VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2019;23(3)


Érdekes információk a veseelégtelenség témakörében


Dolgos Szilveszter, Kékes Ede
| |
 

Kulcsszavak

veseelégtelenség, Antihipertenzív terápia

Kapcsolódó anyagok

Érdekes információk a veseelégtelenség témakörében

Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló/kalciumcsatornablokkoló fix gyógyszer-kombinációk egyéves perzisztenciája hypertoniában

ESH-kongresszus, 2018 Néhány, veseelégtelenséggel összefüggő aktuális téma rövid bemutatása a 2018. évi ESH-kongresszusról

Szexuális problémák a krónikus veseelégtelen betegek körében

Papillorenalis szindróma: a PAX2 békétlen mutációi

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Végstádiumú betegek fizikai edzése, intradialitikus fizikai aktivitás, 2019

A hemodialízis alatt a hemodinamikus instabilitás természetes következmény, ami az esetek 20-30%-ában szubklinikus szívizom-ischaemiával is jár, ami ismétlődve rossz irányú szívizom-átépüléshez, balkamrafunkció- zavarhoz vezet - ezt tartják a krónikus vesebetegek szívhalála okozójának.

Tovább


Újabb PCSK-9-gátló, az alirocumab kapott javallatot az FDA-tól

Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) után legújabban az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) is engedélyt adott a proprotein convertase subtilisin/kexin type 9 (PCSK-9) -gátló készítmény, az alirocumab alkalmazására 1. szekunder prevencióban az ischaemiás események megelőzésére és 2. kombinált kezelés részeként az LDL-C csökkentésére primer hyperlipidaemiában.

Tovább


A szegedi Nephrologia-Hypertonia Centrum 10 éves vesebiopsziás anyagának áttekintése

A szerzők retrospektíven elemezték a 2007. január 1.-2016. december 31. közötti időszakban a centrumban végzett vesebiopsziák adatait. A vizsgált időszakban 451 vesebiopszia történt. A betegek átlagéletkora 48,7±15 év volt. A leggyakoribb indikációként szereplő klinikai tünet a nephrosisszindróma volt (38,8%). A leggyakoribb szövettani diagnózisok a membranosus nephropathia (16,7%), az IgA-nephropathia (11,6%) és az FSGS (10,9%) voltak. A nefrológusok leggyakoribb klinikai felvetései az FSGS (17,4%), a membranosus nephropathia (16,1%) és az IgAnephropathia (10,3%) voltak. Ugyanez a diabeteses nephropathia esetében 7,5% és 12,2% volt. Minor, beavatkozást nem igénylő szövődmény 98 esetben (21,7%) fordult elő, major komplikáció 13 betegnél (2,9%) jelentkezett. Az eredmények alapján az FSGS klinikailag túlbecsült, bár tény, hogy a három leggyakoribb szövettani eltérés között van. Hasonlóan túlzó a diabeteses nephropathia is mint klinikai diagnózis, hiszen a szövettanilag igazolt esetek ennek csak kicsit több mint a felét teszik ki. A klinikai felvetések és a valós szövettani diagnózisok rendszeres összevetése segíthet, hogy a későbbiekben még nagyobb legyen a pontos felvetések aránya.

Tovább