VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2019;23(5)


GLP-1-receptor-agonisták a 2-es típusú diabetes kezelésében


GLP-1-receptor-agonisták a 2-es típusú diabetes kezelésében
Winkler Gábor
| |
 
A glükagonszerű peptid (GLP) -1-receptor-agonista-csoport, majd a nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT) -2- gátlók megjelenése, hatástani sajátosságaik, cardiorenalis előnyeik megismerése, biztonságosságuk hosszú távú igazolódása új távlatokat nyitott a 2-es típusú diabetes kezelésében. A közlemény áttekinti a GLP-1-receptor-agonisták farmakológiai jellemzőit, glykaemiás és nem glykaemiás hatásait, a cardiovascularis végpontú vizsgálatok tapasztalatait, valamint e csoport helyét a kórkép kezelésének hatályos állásfoglalásaiban. Igazolódott, hogy a hosszú hatású GLP-1-receptor-agonisták glykaemiás és súlycsökkenést elősegítő hatása felülmúlja a rövid hatású változatokét, valamint, hogy cardiovascularis végpontú vizsgálatokban csökkentik a nem fatális infarktus, nem fatális stroke és a keringési eredetű halálozás összetett végpontjának relatív kockázatát. Alkalmazásuk ezért már a 2-es típusú diabetes korai szakaszában, a metformin után kombinációban javasolt.

Kulcsszavak

GLP-1-receptor-agonisták, farmakológia, prandialis és nem prandialis hatású származékok, glykaemiás és nem glykaemiás hatások, cardiovascularis végpontú vizsgálatok

Kapcsolódó anyagok

GLP-1-receptor-agonisták a 2-es típusú diabetes kezelésében

Dr. Gonda Xénia, Prof. Dr. Rihmer Zoltán: A kognitív zavarok szerepe a depresszió tüneteiben és a gyógyulásban

Neuroetika

Rihmer Zoltán
Vortioxetin: új, többes hatásmechanizmusú antidepresszívum


Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Az agyi eredetű neurotrop faktor pszichopatológiai és cardiovascularis jelentősége: pszichoszomatikus kapcsolatok

A cardiovascularis betegségek és a hangulatzavarok világszerte fontos népegészségügyi problémát jelentenek. Kapcsolatuk széles körben kutatott és a neurotrop molekulák - különösképpen az agyi eredetű neurotrop faktor (brain derived neurotrophic factor - BDNF) - szerepe mindkét kórcsoportban felmerült. Ennek ellenére a szakirodalomban nincs olyan összefoglaló közlemény, amely a cardiovascularis betegségek és a hangulatzavarok kapcsolatát a BDNF-en alapulva tárgyalná. Igazolódott, hogy a BDNF depresszió esetén csökken, illetve a csökkent BDNF-szint az artériás baroreceptorokon, a renin-angiotenzin rendszeren és az endothelialis nitrogén-monoxid-szintáz-aktivitáson keresztül szerepet játszhat a hypertonia kórélettanában. A BDNF emellett a cardiovascularis események előrejelzőjének is bizonyult. Munkánkban összefoglaljuk a jelenleg rendelkezésre álló ismereteket, azzal a céllal, hogy a cardiovascularis betegségek és a hangulat - zavarok közötti kapcsolatot a BDNF lehetséges mediátor szerepének tükrében tárgyaljuk. Ezek az adatok új pszichoszomatikus kapcsolódási pontra világíthatnak rá, és olyan terápiás célponthoz vezethetnek a jövőben, amely a hangulatzavarok és a cardiovascularis betegségek szempontjából is előnyös lehet.

Tovább


Beszámoló az 56. European Renal Association-European Dialysis and Transplant Association (ERA-EDTA) kongresszusról

Többéves előkészítő munkát követően ebben az évben a Magyar Nephrologiai Társaság kapta meg azt a megtisztelő lehetőséget, hogy az 56. ERA-EDTA konferencia házigazdája legyen Budapesten 2019. június 13-16. között. A napjainkban már nemcsak Európából, hanem a világ minden részéről érkező szakemberek számára kiemelkedő érdeklődésre számot tartó konferencián 6733 fő regisztrált, emellett 2298 személy szerepelt mint kiállító és további 65 látogató vett részt. Hazánkból 216 kolléga hallgatta a kongresszus előadásait.

Tovább


A hypertonia kezelése stroke-prevencióban és az akut ellátás során az új Európai Hypertonia (ESH, 2018) és Kardiológus (ESC, 2018) Társaság, valamint a Magyar Hypertonia Társaság (MHT, 2018) ajánlása alapj

A hypertonia a stroke legjelentősebb, életmóddal is befolyásolható rizikótényezője. Gyakorisága a stroke-on átesett betegek között megközelítőleg 60-70%. A hypertonia kezelésének kedvező hatása a stroke rizikójának csökkentésében igazolt, ám az optimális preventív és a stroke következményeit csökkentő célértékek tekintetében ellentmondásosak voltak az adatok. Az európai (ESC/ESH 2018) és magyar (MHT, 2018) hypertoniaajánlásban hangsúlyt kapott a stroke primer és szekunder prevencióján túl a stroke ellátása során alkalmazott hypertoniaterápia is. A primer prevenció során az ACCORD, SPRINT és HOPE-3 eredményei, illetve metaanalízisek alapján az alacsony szisztolés vérnyomásnak (SBP) < 120 Hgmm stroke tekintetében nincs előnyös hatása, így 65 év alatt 120-129 Hgmm-es, e felett 130-139 Hgmm-es céltartományt javasolnak a hypertoniás betegeknél megfelelő tolerancia esetén (IA). Az akut ellátásban vérzéses stroke esetén csak ≥ 220 Hgmm-es vérnyomásnál fontolandó meg óvatos csökkentés (IIaB), 180 Hgmm alá. Ischaemiás stroke esetén a thrombolysis határozza meg a kívánt kezelést. Lysis alatt 180/105 Hgmm alatt célszerű tartani a vérnyomást 24 óráig (IIaB). Amennyiben a nem lizált beteg vérnyomása ≤ 220/110 Hgmm, a 48-72 órán belüli kezelésnek előnye nincs (IA). Nagyobb, mint 220/110 Hgmm esetén nem lizált betegeknél esetleg megfontolandó a vérnyomás 15%-os csökkentése egy nap alatt (IIbC). Szekunder prevencióban ismert vagy kezelt hypertonia fennállásakor 72 órával a stroke-ot követően < 65 év esetén 120-129 Hgmm-es, > 65 évesen 130-139 Hgmm-es céltartomány javasolt (IA). Kisebb mint 140/90 Hgmm esetén a gyógyszeres vérnyomáscsökkentés esetleg megfontolható (IIbA). A jelenlegi új ajánlás a renin-angiotenzin rendszert blokkolók mellett a kalciumantagonistákat és a tiazidokat vagy tiazidszerű diuretikumokat tartja a legkedvezőbb választásnak döntően fix kombinációban alkalmazva (IA). A 120 Hgmm alá történő csökkentés egyik korcsoportban sem javasolható a jelentős mellékhatások és szövődmények miatt sem primer, sem szekunder prevencióban.

Tovább


A szív- és érrendszeri rizikó noninvazív vizsgálata krónikus vesebeteg gyermekeknél

A cardiovascularis betegségek a krónikus vesebeteg (CKD) gyermekek leggyakoribb halálokai közé tartoznak. A felnőttekhez hasonlóan a CKDvel rendelkező gyermekeknél rendkívül magas a hagyományos és az uraemiával összefüggő cardiovascularis rizikófaktorok előfordulása. Az elmúlt években sorra jelentek meg tanulmányok, amelyek a cardiovascularis kockázatot, a betegség mechanizmusait és a cardiovascularis betegségek korai markereit vizsgálták ebben a populációban. A cardiomyopathiára jellemző elváltozások, mint például a balkamra-hypertrophia és -diszfunkció, az atherosclerosis markerei, úgymint a carotisartériák intima-media rétegének kiszélesedése vagy az aorta fokozott érfalmerevsége, gyakori elváltozások CKD-s gyermekeknél, amelyek már a betegség kezdetén jelen lehetnek. Gyermekkorban a prevenció kiemelt fontosságú, a tünet nélküli eltérések kimutatása lehetőséget ad az időben elkezdett kezelésekre, ami a gyermekek hosszú távú túlélésére és életminőségére is hatással van. A közelmúltban új noninvazív képalkotó technikák váltak elérhetővé lehetőséget adva a szubklinikai szervkárosodás korai felismerésére ebben a speciális betegpopulációban. Az össze foglalóban a krónikus vesebeteg gyermekeknél alkalmazható szubklinikai szervkárosodás diagnosztikai lehetőségeit tekintjük át.

Tovább