hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2017;21(4)


Nemspecifikus klinikai és terheléses teszten alapuló, az összhalálozásra vonatkozó kockázatbecslés


Kékes Ede
| |
 
Mindkét nemben különböző típusú klinikai kikérdezés, valamint a terheléses vizsgálat kombinálása egy pontrendszer formájában az eddigieknél sokkal megbízhatóbban tudja megbecsülni a 10 éves összmortalitást, illetve túlélést. A módszer mindkét nemben megbízhatóan alkalmas az erősen veszélyeztetett egyének kiszűrésére a mindennapos klinikai gyakorlatban.

Kulcsszavak

összmortalitás, kockázatbecslés, klinikai kikérdezés, terheléses teszt

Kapcsolódó anyagok

Nemspecifikus klinikai és terheléses teszten alapuló, az összhalálozásra vonatkozó kockázatbecslés

Útvesztők és iránytű a cardiovascularis kockázati tényezők prognosztikai értékéről

Cardiovascularis kockázati tényezők és kockázatbecslés

A tünetmentes szervkárosodás kimutatásának jelentősége a hypertoniás betegek kockázatbecslésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Ramipril/amlodipin fix dózisú kezelés a mindennapi gyakorlatban

Az Európai Hipertónia Társaság 2017 júniusában, Milánóban tartotta éves kongresszusát. A szakmai program részét képezte az a továbbképző szekció, ahol a ramipril/amlodipin fix dózisú kombinációs kezelés terápiás helyéről és az alkalmazásával szerzett tapasztalatokról beszéltek az előadók. Az üléselnöki teendőket Krzysztof Narkiewicz látta el, aki emellett beszámolt a hipertóniás betegek kezelésének lengyelországi tapasztalatairól. A szimpóziumnak két magyar előadója is volt. Farsang Csaba professzor, a Magyar Hypertonia Társaság örökös tiszteletbeli elnöke a hipertóniakezelés magyarországi helyzetét tekintette át, Páll Dénes pedig, a Debreceni Orvostudományi Egyetem professzora a hazai RAMONA és RAMSES vizsgálatok eredményeit ismertette. Az előadók sorát az Európai Hipertónia Társaság alapítója és egyben elnöke, Giuseppe Mancia professzor zárta, aki a fix dózisú antihipertenzív kombinációk jövőjébe nyújtott betekintést, ami várhatóan az új guideline-ban is megjelenik. A helyszínen az Egis Gyógyszergyár Zrt. által támogatott szimpózium minden előadójával videóinterjú készült, amelyeknek legfontosabb gondolatait az alábbiakban adjuk közre.

Tovább


Gondolatok a renovascularis hipertenzióról egy rendhagyó esetbemutatás kapcsán

A renovascularis hipertenzió a szekunder magas vérnyomás jól ismert formája. Az esetek kétharmadában az arteria renalis atheroscleroticus plakkja, míg egyharmadban fibromuscularis dysplasia jelölhető meg kórokként. Prevalenciája az átlagpopulációban <1%. A kórisme „gold standardja” a digitális subtractiós angiográfia. Az 58 éves nőbetegünket először 1998 februárjában vizsgáltuk terápiarezisztens hipertenzió miatt. Duplex ultrahangvizsgálat bal arteria renalis fibromuscularis jellegű stenosisát igazolta, percutan transluminalis angioplastica és stentelés történt. Vérnyomása 120/80 Hgmm-re csökkent. A beteg az előírt kontrollvizsgálatokon nem jelent meg, legközelebb 2001 februárjában utalták be sürgősséggel 210/140 Hgmmes tenziókiugrás miatt. A kontroll duplex ultrahangvizsgálatot követő érfestés zsugorodott bal vesét és a bal arteria renalis teljes occlusióját, valamint a jobb arteria renalis stenosisát igazolta. A bal oldali nephrectomia elkerülhetetlen volt, a jobb arteria renalisban stentelés történt. Vérnyomása ismét rendeződött. Kontrollvizsgálatokra továbbra is öntörvényűen járt. Ezután 2004-től fogva, a leggondosabb követés mellett is éves szinten következett be jobb arteria renalis restenosis, 2014-ig összesen 11 alkalommal! Vesefunkciója mind végig normáltartományban maradt. 2014 őszén súlyos stroke érte és azon a télen 74 éves korában betegünk elhunyt. A renovascularis hipertenzió kezelésében a mai napig számos kérdés fogalmazódik meg, de betegünk esetében összesen 12 intervenció által 16 éven keresztül elfogadható életminőséget sikerült biztosítani normális vesefunkcióval.

Tovább


A szisztémás ANCA-asszociált vasculitis. Indukciós immunszuppresszív terápia, szövődmények, kimenetel. 2. rész

A két részből álló tanulmány első fejezete az ANCA-asszociált vasculitisek (AAV) indukciós immunszuppresszív terápiáját foglalja össze, a második fejezet a betegség várható kimenetelét, továbbá a beteget fenyegető szövődményeket ismerteti. Az ANCA-asszociált vasculitis gyors progressziójú glomerulonephritisszel és súlyos, sokszor életveszélyes extrarenalis komplikációkkal járó szisztémás megbetegedés. A kórkép korai felismerésével és immunszuppresszív kezeléssel a betegek túlélése jelentős mértékben javíthatóvá, a vesekárosodás mérsékelhetővé vált. A modern terápiás elvek alkalmazásának elsődleges célja a túlélési eredmények javítása mellett a gyógyszertoxicitás mérséklése, az infekciók gyakoriságának a csökkentése. A terápiában a kombinált immunszuppresszió alapját a nagy dózisú kortikoszteroid és a ciklofoszfamid képezik, amit plazmaferézis-kezeléssel célszerű kiegészíteni. A B-sejt-depletáló anti-CD20 monoklonális antitest rituximab, mely napjainkban már hazánkban is elérhető, a frissen felfedezett ANCA-vasculitisben a ciklofoszfamiddal azonos hatékonyságú, relapszussal járó esetekben a ciklofoszfamidnál hatékonyabb. Alkalmazásának indikációját képezi továbbá a fiatal nők fogamzóképességének megőrzése és egyéb speciális esetek is. Az ANCA-asszociált vasculitis korai felismerés és terápia esetén napjainkra megfelelően kezelhető betegséggé vált, de mind a kórkép mind az immun szuppresszió gyakori komplikációk okozója, melyek kivédésére a nefrológusoknak fel kell készülnie.

Tovább


A hypertonia kezelése szívelégtelen betegekben: a 2016-os európai és a 2017-es észak-amerikai ajánlás összevetése

Az Európai Kardiológus Társaság 2016. évi szívelégtelenség kezeléséről szóló irányelvében a hypertonia kezelése a szívelégtelenség megelőzése, kialakulásának késleltetése, illetve az élettartam növelése céljából sok evidenciával alátámasztott, erős ajánlásként szerepel (ajánlási fokozat: IA). Az irányelv erre a célra - kiemelve az idős populáció jelentőségét - a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek közül általánosságban a diuretikumokat, az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlókat (ACEi), az angiotenzinreceptor-blokkolókat (ARB), valamint a β-adrenerg-blokkolókat (BB) nevezi meg, jól ismert nagy klinikai vizsgálatokra hivatkozva. Konkrét célértéket, szemben a 2017-es észak-amerikai ajánlással - mint majd később látjuk -, nem fogalmaz meg, de utal a SPRINT vizsgálat eredményére.

Tovább