűleg véget ért az elterjedt citokin kezelések korszaka. A friss klinikai vizsgálatok számos újabb hatásmechanizmusú (MET- és AXL-inhibitor, FGFR-inhibitor, PD-1-blokkoló) gyógyszer terápiába kerülését biztosították, ezek az új lehetőségek a vesecarcinoma kezelésének módozatait teljesen átalakították, tovább javítva a betegek progressziómentes és teljes túlélési mutatóit. A közleményben áttekintésre kerülnek a világossejtes veserák célzott gyógyszeres kezelésének adatai, és jelen tudásunknak megfelelően sor kerül a különféle gyógyszerek terápiás pozíciójának tárgyalására is.

Tovább