hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


A korszerű magyarországi bakteriológiai kutatások megteremtője



| |
 


1860. szeptember 21-én született a szerémségi Rumában német nemzetiségű családban. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet 1885-ben, és az egyetem kórbonctani intézetének gyakornoka, majd tanársegéde lett. 1888-ban a törvényszaki orvostani intézethez került mint első tanársegéd. 1889–1890-ben már a II. számú sebészeti klinikán tevékenykedett, a tanév végén műtősebészi oklevelet szerzett.

A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából 1890-91-ben Németországban, Belgiumban és Franciaországban kutatóintézeteket és laboratóriumokat keresett fel tapasztalatszerzés céljából. Hazatértekor kinevezték a Királyi Magyar I. Bakteriológiai Intézet igazgatójává. 1906-ig állt az intézet élén, ezzel párhuzamosan 1894-ben az állatorvosi akadémián a bakteriológia nyilvános rendkívüli tanára lett, 1895 és 1906 között pedig a bakteriológia tanszékvezető nyilvános rendes tanáraként oktatott. 1896-tól tagja volt az orvosi szakértői ügyekben eljáró Magyar Királyi Igazságügyi Tanácsnak, 1897-től pedig az Országos Közegészségi Tanácsnak.

1906-ban visszatért a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára, és 1931-es nyugdíjazásáig a bakteriológia, 1914-től 1931-ig az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanára volt. Egyidejűleg 1906 és 1931 között az e tanszékekből álló általános kórtani és bakteriológiai intézet igazgatói posztját is betöltötte. 1912–1914-ben az orvostudományi kar dékánja, az 1926/1927-es tanévben a tudományegyetem rektora volt.
Magyarországon ő rakta le a bakteriológia elméleti alapjait, építette ki intézményi hátterét. Érdeklődése kezdetben a háziállatok fertőző betegségeire irányult, egyebek mellett tanulmányozta a szarvasmarha-gümőkór, a sertéspestis és a sertéspasteurellosis bakteriológiai kóroktanát.

Kutatásai a humán vagy általános bakteriológiára is kiterjedtek. Ilyen irányú szakmai munkásságának legjelentősebb eredményei a lépfene-baktériumok virulenciája (fertőzőképessége) és a baktériumok védelmi rendszerét képező poli-D-glutaminsav-tok termelődése közötti összefüggés felismerése, a baktériumspóra-termelés intenzitását befolyásoló környezeti feltételek meghatározása, valamint a bakteriofágia, a gazdabaktérium pusztulását előidéző baktériumvírusok kimutatása és leírása volt. Pályája utolsó szakaszában érdeklődésének homlokterébe a fertőzések immunológiai vonatkozásai, az immunitás kérdései kerültek.

Kiemelkedő közegészségügyi és szerológiai munkássága is, intézetvezetőként évtizedeken át irányította több humán- és állatorvosi diagnosztikum előállítását, az 1890-es évektől a diftéria elleni védőszérum, az első világháború idején pedig a kolera és hastífusz elleni oltóanyag termelését.

Könyvei, egyetemi jegyzetei és tanulmányai mellett nevéhez fűződik az első jelentős, magyar nyelvű bakteriológiai kézikönyv megírása (1899). 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1923-ban rendes tagjává választották, 1916-tól rendes, 1929-től tiszteleti tagja volt a Szent István Akadémiának. 1927-től 1938-ig a mikrobiológiai szakosztály elnökeként részt vett a Magyar Természettudományi Társulat munkájában. Tudományos érdemei elismeréseként 1918-ban magyar nemességet szerzett, ekkor vette fel a rumai előnevet.

Kapcsolódó anyagok

Twitter használatába a gyógyszerészi oktatás

Dénes Tamás: El kell döntenünk, mennyire fontos a magyar társadalomnak az egészségügy

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az orvosok kötelezettségei, a betegek jogai a dualizmus korában hatályos egészségügyi jogszabályok alapján

Az egészségügyi szolgáltatások, különösen a fekvőbeteg-ellátás rendszere, látványos fejlődésen ment keresztül a dualizmuskori Magyarországon. Ennek jogi alapját az 1876. évi XIV. tvc. teremtette meg. Napjainkban már megkérdőjelezhetetlen a betegek mint egészségügyi szolgáltatás fogyasztók jogi helyzetének törvény általi rögzítése.

Tovább


Pszichoneuroimmunológia és a megtestesült elme

A kortárs tudatkutatás egyik jelentős filozófiai törekvése egy olyan magyarázati keretrendszer létrehozása, mely sikeresen képes megbirkózni a test-tudat viszony filozófiai problémájával. Descartes gyakran mint a dualizmus atyja jelenik meg a modern elmefilozófiában.

Tovább


Purpurás beteg hirtelen halála - post mortem felismert polyangiitisszel járó eosinophil granulomatosis

A rendszerbetegségek diagnosztikai nehézsége olykor abban áll, hogy a részeket nem tudjuk egésszé összetenni. Szegényesen dokumentált anamnézisű, 49 éves, asthmás nőbetegünk vasculitis bőrtüneteivel, diffúz ízületi panaszokkal került kórházi felvételre kivizsgálás céljából.

Tovább


Sikeresen alkalmazott fulvesztrantkezelés emlőtumoros betegünknél

Betegünk (születési év: 1966) 2007 nyarának végén három hónapja fennálló panasszal kereste fel onkológiai szakrendelésünket: bal emlőbimbójának váladékozását észlelte.

Tovább


A korszerű magyarországi bakteriológiai kutatások megteremtője