TARTALOM

 VISSZA

 


Mire is van szüksége a távolodónak?


Mire is van szüksége a távolodónak?

| |
 

„Egy homokszemben látni a világot
A mennyet egy vadvirágban
A végtelent tartani ujjaid közt
És az örökkévalót egy órában.”
William Blake

B.J.Miller szuggesztív, kora-negyvenes, palliatív ellátásban dolgozó orvos a san francisco-i Zen Hospice programban. Mindkét lábát és a bal kézfejét csonkolni kellett egy fiatalkori súlyos áramütéses baleset miatt. TED-előadásában azzal a nyugalommal adja át gondolatait az életvégi ellátás minőségéről és fontosságáról, melyet egy végső határokig eljutott és onnan visszatért tudhat sugározni. Megosztja élményeit velünk, akik csak könyvekből, betegeink történetéből és empátiás beleérzésünk segítségével ismerjük a halál közelségét: a rettegést a test megváltozásától, átalakulásától.

Mindannyian páciensek, azaz a szó eredeti értelmében „szenvedők” vagyunk – állítja Miller a buddhizmus alaptételével egybehangzóan. Az emberi léttel szükségszerűen együtt jár a szenvedés, akár az élettel a halál. A szenvedésnek azonban van változtatható, szükségtelen része, melyet a nyugati kultúrában gyógyító intézményekben kezelnek, csillapítanak.



A kórházak a traumák, a betegség és a fájdalom intézményei. A betegségközpontúság mellett azonban szükség van emberközpontú ellátásra is, különösen az élet utolsó időszakában. Miller megérteti velünk, hogy az életvégi támogatáson túl az öregedés folyamatának mindegyik stádiumában –és hát születésünktől kezdődően öregszünk, haladunk életünk vége felé- szükségünk van enyhülésre, a jól-lét megtapasztalására.

Nem a halál ellenében, hanem éppen miatta lehet megtanulnunk jól megélni az életünket és azt, hogy hogyan tegyük életünket csodássá, nem csak elviselhetővé. Az élet vége felé közeledve felfelé ívelő folyamat részesei lehetünk, ha megtanuljuk „vadul szeretni a jelen pillanat tökéletességét”. Miller megtanít arra, hogy a kórházi, ablaktalan betegszobába becsempészett hógolyó milyen érzéki örömöt okozhat, ahogy olvadó csöppekben érintkezik a fedetlen bőrrel.

A végstádiumba érkező páciens, a krónikus, gyógyíthatatlan betegséggel küzdő, vagy demens beteg szenvedése nem a szavak szintjén csökkenthető. A velük töltött együttérző kapcsolatban –Miller megfogalmazásában: reflektív támogatóként- rávezeti őket arra, hogy mi jelenti számukra a legmegfelelőbb étket és azt kínálja föl nekik ehető táplálék, vagy illatokból, érintésekből, kedves látványból, hangokból álló szimbolikus falatok, vagy éppen csönd formájában, melyek érzéki-esztétikai örömet okoznak a távozónak.

Mire is van szüksége a távolodónak: kényelemre, önmaga és hozzátartozói tehermentesítésére, egzisztenciális békére, a csoda és a spiritualitás élményének átélésére. A szépség mindenben ott van. A végső kapuig tehát „szeressük a jelenünket az érzékeinken és a testünkön keresztül, ami által élünk és meghalunk”.

Tremkó Mariann
eLitMed.hu
2018.03.28


Kulcsszavak

palliatív ellátás, halál, spiritualitás, rítus

Kapcsolódó anyagok

A halál „helye” a családban - A haldoklás mint szerep

A háziorvosok kompetenciája túlmutat a receptek, beutalók felírásán

Mire is van szüksége a távolodónak?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Ebadta lehetőségek: kutyás terápiák az egészségügyben műhelykonferencia

A Budai Családközpontú Lelki Egészség Centrum szervezésében 2018. szeptember 8-án került megrendezésre az Ebadta lehetőségek: kutyás terápiák az egészségügyben című műhelykonferencia a budapesti Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Pszichiátriai és Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályán.

Tovább


Természet receptre

Skót háziorvosok októbertől először a világon receptre írhatnak fel természetet a szív- vagy cukorbetegségben, mentális zavarban, stresszben, illetve egyéb betegségekben szenvedő pácienseiknek.

Tovább


A hosszú távú életkilátások egyeztetése

A terápiás irányelvek egyre nagyobb százaléka ajánlja a hosszú távú életkilátások figyelembe vételét az idősebbek preventív ellátásával kapcsolatos döntések meghozatalakor. Így pl. azokban az esetekben, amikor az életkilátás tíz évnél rövidebb, az irányelvek ellenzik a rutin rákszűrést és a cukorbetegek számára kevésbé intenzív glikémiás célt tűznek ki.

Tovább


Az artériás merevség és az időskori dementia

A dementia még idős korban is módosítható kockázati tényezőjét azonosította egy 15 éves utánkövetést alkalmazó vizsgálat. A Pittsburghi Egészségtudományi Egyetem kutatói megállapították: az artériás merevség mérése még az agyi betegségre utaló minor jelek mérésénél is nagyobb eséllyel képes megjósolni, kinél valószínű dementia kialakulása. Mivel az artériás merevség csökkenthető antihipertenzív medikációval és életmódváltoztatás, pl. a fizikai aktivitás növelése révén is, az eredmény arra utal, hogy a veszélyeztetett betegek körében megelőzhető vagy késleltethető lehet a dementia kialakulása.

Tovább