hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2017;21(2)


A metformin mint vérnyomáscsökkentő?


Simonyi Gábor
| |
 
A 2-es típusú cukorbetegség hazánkban is egyre gyakoribbá vált, jelentősége az, hogy növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a kockázatát. A cukorbetegség jelenléte a hazai VI. Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia ajánlásai szerint önmagában is nagy cardiovascularis kockázatot jelent. A korábbi egyesült államokbeli ATP III ajánlás nem véletlenül tartotta úgy, hogy a 2-es típusú cukorbetegség olyan cardiovascularis kockázatot jelent, mint egy már lezajlott szívizominfarktus. Cukorbetegségben szenvedőknél kétszeresére nő - más kockázati tényezőktől függetlenül - a cardiovascularis betegségek kockázata. De nemcsak a cukorbetegség veszélyes, hanem a szénhidrát-anyagcsere kisebb zavarai is. Praediabeteses állapotokban (IFG, IGT) az enyhébben emelkedett vércukorszint is fokozott cardiovascularis kockázatot jelent.

Kulcsszavak

vérnyomáscsökkentés

Kapcsolódó anyagok

A metformin mint vérnyomáscsökkentő?

A magas vérnyomás paradoxonja igen idős korban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A hypertonia története - Paul Dudley White (1886-1973)

Paul Dudley White (1. ábra) 1886-ban született buryben (Massachusetts, USA). Édesapja családorvos volt, aki nagy befolyást gyakorolt fiára, ő így emlékezik: „Elég sokat éltem ahhoz, hogy milyen fontos a klinikai gyakorlat tudományos mennyi minden csodálatos dolgot lehet felfedezni téren.” Édesanyja sokat tevékenykedett önkéntes szociális munkásként, innen eredt Paul szociális, társadalmi egészségmegőrző prevenciós tevékenysége.

Tovább


Hogyan javíthatnánk az idült vesebetegek ellátásán?

A szerző összefoglalja, hogy az elmúlt 40 évben a magyar - országi nefrológiai ellátásban szerzett tapasztalatai alapján milyen továbbfejlődési lehetőségeket és feladatokat lát a klinikai nefrológia és a dialíziskezelés vonat ko - zásában. Szóba kerül a nefrológusszakorvos- és -szakasszisztens-képzés változtatásának igénye és a betegoktatás fontos szerepe, a nefrológiai ellátóhelyek kapacitásának és a humán erőforrások bővítésének szüksége. Javasolja a megyei szintű teljes körű vesebeteg-ellátás megszervezéseit (kivétel a nefropatológia és a transzplantáció), a vonatkozó egészségügyi törvény újraértelmezését vagy változtatását. A végállapotú vesebetegek ellátásában az eddigieknél nagyobb hangsúlyt fektetne - a betegek egy csoportjában - a konzervatív kezelésre. A dialízist illetően fontosnak tatja, hogy az ellátás minél közelebb kerüljön a beteg otthonához (az otthoni kezelések hangsúlya!), és a magasan képzett, nagy gyakorlattal bíró dializáló nővérek kapjanak több kompetenciát és önállóságot. Hangsúlyozza, hogy a krónikusdialízis- program tervezett indulása a beteg sorsát nagymértékben meghatározza - ezért ennek elősegítése minden eszközzel fokozandó! Nem tartja helyesnek a dialízis uniformizálását, inkább az individualizált terápiát favorizálja. A dialízis minőségi indikátorai közül a legfontosabbnak a túlélést és az egészségfüggő életminőséget tartja - ezért javasolja azok rendszeres mérését. Ugyancsak fontos lenne a maradék vesefunkció rendszeres ellenőrzése dializáltaknál, mert ez szintén független rizikófaktora a túlélésnek. Foglalkozik még a vesefunkció „visszatérésének” jelenségével és a dialíziskezelés abbahagyásának kérdéskörével, amelyeknek nincs hazai szakirodalma.

Tovább