hirdetés

 VISSZA

Hypertonia és nephrologia - 2017;21(1)


A kiindulási vérnyomás, illetve a vérnyomás változásának hatása az artériás stiffness progressziójára


Benczúr Béla
| |
 
Az artériák falának rugalmatlanná válása - mely a felnőttkor korai évtizedeiben már megkezdődik és az egészséges öregedés részeként egyre fokozódik - az egyik legkorábbi jele az artériafal funkcionális és morfológiai változásainak. Vizsgálata az elmúlt 1-2 évtizedben került a szív-érrendszeri prevencióval foglalkozó szakemberek érdeklődésének középpontjába, miután kiderült, hogy az artériás stiffness erős és független prediktora a cardiovascularis morbiditásnak és mortalitásnak, emiatt indokolt a vizsgálata a kockázatbecslésben, hiszen a hagyományos rizikófaktorokon túl többletinformációkat tartalmaz a későbbi események előrejelzésében, segíti a kockázat pontosítását, a tünetmentes egyének rizikójának reklasszifikálását.

Kapcsolódó anyagok

A random variancia mint karcinogén tényező?

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

A hypertonia története - Paul Dudley White (1886-1973)

Társasági hírek

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Szigorúbb célérték a láthatáron?

A hypertonia több mint 1 milliárd embert érint, 60 év felett prevalenciája emelkedik, 50 év felett az emelkedett pulzusnyomással kísért izolált szisztolés hypertonia a legjellemzőbb, mely független prediktora a coronariaeseményeknek, stroke-nak, szívelégtelenségnek, illetve végállapotú veseelégtelenségnek (ESRD), kognitív funkcióromlásnak. A hypertonia kezelése a klinikai evidenciák alapján csökkenti a stroke (35-40%), a myocardialis infarktus (15-25%) és a szívelégtelenség (64%) rizikóját.

Tovább


A perindopril/indapamid/amlodipin hármas fix kombinációval szerzett gyakorlati tapasztalataink

A rendelkezésre álló számos gyógyszeres terápiás lehetőség ellenére az optimális vérnyomáskontroll aránya mindössze 20-40%-ra tehető Európa-szerte. Ennek hátterében jelentős szerepe van az igen kedvezőtlen adherenciát eredményező többszörös szabad kombinációknak is. Habár a közel két évtizede megjelenő, és azóta folyamatosan egyre inkább teret hódító fix dózisú kettős kombinációk előnyösen alkalmazhatóak, a betegek jelentős részénél (>30%) azonban legalább három különféle támadáspontú gyógyszer adására van szükség az optimális vérnyomáskontrollhoz. Ennek megfelelően racionális igény mutatkozott a hármas fix kombinációk iránt. A Magyarországon tavaly óta elérhető, ACE-gátló perindoprilt, tiazidszerű diuretikum indapamidot és kalciumcsatorna-blokkoló amlodipint tartalmazó fix kombinációval szerzett tapasztalataink (ABPM-vizsgálatokkal igazolva) azt mutatják, hogy a kardiológiai társbetegséggel rendelkező hypertoniás betegek körében való rutinszerű alkalmazással jelentősen javítható a betegek terápiás fegyelme, illetve ezen keresztül a hosszú távú vérnyomáskontroll.

Tovább


A stroke elôfordulása a világban

A stroke előfordulása 1970-től 2010-ig egyenletesen csökkent az ischaemiás és vérzéses formában egyaránt. Az előfordulás mértéke a legalacsonyabb Észak-Amerikában, valamint Európán belül kiemelten a mediterrán országokban és Franciaországban, valamint az ázsiai fejlett országokban. A kor előrehaladásával a stroke megjelenése növekszik. A vérzéses stroke kimenetele mindenütt rosszabb, szemben az ischaemiás formával, magasabb a mortalitás/incidencia arány.

Tovább