VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2020;24(1)


Vérnyomás és menopauza


Vérnyomás és menopauza
Masszi Gabriella
| |
 
Számos epidemiológiai vizsgálat, így a NHANES III (Third National Health and Nutrition Examination Survey) is igazolta, hogy a változás korát megelőzően a nőknek alacsonyabb a vérnyomása, mint a férfiaknak, viszont azt követően, tehát a menopausa beállta után, a 60. életév környékén általában megfordul ez az arány. Ez a megfigyelés arra enged következtetni, hogy a nemi hormonoknak, illetve a hormonális működés elmaradásának fontos szerepe lehet a hypertonia kialakulásában. Köztudott, hogy a női nemi hormonnak, az ösztrogénnek számos endothelvédő funkciója van, így a feltételezés logikusnak tűnik. A nemi hormon szerepének a meghatározása a hypertonia kialakulásában komplex feladat, hiszen a cardiovascularis rizikó és a hypertonia kialakulásában az egyéb rizikófaktorok, mint az elhízás vagy a magas vérzsírszint és a diabetes is nagy jelentőségűek, és az életkor előrehaladtával szintén gyakoribbá válnak. A hormonok visszapótlásának logikus ideája nem vált be a cardiovascularis rizikó mérséklésére, sem primer, sem szekunder prevencióban. A magas vérnyomás és a menopausa összefüggését a hosszú távú utánkövetéses és keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálatok eredményei nem igazolták egyértelműen. Jelen írás a lehetséges ellentmondások okaira és a változás kora utáni fontosabb, a vérnyomás-emelkedést befolyásoló tényezőkre világít rá a teljesség igénye nélkül.

Kulcsszavak

menopausa, hypertonia, ösztrogén, endothelium

Kapcsolódó anyagok

Vérnyomás és menopauza

Globális gondolkodás, avagy a rizikófaktorok együttes kezelésének fontossága

Aktualitások a férfi emlőrákról

Az ischaemiás szívbetegség, a diabetes mellitus és a krónikus vesebetegség előre jelző tényezői hypertoniás betegek körében a Magyar Hypertonia Regiszter 2011., 2013. és 2015. évi adatai alapján I. r

A magasvérnyomás-betegség és agyi funkció Hypertonia és demencia kapcsolata a szervezet öregedése során. Fiatalkori vérnyomás-emelkedés - időskori demencia

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A sztatinterápia intenzitása és a mortalitás összefüggése atheroscleroticus cardiovascularis betegeknél

Atheroscleroticus cardiovascularis betegeknél (ASCVD) szekunder prevencióban alkalmazott sztatinterápia csökkenti a cardiovascularis események és halálozás gyakoriságát kontrollált, randomizált vizsgálatok (CRT) alapján. A vizsgálatok azt is igazolták, hogy a nagy dózisú sztatinterápia (40-80 mg/nap atorvasztatin; 20-40 mg/nap rozuvasztatin) hatékonyabban csökkenti a cardiovascularis eseményeket, mint a mérsékelt vagy alacsony dózis. Maximális dózis az arteriosclerosis regresszióját igazolta, alacsony LDL-C-érték elérése, biztonságosság mellett coronaria-, illetve cerebrovascularis betegeknél nagy metaanalízisek (CTTC) alapján. 2013-ban az ACC/AHA lipidterápiás irányelv az LDL-célérték helyett - paradigmaváltásként - 75 éves korig nagy dózisú sztatinterápiát javasol ASCVD esetén.

Tovább


A balkamra-hypertrophia megítélése

A bal kamrai izomtömeg (left ventricular mass - LVM) egy jól meghatározott vizsgálati módszer, amely független rizikófaktorként képes előre jelezni a major cardiovascularis eseményeket és a korai szívhalált.

Tovább


The Role of the Brain in Prehypertension

Chronic BP elevation induces changes in the structure and function of cardiovascular organs. Consequently, pathophysiologic studies of advanced hypertension are likely to reveal a mixture of causes and consequences of the high BP. Therefore, we focused on young patients with marginal BP elevation (prehypertension). It was assumed that in these subjects it may be possible to detect mechanisms which precede the evolution of advanced hypertension.

Tovább


Közepes (HFmrEF) és megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF)

A csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFrEF) patofiziológiája, etiológiája, epidemiológiája, prognózisa jól ismert, s az orvosok széles körben tájékozottak a kórkép diagnosztikáját és kezelését illetően. Ugyanakkor ismereteink a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenségre (HFpEF) és - az ESC által 2016-ban bevezetett - közepes ejekciós frakciójú szívelégtelenségre (HFmrEF) vonatkozóan szegényesek. A ténylegesnél lényegesen alacsonyabb számban diagnosztizáljuk ezeket az eseteket, s nincsenek morbiditás- és mortalitáscsökkentő evidenciáink a kórkép kezelését illetően. Az összefoglaló áttekintést kíván adni a jelenleg rendelkezésünkre álló irodalmi adatok alapján a HFmrEF és a HFpEF epidemio - lógiájáról, klinikai jellemzőiről, morbiditásáról és mortalitásáról, a kezelési lehetőségekről, a kórkép etiológiai diagnózisának fontosságáról, valamint a hosszú távú követés jelentőségéről.

Tovább