hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2017;21(6)


A rilmenidin-terápia helye a fokozott szimpatikus tónus csökkentésében


A rilmenidin-terápia helye a fokozott szimpatikus tónus csökkentésében
Finta Ervin, Kun Edit, Simonyi Gábor
| |
 
A szimpatikus idegrendszer fontos és széles körben tanulmányozott szerepet játszik a hypertoniában és a társuló kórfolyamatokban. A különböző típusú antihipertenzív szerek között, amelyekkel lehetséges a túlzott szimpatikus aktivitás mérséklése, a centrális hatású szerek kiemelt szerepet játszanak. Az imidazolin I1-receptor-agonista rilmenidin néhány speciális tulajdonságát tekintjük át az összefoglalóban.

Kulcsszavak

hypertonia, szimpatikus tónus, rilmenidin, szívfrekvencia-variabilitás, baroreflex-szenzitivitás

Kapcsolódó anyagok

Újabb ismeretek a hypertonia okozta vesekárosodásokról

Nagy kockázatú hypertoniás betegek telemedicinális gondozásának célvérnyomás-elérést segítő és vérnyomás-variabilitást csökkentő hatása (HIRIHYP_TELEMED MHT/2016-2)

A CONADPER-HU program eredményei: vérnyomáscsökkentés, célvérnyomás-elérés, a célvérnyomást befolyásoló tényezők, a gyógyszeres kezelés jellemzői

Beteg-orvos együttműködés - gyógyszer adherenciaperzisztencia a CONADPER-HU vizsgálatban

A CONADPER-HU program. A program célkitűzése, módszertana, betegek, alapadatok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Mi az allopurinol kedvező hatásának mélyebb értelmezése a xantinoxidáz (XO) és nikotinamid-denukleotid-hidriden (NADH) keresztül érvényesülő oxidatív stresszben?

A szervezetünkben számos patológiai-patofiziológiai folyamatban és klinikai megbetegedésben az oxidatív stressznek jelentős oki szerepe van. Gondoljunk az erekben kialakuló atheroscleroticus jelenségre, de ezen túl jelentős szerepe van a szisztolés és pulmonalis hypertoniában, a myocardialis ischaemia-reperfúzió folyamatában, ischaemiás vagy dilatatív cardiomyopathiához társult szívelégtelenségben, vagy éppen a metabolikus entitásokban, mint például a diabetes mellitus

Tovább


A vizeletnátrium- és -káliumkiválasztás összefüggése a mortalitással és a cardiovascularis eseményekkel a PURE (The Prospective Urban Rural Epidemiology) vizsgálat alapján

Ateljes populáció nagy része 3,0 és 6,0 g/nap nátriumot (7,5 mg és 15,0 g/nap konyhasó, 2,5-szeres szorzó) fogyaszt el. A cardiovascularis (CV) betegségek prevenciós irányelvek 1,5-2,4 g/nap maximális nátriumbevitelt ajánlanak, de ennek elérése alapvető diétás változtatásokat igényel a legtöbb embernél.

Tovább


Köszvény, hyperuricaemia és a cardiovascularis kockázat - Az allopurinol hatásai

A hyperuricaemia egyre nagyobb klinikai jelentőséggel rendelkezik a keletkezésének patomechanizmusából eredően és ma már számos cardiovascularis, metabolikus és renalis betegség esetében számolni kell jelenlétével és káros hatásaival. Jelenléte világjelenség és hazánkban a szűrővizsgálatok során az utóbbi években egyre nagyobb előfordulási arányokat észlelünk. Meggyőző bizonyítékok utalnak arra, hogy a magas húgysavérték cardiovascularis és vesebetegségekben önálló független kockázati tényező a CV halálozás és a klinikai események megjelenése vonatkozásában. Kísérletes és klinikai bizonyítékok jelzik, hogy a köszvényen túl minden magas húgysavszint esetében át kell gondolni a xantinoxidáz- bénító allopurinolkezelés elindítását. Újabban egyes kórformákban az alapbetegség (elsősorban időskori hypertonia, ischaemiás szívbetegség, krónikus szívelégtelenség, krónikus veseelégtelenség) terápiájában kiegészítő kezelésként is szóba kerül alkalmazása.

Tovább