VISSZA

Szimptómák, szimbólumok, választások


 Szimptómák, szimbólumok, választások

| |
 

Szondi Lipót, idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis és a Szondi-teszt megalkotója nevét leginkább az általa alkotott vizsgálati eszköz révén ismerik.

Kevesen tudják, hogy a 20. század közepe táján a mélylélektan Európa-szerte ismert tudósaként tisztelete, és hogy úttörő munkát végzett a sorsanalitikus ösztönrendszer nevű elméletével.

Elméletén immár túlhaladt a tudomány, ám ennek egyik terméke, maga az ösztöndiagnosztikában felhasználható teszt rejtélyes módon ma is „működik”, máig elterjedt eszköz a klinikai pszichológiai gyakorlatban.

A különböző fogyatékosokkal és elmebetegekkel végzett genetikai, kapillármikroszkópiai, ösztönkórtani vizsgálatok, az alkat-, iker- és családfakutatások vezettek el a teszt megalkotásához, és az ún. „multidimenzionális konstitúcióanalízis” elméletének kidolgozásához. A teszt modern változatának megalkotására tett minden kísérlet kudarcot vallott.

Szondi Lipót írásaiban máig ható, jelentős megállapításokat tesz. A tudattalan nyelvei: szimptóma, szimbólum és választás című művében például ezt írja:
„A sorsanalízis megállapítása szerint a családi tudattalan a személy választásaiban fejeződik ki. Így tehát háromféle megközelítési módot is találhatunk a tudattalannal kapcsolatban. Másképpen szólva a tudattalan háromféle nyelven szólal meg: a szimptómák, a szimbólumok és a választások nyelvén.”
A tudattalan feltárásának és az álomszimbolika megfejtésének rögös útján Szondi is tett néhány jelentős lépést. Értelmezte és összefoglalta a kortárs pszichoanalízis nagy gondolkodóinak megállapításait.

„Maedler Silbererrel és Junggal együtt az álmok finális értelmezését képviseli. Szerinte az álom egy vágyott cél képét vagy a cél megvalósításáért való küzdelmet jelenítheti meg, vagyis a jövőt progresszív, előretekintő formában ábrázolhatja. Így jut el Maeder a következő meghatározásig: az álom önábrázolás — szimbolikus formában —, avagy a személy autoszimbolikus megjelenítése … Minden képzelet és szimbólum mint lelki potencia lényege — Silberer (és Jung) szerint — nem a külső tényezőkben, hanem bennünk van; a külvilág személyein csupán leképezzük és gyakoroljuk őket. Silberer szerint: “Az elemi típusokban visszafele tekintve az infantilis képzeletet pillantjuk meg minden etikátlan gyökerével együtt, amit a pszichoanalízis tár fel; előretekintve pedig olyan gondolati irányulásokat észlelünk bennük, amelyek valamely célhoz vezetnek ... Jung szerint azonban szimbolikus és szemiotikus értelmezés és jelentés különböző fogalmak. A szemiotikai jelentés nem más, mint analógia, illetve egy ismert tény rövidített jelölése. A szimbolikus jelentés ezzel szemben olyan magyarázat, amely túlmegy minden elképzelhető magyarázaton, és egy, még ismeretlen vagy érthetetlen misztikus vagy transzcendentális dolgot fejez ki. … A szimbólumok teszik lehetővé az ember számára, hogy a “primitív ösztöntermészettel szemben egy szellemi ellentétpozíciót állítson fel, kulturális beállítódást a nyers ösztönösséggel szemben. Kezdettől fogva ez volt minden vallás funkciója. … a szellemi a pszichében szintén ösztönként jelenik meg, igaz szenvedélyként, ahogyan Nietzsche mondta egyszer, »mint az emésztő tûz«.”

S még egy igen jelentős megállapítás:
„A szerelemben, a barátságban, a foglalkozásban, a betegségben és a halálnemben történő választások analízise alapján azt a hipotézist állítottam fel, amely szerint a választások forrása a tudattalan.”

Szondit a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1940. december 31-i hatállyal indoklás nélkül a zsidótörvények következményeként felmentette állásából. Ezután 1944 júliusában Bergen-Belsenbe történt deportálásáig a ciszterci rend védelme alatt is folytatta munkáját, írt és tanfolyamokat tartott. 1944 decemberében családjával együtt Svájcban kapott menedékjogot.

Zürichben telepedett le véglegesen, ott alakult ki körülötte a szintén népes és kitűnő tagokból álló Szondi-kör, és intézményesedett a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia mint elmélet, praxis és képzés egyaránt. 1947-ben megalakította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Szondi Intézet (Stiftung-Szondi-Institut).

2014.01.24.


Kapcsolódó anyagok

A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének új elnöksége

Immunonkológiai terápia a nem kissejtes tüdőrákban szenvedő betegeknél

Az art brut és a spiritiszta festészet

Bájos portrék, véres háborúk, pusztító járványok

Gondolatok a krónikus vesebetegek hypertoniájának kezeléséről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
KIADVÁNY TOVÁBBI CIKKEI

Nemzeti kapcsolattartási pont az OBDK

Mától az Unió valamennyi tagállamában igénybe vehető az orvosi ellátás

Tovább


Összefüggés a D-vitamin szintje és a Parkinson-kór kockázata között

Összefüggést mutattak ki a magasabb D-vitamin-szint és Parkinson-kór csökkent kockázata között Finnországban, ahol a kevés napfény gyakran a tápanyag krónikus hiányát eredményezi.

Tovább


Csaknem ötezer éve érkezett a pestis Európába az eurázsiai sztyeppéről

Már a késő újkőkor vége és a bronzkor kezdete között, 4800-3700 éve is jelen volt a pestis Európában - állapították meg német kutatók ősi maradványok vizsgálata során.

Tovább


IBRO Workshop Pécsett

Nemzetközi idegtudományi konferencia zajlik IBRO International Workshop 2010 címmel január 21 és 23 között Pécsett.

Tovább


Szimptómák, szimbólumok, választások