VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2019;23(5)


Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja



Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja
Simonyi Gábor

| |
 
Az Európai Hypertonia Társaság (ESH) elhízással, diabetesszel és a nagy kockázatú betegekkel foglalkozó munkacsoportja, valamint az Európai Obezitás Társaság (EASO) közös publikációban foglalkozott az elhízás által okozott főbb cardiovascularis betegségekkel, illetve ezek megelőzési lehetőségeivel.

Kulcsszavak

Elhízás, cardiovascularis kockázat, ESH, EASO

Kapcsolódó anyagok

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban

Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

ESH-kongresszus, 2018 Néhány, veseelégtelenséggel összefüggő aktuális téma rövid bemutatása a 2018. évi ESH-kongresszusról

Elhízás és cardiovascularis kockázat. Az ESH és az EASO közös cselekvési programja

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Mikor együnk, hogy jól legyünk?

„Reggelizz, mint egy király, ebédelj, mint egy herceg, vacsorázz, mint egy földműves!” - írta az egészséges életvitelről Maimonides, a középkorban élt (1135-1204) orvos és filozófus. Vajon a jelenlegi ismeretek alapján helyes-e a megfigyelés, és mi lehet a mechanizmusa? A mai rohanó életben gyakran nem figyelünk az étkezések időpontjára, gyakoriságára. Sokan úgy igyekeznek fogyókúrázni, hogy a reggelit kihagyják vagy a délelőtt folyamán csak „fogyasztó turmixokat” isznak. A gyerekek gyakran reggeli nélkül mennek az iskolába, legjobb esetben zsebpénzt kapnak: „Vegyél valamit az iskolai büfében!” Ugyanakkor mindezt a napi háromszori főétkezéshez, a „megszokott időben”, „rendszeresen” fogyasztott reggelihez, ebédhez, vacsorához viszonyítjuk, aminek, úgy gondoljuk, nagyon régi hagyományai vannak.

Tovább


A hypertonia kezelése stroke-prevencióban és az akut ellátás során az új Európai Hypertonia (ESH, 2018) és Kardiológus (ESC, 2018) Társaság, valamint a Magyar Hypertonia Társaság (MHT, 2018) ajánlása alapj

A hypertonia a stroke legjelentősebb, életmóddal is befolyásolható rizikótényezője. Gyakorisága a stroke-on átesett betegek között megközelítőleg 60-70%. A hypertonia kezelésének kedvező hatása a stroke rizikójának csökkentésében igazolt, ám az optimális preventív és a stroke következményeit csökkentő célértékek tekintetében ellentmondásosak voltak az adatok. Az európai (ESC/ESH 2018) és magyar (MHT, 2018) hypertoniaajánlásban hangsúlyt kapott a stroke primer és szekunder prevencióján túl a stroke ellátása során alkalmazott hypertoniaterápia is. A primer prevenció során az ACCORD, SPRINT és HOPE-3 eredményei, illetve metaanalízisek alapján az alacsony szisztolés vérnyomásnak (SBP) < 120 Hgmm stroke tekintetében nincs előnyös hatása, így 65 év alatt 120-129 Hgmm-es, e felett 130-139 Hgmm-es céltartományt javasolnak a hypertoniás betegeknél megfelelő tolerancia esetén (IA). Az akut ellátásban vérzéses stroke esetén csak ≥ 220 Hgmm-es vérnyomásnál fontolandó meg óvatos csökkentés (IIaB), 180 Hgmm alá. Ischaemiás stroke esetén a thrombolysis határozza meg a kívánt kezelést. Lysis alatt 180/105 Hgmm alatt célszerű tartani a vérnyomást 24 óráig (IIaB). Amennyiben a nem lizált beteg vérnyomása ≤ 220/110 Hgmm, a 48-72 órán belüli kezelésnek előnye nincs (IA). Nagyobb, mint 220/110 Hgmm esetén nem lizált betegeknél esetleg megfontolandó a vérnyomás 15%-os csökkentése egy nap alatt (IIbC). Szekunder prevencióban ismert vagy kezelt hypertonia fennállásakor 72 órával a stroke-ot követően < 65 év esetén 120-129 Hgmm-es, > 65 évesen 130-139 Hgmm-es céltartomány javasolt (IA). Kisebb mint 140/90 Hgmm esetén a gyógyszeres vérnyomáscsökkentés esetleg megfontolható (IIbA). A jelenlegi új ajánlás a renin-angiotenzin rendszert blokkolók mellett a kalciumantagonistákat és a tiazidokat vagy tiazidszerű diuretikumokat tartja a legkedvezőbb választásnak döntően fix kombinációban alkalmazva (IA). A 120 Hgmm alá történő csökkentés egyik korcsoportban sem javasolható a jelentős mellékhatások és szövődmények miatt sem primer, sem szekunder prevencióban.

Tovább


A szív- és érrendszeri rizikó noninvazív vizsgálata krónikus vesebeteg gyermekeknél

A cardiovascularis betegségek a krónikus vesebeteg (CKD) gyermekek leggyakoribb halálokai közé tartoznak. A felnőttekhez hasonlóan a CKDvel rendelkező gyermekeknél rendkívül magas a hagyományos és az uraemiával összefüggő cardiovascularis rizikófaktorok előfordulása. Az elmúlt években sorra jelentek meg tanulmányok, amelyek a cardiovascularis kockázatot, a betegség mechanizmusait és a cardiovascularis betegségek korai markereit vizsgálták ebben a populációban. A cardiomyopathiára jellemző elváltozások, mint például a balkamra-hypertrophia és -diszfunkció, az atherosclerosis markerei, úgymint a carotisartériák intima-media rétegének kiszélesedése vagy az aorta fokozott érfalmerevsége, gyakori elváltozások CKD-s gyermekeknél, amelyek már a betegség kezdetén jelen lehetnek. Gyermekkorban a prevenció kiemelt fontosságú, a tünet nélküli eltérések kimutatása lehetőséget ad az időben elkezdett kezelésekre, ami a gyermekek hosszú távú túlélésére és életminőségére is hatással van. A közelmúltban új noninvazív képalkotó technikák váltak elérhetővé lehetőséget adva a szubklinikai szervkárosodás korai felismerésére ebben a speciális betegpopulációban. Az össze foglalóban a krónikus vesebeteg gyermekeknél alkalmazható szubklinikai szervkárosodás diagnosztikai lehetőségeit tekintjük át.

Tovább