hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Thomas J. Bardos, a rákkutató



| |
 


Budapesten született, a legendás színházigazgatónak, Bárdos Artúrnak volt legidősebb fia. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg a vegyészmérnöki oklevelét 1937-ben, majd az Almásfüzitői Olajfinomítóban dolgozott. Családja politikai üldöztetésnek volt kitéve, egyik testvére koncentrációs táborban pusztult el. 1946-ban az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. 1949-ben az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem szerves kémia szakán szerzett diplomát.

1949-től a Texasi Egyetem biokémiai tanszékének kutatója, 1951-től Chicagóban kutató mérnök, majd laboratóriumvezető, az Illinois Egyetem munkatársa, 1960-tól Buffalóban a New York Állami Egyetem Gyógyszerészeti Kara gyógyszervegyészet professzora volt, a rák- és vírus-kemoterápia kutatásokat vezette több mint ötven éven át. A magyarországi rákkutatást állandó és önzetlen tanácsadói munkával segítette. Laboratóriumában két évtizeden keresztül magyar szerves kémikusok és onkológusok is rendszeresen dolgoztak. Az Egyesült Államokban magyar történelmi és irodalmi tanfolyamokat szervezett, és ő maga is előadott annak érdekében, hogy a második és harmadik generáció magyarságtudata ébren maradjon.

Bárdos Tamás, illetve Thomas J. Bardos az Egyesült Államokban és Európában is számos egyetemen és kutatólaboratóriumban tartott előadásokat, részt vett a nukleinsavakkal és rákkal foglalkozó nemzetközi szimpóziumokon. Vendégelőadóként dolgozott egyebek közt között az Ausztrál Kémiai Intézet, a Kínai Tudományos Akadémia és az Indian Association for the Cultivation of Science kalkuttai kutatóintézet meghívottjaként is. Idealistaként hitte, hogy sokak kemény és kitartó munkájának eredményeként végül felül lehet kerekedni ezen a rettegett betegségen, ugyanakkor tudta, hogy a gyógymód megtalálásához még hosszú utat kell megtenni.

Kutatói munkásságát és a rák kemoterápiás kezelésével kapcsolatos eredményeit több rangos kitüntetéssel is elismerték. A New York-i Tudományos Akadémia ösztöndíja mellett 1971-ben az Amerikai Farmakológiai Társaság Ebert-díját, 1974-ben pedig az Amerikai Kémiai Társaság Schöllkoff-díját nyerte el. 1983-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. 2012. május 15-én hunyt el a Massachusetts állambeli Amherstben, 97 éves volt.

Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az orvosok kötelezettségei, a betegek jogai a dualizmus korában hatályos egészségügyi jogszabályok alapján

Az egészségügyi szolgáltatások, különösen a fekvőbeteg-ellátás rendszere, látványos fejlődésen ment keresztül a dualizmuskori Magyarországon. Ennek jogi alapját az 1876. évi XIV. tvc. teremtette meg. Napjainkban már megkérdőjelezhetetlen a betegek mint egészségügyi szolgáltatás fogyasztók jogi helyzetének törvény általi rögzítése.

Tovább


Pszichoneuroimmunológia és a megtestesült elme

A kortárs tudatkutatás egyik jelentős filozófiai törekvése egy olyan magyarázati keretrendszer létrehozása, mely sikeresen képes megbirkózni a test-tudat viszony filozófiai problémájával. Descartes gyakran mint a dualizmus atyja jelenik meg a modern elmefilozófiában.

Tovább


Purpurás beteg hirtelen halála - post mortem felismert polyangiitisszel járó eosinophil granulomatosis

A rendszerbetegségek diagnosztikai nehézsége olykor abban áll, hogy a részeket nem tudjuk egésszé összetenni. Szegényesen dokumentált anamnézisű, 49 éves, asthmás nőbetegünk vasculitis bőrtüneteivel, diffúz ízületi panaszokkal került kórházi felvételre kivizsgálás céljából.

Tovább


Sikeresen alkalmazott fulvesztrantkezelés emlőtumoros betegünknél

Betegünk (születési év: 1966) 2007 nyarának végén három hónapja fennálló panasszal kereste fel onkológiai szakrendelésünket: bal emlőbimbójának váladékozását észlelte.

Tovább


Thomas J. Bardos, a rákkutató