VISSZA

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(9-10)


Szinkronizált, oszcillatorikus agyi elektromos aktivitás a vizuális percepcióban


Szinkronizált, oszcillatorikus agyi elektromos aktivitás a vizuális percepcióban
Braunitzer Gábor
| |
 
Ez az áttekintés az agy-tudat kérdés egyik legígéretesebb fejleményéről, a szinkronizált, oszcillatorikus agyi elektromos aktivitás és egyes (vizuális) percepcióval kapcsolatos kognitív folyamatok összefüggéséről szól. A szerző a vonatkozó irodalom áttekintésén keresztül mutatja be a koherens észlelés („binding”) elméleteit, valamint azt, hogyan magyarázhatja a különféle frekvenciatartományokból EEG-vel regisztrálható oszcillatorikus aktivitások szinkronizációja a koherens vizuális észlelést. Kitér néhány olyan klinikai vonatkozásra is, amelyekben elméletileg felmerülhet a felvázolt keret szerepe.

Kulcsszavak

EEG, szinkronizált agyi elektromos aktivitás, látókéreg

Kapcsolódó anyagok

Az elektroencefalográfia hasznossága syncope esetén

Kérgi területek közti kapcsoltság és másodlagos generalizációra való hajlam

Kollaboratív problémamegoldásra alkalmas agy–agy-interface

Paroxysmalis jelenségek megítélése az újszülöttés csecsemőkorban

Klinikai neurofiziológiai módszerek a cerebrovascularis betegségek diagnózisában és kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Emlékezés Leel-Őssy Lóránt professzorra

Leel-Őssy Lóránt professzor 2008 májusában halt meg, 81 éves korában. Bihar megyében, Berekböszörményben született. Az orvosi diplomát 1952-ben szerezte Debrecenben. Ideggyógyászatból 1956-ban, elmegyógyászatból 1960-ban szerzett szakvizsgát. Ráépített szakvizsgát tett neuropatológiából és EEG-ből, majd 2003-ban szakorvos lett az agyi érbetegségekből is. Kandidátusi fokozatot szerzett 1970-ben Az agyvérzések patomechanizmusa című disszertációval. Az MTA doktori címét 2000-ben kapta meg.

Tovább


Hangulatstabilizáló antiepileptikus szerek: mire jók az epilepsziában szerzett tapasztalatok?

A szerző a hangulatstabilizáló potenciállal rendelkező antiepileptikumok pszichiátriai alkalmazásának gyakorlatát tekinti át. Azt a kérdéskört vizsgálja, hogy a vonatkozó molekulákkal szerzett „epileptológiai” tapasztalatok hogyan ültethetők át az affektív zavarok kezelési gyakorlatába. Röviden kitér a hatásmechanizmusokban rejlő információk és a görcsgátló hatás ellentmondásosságára és esetleges jelentőségére a gyógyszerválasztás során.

Tovább