hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)


A SPRINT vizsgálat eredményeinek kritikája és gyakorlati értéke


Kiss István, Kékes Ede
| |
 

Kapcsolódó anyagok

Richard Bright, a híres angol nefrológus utazásai Bécstől Pécsig

Beszámoló a MANET 2017. évi nagygyûlésérôl

Referátum

A vizeletnátrium- és -káliumkiválasztás összefüggése a mortalitással és a cardiovascularis eseményekkel a PURE (The Prospective Urban Rural Epidemiology) vizsgálat alapján

A rilmenidin-terápia helye a fokozott szimpatikus tónus csökkentésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Nils Alwall, a művese egyik alaptípusának feltalálója és magyar kapcsolata

A múlt század harmincas éveinek végén, amikor Nils Alwall (1904-1986) klinikai munkáját elkezdte, az uraemia kezelése az ágynyugalom mellett fehérjeszegény diétából állt. A klinikai dialízis alapjainak megteremtése több mint száz évig tartó kutatómunka után Willem Kolff (1944, forgódobos dializátor), Nils Alwall (1946, tekercsdializátor), valamint Skeggs és Leonards (1948, lapdializátor) munkásságában került sor. Nils Alwall 1923-ban a dél-svédországi Lundban vé gezte orvosegyetemi tanulmányait, majd az egyetem Farmakológiai Intézetében dolgozott. Az 1935-36-os tanévet a nemzetközi hírű Mansfeld Géza professzor vezette Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Gyógyszertani Intézetében töltötte, ahol közleményekben is publikált állatkísérletekben vizsgálta a pajzsmirigyhormon hőregulációra gyakorolt hatását. A 40-es évek elején nyulakon végzett kísérletes vizsgálatok (érösszeköttetés, folyadékterhelés, fluid lung, ultrafiltráció) után, 1946 szeptemberében került sor az Alwall-tekercsdializátorral végzett első klinikai kezelésre. Alwall azonban nemcsak a dialízis pionírja, hanem a kontrollált ultrafiltráció, a hemodiafiltráció, az arteriovenosus sönt, az aspirációs vesebiopszia, a kontrasztanyagok vesekárosító hatásának, a diabetes eredetű vesekárosodásnak, a barbiturátok dializálhatóságának első leírója és alkalmazója. Egyikünk (K. A.) 1973-ban tanulmányúton vett részt Alwall professzor klinikáján, ahol egy korszerű, a vesegyógyászat és dialízis minden területét magas szinten művelő intézetet ismert meg. Az Alwall-készüléket 19 ország több mint 50 köz pontjában használták. A „Szeged” művese Alwall-princípiumon készült, melyen Gál György professzor vezetésével számos sikeres változtatást végeztek. Alwall professzort 1957-ben Lundban a világon az első nefrológiai klinika igazgatójának nevezték ki. Megszervezte a Svéd Nefrológus Társaságot (1964), alapítója és elnöke volt az Európai Dializáló és Transzplantáló Társaságnak (1970) és a Nemzetközi Nefrológus Társaságnak (1975) is. 1971-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem díszdoktorává avatták.

Tovább


Dr. Vissy Ágnes (1938–2016)

Ismét elment egy kiváló gyermekgyógyász és nefrológus. Tanítónk, mesterünk, barátunk és anyánk volt. Sopronban született 1938-ban, negyedik gyermekként. Édesapja fogorvos volt. A II. világháború alatt dr. Vissy Károly, a miskolci kórházzal Németországba menekült. Az ott szerzett élmények hatására nyolcéves korában határozta el, hogy orvos lesz. Iskoláit a neuburgi apácáknál kezdte, majd 1947-ben hazatérve Miskolcra az újgyőri általános iskolában folytatta. 1952-től a Kilián Gimnázium tanulója volt és ott is érettségizett 1956-ban. Az orvosegyetemet Debrecenben 1962-ben végezte el, „Summa cum laude” minősítéssel. Az élettani intézetben tudományos diákköri munkát végzett. Első publikációi innen származnak.

Tovább


A ketodiéta alkalmazásának hatásai IV. stádiumú krónikus veseelégtelenségben

A krónikus veseelégtelenség ismert progresszív lefolyását különböző mértékű fehérjeszegény étrend alkalmazásával lassítani lehet. A standard 0,6 g/ttkg/nap diétát esszenciális aminosavakkal és ketosavakkal kiegészítve, 1 tabletta/10 ttkg/nap Ketosterilt alkalmaztunk 100 IV. stádiumú krónikus veseelégtelen betegnél, átlagosan 31,5 (10-63) hónapon keresztül. Az észlelési idő alatt a betegek 11%-a került dialízisprogramba, négy beteg halt meg. Az észlelési idő végén vesefunkciós érték alapján a betegek 31%-a III., 50%-a IV. és 19%-a V. stádiumú vesefunkciós besorolásba került. A vesefunkció követésére az MDRD formula alapján számolt glomerularis filtrációs ráta (GFR) -értéket alkalmaztunk ml/min/1,73 m2 értékben. A kezdeti GFR-átlagérték 24,9-ről 23,63 ml/min/1,73 m2-re csökkent, mely nem volt szignifikáns csökkenés. Nők esetében a vesefunkciós javulás jobbnak bizonyult, a kezdeti átlag-GFR-érték 24,8-ről az észlelés végére 24,6 ml/min/1,73 m2-re csökkent. Megállapítható volt, hogy a nők nagyobb arányban tartották be az előírt diétát. A vizsgálat végén értékelt BMI alapján alultáplált nem volt. A betegek 25,8%-a normálsúllyal rendelkezett, 54,3%-uk túlsúlyos volt, az esetek 17,5%-a elhízott, 2,4%-a súlyosan elhízott volt. A tápláltsági állapot alakulását a szérumalbumin-érték alapján követtük, az átlagos szérumalbumin-értékek a követés elején 42,92 g/l és a kezelés végén mért 42,81 g/l értékkel érdemben nem változott. A ketodiéta alkalmazása súlyos veseelégtelenségben biztonságos és hatékony a vesefunkció progressziójának lassításában, a betegek tápláltsági állapotának javításában. A predialízis stádiumában elért jó tápláltsági állapot alacsony mortalitási aránnyal jár és lehetőséget ad a dialízisprogramba kerülő esetek mortalitásának csökkentésére is.

Tovább


A stroke rizikófaktorai

A szerzők összefoglalják azon fontos tényezőket, melyek szerepet játszanak a stroke kialakulásában. Ismertetik a jelentős régebbi és a mai ismeretanyagra alapozott tényeket és azok gyakorlati hasznossági értékét a klinikai gyakorlat és népegészségügy szempontjából. Kiemelkedően legnagyobb „súlyú” tényező a magasvérnyomás-betegség és a pitvarfibrilláció, de egyre nagyobb jelentősége van a diabetesnek, a visceralis obesitasnak, illetve ezek társulásának a hypertoniával. Saját tapasztalataikról is beszámolnak a 2-es típusú diabetes és a krónikus vesebetegség vonatkozásában.

Tovább