hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2017;21(4)


A köszvény és a hyperuricaemia kezelésének újdonságai: fókuszban a célérték vezérelte kezelés


A köszvény és a hyperuricaemia kezelésének újdonságai: fókuszban a célérték vezérelte kezelés
Alföldi Sándor
| |
 
A hyperuricaemia gyakori és emelkedő prevalenciájú, mivel számos különböző módon összefügg a világszerte járványszerűen terjedő obesitassal és metabolikus szindrómával. A hyperuricaemia és a köszvény terápiájában alkalmazott, a húgysavszintézis kulcsenzimét, a xantinoxidázt gátló allopurinol számos kedvező cardiovascularis és renalis protektív hatására derült fény. A legújabb európai EULAR-ajánlás köszvény esetén megfogalmazta a célérték vezérelte „treatto-target” alapelvet. A célértékek hyperuricaemiás enyhe-középsúlyos köszvényesekben <360 µmol/l, recidív, valamint súlyos, tophusos esetben <300 µmol/l. Az ajánlás egyértelműen állást foglalt, hogy az allopurinol az elsőként választandó szer. A húgysavszintcsökkentő terápia indítását a diagnózis felállítását követően minél hamarabb el kell kezdeni és köszvény esetén egy életen át folytatni ajánlott.

Kulcsszavak

hyperuricaemia, köszvény, metabolikus szindróma, 2-es típusú diabetes, xantinoxidáz-gátlók, allopurinol

Kapcsolódó anyagok

Mi az allopurinol kedvező hatásának mélyebb értelmezése a xantinoxidáz (XO) és nikotinamid-denukleotid-hidriden (NADH) keresztül érvényesülő oxidatív stresszben?

Köszvény, hyperuricaemia és a cardiovascularis kockázat - Az allopurinol hatásai

A korai cardiovascularis mortalitás csökkentésének ENSZ-terve 2025-ig és a program sikerének becslése

A köszvény és a hyperuricaemia kezelésének újdonságai: fókuszban a célérték vezérelte kezelés

Fizikai aktivitás a metabolikus szindróma elsődleges megelőzéseként

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

A hypertonia kezelése szívelégtelen betegekben: a 2016-os európai és a 2017-es észak-amerikai ajánlás összevetése

Az Európai Kardiológus Társaság 2016. évi szívelégtelenség kezeléséről szóló irányelvében a hypertonia kezelése a szívelégtelenség megelőzése, kialakulásának késleltetése, illetve az élettartam növelése céljából sok evidenciával alátámasztott, erős ajánlásként szerepel (ajánlási fokozat: IA). Az irányelv erre a célra - kiemelve az idős populáció jelentőségét - a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek közül általánosságban a diuretikumokat, az angiotenzinkonvertálóenzim-gátlókat (ACEi), az angiotenzinreceptor-blokkolókat (ARB), valamint a β-adrenerg-blokkolókat (BB) nevezi meg, jól ismert nagy klinikai vizsgálatokra hivatkozva. Konkrét célértéket, szemben a 2017-es észak-amerikai ajánlással - mint majd később látjuk -, nem fogalmaz meg, de utal a SPRINT vizsgálat eredményére.

Tovább


Hol vannak a „vérnyomásgének”?

A hypertonia és általában a vérnyomásértékek genetikai hátterének tisztázását célul kitűző vizsgálatok rögös utat jártak be az elmúlt negyedszázad alatt, és az út vége egyelőre csak a távolban sejlik fel.

Tovább


Izolált szisztolés hypertonia idős és nagyon idős betegekben II.

Időskorúakban (˃65 év) és a nagyon idősekben (˃80 év) végzett klinikai vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a leggyakoribb hypertonia-forma az ISH. Hátterében szerteágazó cardiovascularis, neuralis és hormonális változások mutathatók ki. Az egyik legfontosabb patogenetikai tényező az artériafal merevségének fokozódása. Emiatt a pulzushullám terjedési sebessége és a szisztolés vérnyomás megnő, az artériák tágulékonyságának csökkenése miatt a diasztolés vérnyomás csökken, következésképpen a pulzusnyomás nagyobb lesz. Ezek a tényezők egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a cardiovascularis szövődmények incidenciája és prevalenciája nagyobb, mint fiatalkorban.

Tovább