Szondi Lipót, idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis és a Szondi-teszt megalkotója nevét leginkább az általa alkotott vizsgálati eszköz révén ismerik. Kevesen tudják, hogy a 20. század közepe táján a mélylélektan Európa-szerte ismert tudósaként tisztelete, és hogy úttörő munkát végzett a sorsanalitikus ösztönrendszer nevű elméletével. Elméletén immár túlhaladt a tudomány, ám ennek egyik terméke, maga az ösztöndiagnosztikában felhasználható teszt rejtélyes módon ma is „működik”, máig elterjedt eszköz a klinikai pszichológiai gyakorlatban. A különböző fogyatékosokkal és elmebetegekkel végzett genetikai, kapillármikroszkópiai, ösztönkórtani vizsgálatok, az alkat-, iker- és családfakutatások vezettek el a teszt megalkotásához, és az ún. „multidimenzionális konstitúcióanalízis” elméletének kidolgozásához. A teszt modern változatának megalkotására tett minden kísérlet kudarcot vallott. Szondi Lipót írásaiban máig ható, jelentős megállapításokat tesz. A tudattalan nyelvei: szimptóma, szimbólum és választás című művében például ezt írja: „A sorsanalízis megállapítása szerint a családi tudattalan a személy választásaiban fejeződik ki. Így tehát háromféle megközelítési módot is találhatunk a tudattalannal kapcsolatban. Másképpen szólva a tudattalan háromféle nyelven szólal meg: a szimptómák, a szimbólumok és a választások nyelvén.” A tudattalan feltárásának és az álomszimbolika megfejtésének rögös útján Szondi is tett néhány jelentős lépést. Értelmezte és összefoglalta a kortárs pszichoanalízis nagy gondolkodóinak megállapításait. „Maedler Silbererrel és Junggal együtt az álmok finális értelmezését képviseli. Szerinte az álom egy vágyott cél képét vagy a cél megvalósításáért való küzdelmet jelenítheti meg, vagyis a jövőt progresszív, előretekintő formában ábrázolhatja. Így jut el Maeder a következő meghatározásig: az álom önábrázolás — szimbolikus formában —, avagy a személy autoszimbolikus megjelenítése … Minden képzelet és szimbólum mint lelki potencia lényege — Silberer (és Jung) szerint — nem a külső tényezőkben, hanem bennünk van; a külvilág személyein csupán leképezzük és gyakoroljuk őket. Silberer szerint: “Az elemi típusokban visszafele tekintve az infantilis képzeletet pillantjuk meg minden etikátlan gyökerével együtt, amit a pszichoanalízis tár fel; előretekintve pedig olyan gondolati irányulásokat észlelünk bennük, amelyek valamely célhoz vezetnek ... Jung szerint azonban szimbolikus és szemiotikus értelmezés és jelentés különböző fogalmak. A szemiotikai jelentés nem más, mint analógia, illetve egy ismert tény rövidített jelölése. A szimbolikus jelentés ezzel szemben olyan magyarázat, amely túlmegy minden elképzelhető magyarázaton, és egy, még ismeretlen vagy érthetetlen misztikus vagy transzcendentális dolgot fejez ki. … A szimbólumok teszik lehetővé az ember számára, hogy a “primitív ösztöntermészettel szemben egy szellemi ellentétpozíciót állítson fel, kulturális beállítódást a nyers ösztönösséggel szemben. Kezdettől fogva ez volt minden vallás funkciója. … a szellemi a pszichében szintén ösztönként jelenik meg, igaz szenvedélyként, ahogyan Nietzsche mondta egyszer, »mint az emésztő tűz«.” S még egy igen jelentős megállapítás: „A szerelemben, a barátságban, a foglalkozásban, a betegségben és a halálnemben történő választások analízise alapján azt a hipotézist állítottam fel, amely szerint a választások forrása a tudattalan.” Szondit a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1940. december 31-i hatállyal indoklás nélkül a zsidótörvények következményeként felmentette állásából. Ezután 1944 júliusában Bergen-Belsenbe történt deportálásáig a ciszterci rend védelme alatt is folytatta munkáját, írt és tanfolyamokat tartott. 1944 decemberében családjával együtt Svájcban kapott menedékjogot. Zürichben telepedett le véglegesen, ott alakult ki körülötte a szintén népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, és intézményesedett a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia mint elmélet, praxis és képzés egyaránt. 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Szondi Intézet (Stiftung-Szondi-Institut). 2014.01.24.