hirdetés

 VISSZA

Hivatásunk - 2016;11(3)


Miről álmodik egy ápolási igazgató?


Tarcza Orsolya
| |
 
Sok minden jellemző a Kos jegyében születettekre, a túlzott érzelmességet azonban egyetlen horoszkóp sem említi meg ezek között. Márpedig az álmodozáshoz kell egy csipetnyi romantika, azonban az álmok valóra váltásához bizony nem árt némi céltudatosság, és a kemény fej. Pláne, ha az egészségügyben akar utat törni valaki.

Kapcsolódó anyagok

Megérkeztek az első külföldi felhasználók a szegedi lézeres kutatóintézetbe

Út a digitális orvosláshoz

Nosocomialis fertőzések profilaxisa az alapellátásban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Tartalomjegyzék:

Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Szükségük van a fröccsükre

Kamaránk legfiatalabb szakmai tagozata a tavaly megalakult Sürgõsségi Betegellátás Szakmai Tagozat, amelynek létrehozását a jelenlegi tagozatvezetõ, Banga Béla Erik szorgalmazta, aki néhány évtizede olvasta be magát az egészségügybe, és aktív részese volt annak a másfél-két évtizedes folyamatnak, amelynek végén a sürgõsségi ellátás önálló diszciplínává vált.

Tovább


A mozgáshiány ugyanolyan veszélyes, mint a dohányzás

Az inaktív életmód évente félmillió európait öl meg, következményei több mint 80 milliárd euróba kerülnek

Tovább


„8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás…”

Már a Beatrice is megénekelte, mennyire fontos a pihenés, az alvás, a regenerálódás; illetve a munka és a szórakozás helyes aránya. Talán ők sem figyeltek erre ilyen tudatosan oda, mégis napjainkban több helyről hallhatjuk, hogy számít az alvással töltött órák száma, az hogy mikor fekszünk és mikor kelünk, az alvási póz, de még az is, hogy páros vagy páratlan órát töltöttünk pihenéssel. Nézzük meg ezek közül mi az, amit tényleg fontos szem előtt tartanunk és mi az, amivel segíthetjük, hogy másnap frissen, üdén kelljünk ki az ágyból.

Tovább


Nyár végi séta a pszichiátrián

Némi nyomással a gyomromban autóztam Baja felé, felkészülve rácsokra, berregve, távolról nyitható ajtókra, tagbaszakadt ápolókra és veszélyes ápoltakra. Az épület színe sem cáfolt rá a berögzült hiedelemre: ott sárgállott az öreg fák nyári portól terhelt lombkoronái alatt. A „sárgaház” bejárata elõl felém intett a fogadásomra kisietõ osztályvezetõ fõnõvér, hogy ne kelljen tovább téblábolnom a kórház kertjében. Barátságos mosolya mellett alig tűntek fel a rácsok az ablakokon.

Tovább