hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A vér titkai



| |
 


Az emberi vért a vércsoportrendszerek a benne megtalálható antigének, antitestek alapján kategorizálják. A biztonságos vérátömlesztések és a magzati védelem szempontjából fontos antigének száma ma már 42.

Ennek felfedezéséhez jelentős kutatómunka kellett, melynek egyik úttörője Karl Landseiner volt. Valamikor nemcsak a vérátömlesztésekkor, hanem széles körben, a törvényszéki orvostanban és az apasági tesztek során használták fel a vércsoportokat. Manapság azonban használatukat fokozatosan felváltja a DNS-profil analízise, ami jóval nagyobb biztonságot ad.

De lássuk, kinek köszönhető a vércsoportokkal kapcsolatos tudásunk rendszerezése.
1930-ban a fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat "az ember vércsoportjainak felfedezéséért" Karl Landsteiner osztrák orvos, patológus kapta. Landsteiner 1868. június 14-én. Bécsben született, itt szerzett diplomát a Bécsi Egyetemen 1891-ben. Németországban és Svájcban tevékenykedett, ahol híres élettani intézetekben képezte tovább magát.

1908-ban lett a Bécsi Egyetemen a patológia professzora majd 1916-ban megnősült. Az I. világháború után Hollandiába távozott, majd Amerikába ment, s 1922-ben a new york-i Rockefeller Intézet orvosi kutató részlegének munkájába kapcsolódott be, és itt szerzett jelentős szakmai ismereteket egészen nyugdíjazásáig. A halálos szívroham is munka közben érte new york-i laboratóriumában.

Az 1900-as években a bécsi egyetem kórbonctani intézetében dolgozott, amikor kutatni kezdte a vérátömlesztések során fellépő veszélyes reakciókat. Egy 30 vérkeverékből álló sorozatot állított össze hat személy: ő maga és öt munkatársa véréből. A reakciókat tekintve megállapította, hogy bizonyos személyektől származó vér agglutinációt okoz mások vérében.

Landsteiner arra következtetett, hogy az agglutináció létrejötte vagy elmaradása két antigéntől függ. A két anyagot A-antigénnek (A-csoport) és B-antigénnek (Bcsoport) nevezte el.
A kis számú mintával szerencséje volt, hiszen többféle reakciót figyelhetett meg, holott a hat személy tartozhatott volna ugyanazon vagy esetleg csak két vércsoportba.
Két ismerősétől származó vörösvértestek A-antigénnel rendelkeztek, két másiké pedig B antigénnel. Egy személy és a saját vére egyik csoportnál sem okozott kicsapódást, így hát feltételezte, hogy a vörösvértesteken ez esetben nincsenek antigének, s ezt a csoportot nevezte el.

További vizsgálatairól 1901. november 14-én a bécsi orvosi hetilap hasábjain számolt be. Az elkövetkező években kutatótársaival együtt további felfedezéseket tett, megtalálta a legritkább, a negyedik vércsoportot (AB), mely A és B antigénnel egyaránt rendelkezik.
A Nobel-díjra csak 29 év múlva került sor.

1940-ben egyik felismerője volt az RH-faktornak is és jelentős felfedezéseket tett a a szifilisz kórokozójának vizsgálatáról és a gyermekparalízis kapcsán.

NZS


Kapcsolódó anyagok

Útmutató szerzőinknek

Nagy kockázatú hypertoniás betegek telemedicinális gondozásának célvérnyomás-elérést segítő és vérnyomás-variabilitást csökkentő hatása. HIRIHYP_TELEMED MHT

Az antihipertenzív kezelés hatását befolyásoló tényezők eredményességének vizsgálata (CONADPER-HU)

Hol vannak a „vérnyomásgének”?

A hypertonia kezelése szívelégtelen betegekben: a 2016-os európai és a 2017-es észak-amerikai ajánlás összevetése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az orvosok kötelezettségei, a betegek jogai a dualizmus korában hatályos egészségügyi jogszabályok alapján

Az egészségügyi szolgáltatások, különösen a fekvőbeteg-ellátás rendszere, látványos fejlődésen ment keresztül a dualizmuskori Magyarországon. Ennek jogi alapját az 1876. évi XIV. tvc. teremtette meg. Napjainkban már megkérdőjelezhetetlen a betegek mint egészségügyi szolgáltatás fogyasztók jogi helyzetének törvény általi rögzítése.

Tovább


Pszichoneuroimmunológia és a megtestesült elme

A kortárs tudatkutatás egyik jelentős filozófiai törekvése egy olyan magyarázati keretrendszer létrehozása, mely sikeresen képes megbirkózni a test-tudat viszony filozófiai problémájával. Descartes gyakran mint a dualizmus atyja jelenik meg a modern elmefilozófiában.

Tovább


Purpurás beteg hirtelen halála - post mortem felismert polyangiitisszel járó eosinophil granulomatosis

A rendszerbetegségek diagnosztikai nehézsége olykor abban áll, hogy a részeket nem tudjuk egésszé összetenni. Szegényesen dokumentált anamnézisű, 49 éves, asthmás nőbetegünk vasculitis bőrtüneteivel, diffúz ízületi panaszokkal került kórházi felvételre kivizsgálás céljából.

Tovább


Sikeresen alkalmazott fulvesztrantkezelés emlőtumoros betegünknél

Betegünk (születési év: 1966) 2007 nyarának végén három hónapja fennálló panasszal kereste fel onkológiai szakrendelésünket: bal emlőbimbójának váladékozását észlelte.

Tovább


A vér titkai