A genetikai vizsgálatok és beavatkozások széleskörű elterjedésének küszöbére értünk. Valami kibillent, valami szentség elveszett – ezt biztosan érezzük. A tudomány, s vele az emberiség átlépett egy határt.
Platón szerint a filozófus olyan a társadalommal szemben, mint a lovat megugrasztó bögöly.

A teremben jólöltözött hölgyek és urak ülnek asztalok körül, vidáman csevegnek, fészkelődnek, kortyolnak italukból – szemmel láthatóan boldogok. Az arcok fénylenek, egyesek ajkukat törölgetik, a jó vacsora ígérete enyhe izgalommal tölti meg a légkört. Miközben a fény kihuny, s valaki beleszól a mikrofonba: emeljék csak fel az ételmelegítő búrát az asztal közepén!
A még mindig mosolygó közönség ezt fesztelenül meg is teszi, és s a következő pillanatban felhangzik az „aaaaah”, mert egy csapatnyi pelyhes kiscsibe tipeg mindenki előtt a tálon. A sötétebbek a kiskakasok – mondja a konferanszié. – Adják őket át!… – és néhány perc múlva már törékeny kis testek hevernek a terem végében egy tartály mélyén – elgázosításuk, haláluk az elképedt közönség szeme láttára zajlik.
A fiúkra nincs szükség. A tojás- és csirkeipar nem tart rájuk igényt. Úgy végzik, mint a valóságban is.
A továbbiakban látunk még filmet csupasz, fekélyekkel, törött tollakkal és sebekkel borított tyúkokról, akik soha nem kerülnek ki a szabadba, egész életüket egymáshoz nyomorítva a drótháló mögött élik, mint „olcsó” tojást tojó gép.
A közönség már nem éhes. Egyesek fogadkoznak, mások sírnak.
A konferanszié és mókamester ki is lenne más: Jamie Oliver

Az állatokat az emberi igények szerint tartjuk életben vagy öljük meg. Ugyanakkor minden, ami emberi, különleges elbírálást érdemel. A köznapi gondolkodás jóváhagyja ezt a fajta megközelítést.

Egy pár fészkelődik a váróteremben, hosszú a sor, tájékozódni jöttek, de annyi biztos, pénzük nincs elég. A férfi kilesve a kellő pillanatot, besurran egy ajtón. Aztán merev arccal kijön, titkon int az asszonynak, megvan! Szorosan a zsebében tartja kezét. Az asszony gyorsan követi. A férfi odasúgja, nyugi, épp olyan, amilyet akartál…Szőke lesz, fiú és nem rákban fog meghalni…

Az első jelenet igaz. A második, a Hogyan lopjunk embriót? című, jövőben játszódó, még nem létező filmből való.
A genetikai vizsgálatok és beavatkozások széleskörű elterjedésének küszöbére értünk. Valami kibillent, valami szentség elveszett – ezt biztosan érezzük. A tudomány, s vele az emberiség átlépett egy határt.
A tudományok fejlődése nyomán aggályok ébredtek az egyházban is, és persze nem is ok nélkül. Angliában megszületett az első olyan csecsemő, akinél a mellrák későbbi kialakulásának kockázatát preimplantációs genetikai diagnózissal (PGD) csökkentették.
De az embriómanipulációról egyéb hírek is vannak. A Times Online arról számolt be, hogy a Cornell University kutatói a világon elsőként hoztak létre egy másik faj génjével – egy medúzafaj zöld fluoreszkáló proteinnel - felvértezett humán embriót, amelyet a korai embrionális fejlődés és bizonyos betegségek tanulmányozására kívnántak felhasználni. Ám az embriót öt nap elteltével el kellett pusztítaniuk, mert nem volt engedélyük életben tartani. http://index.hu/tudomany/gen080513/

Az embrió génkészletének manipulálásával elméletileg kijavíthatók a betegségeket, pl. vérzékenységet vagy rákot okozó gének, de egyes szakértők szerint elképzelhető, , hogy a későbbiekben az utód számos fontos tulajdonsága is módosíthatóvá válik.
Magában a válogatás, választás gondolatában, mozzanatában van valami, ami bekapcsolja a morális vészcsengőt az emberekben.
A Hittani Kongregáció 2008. szeptember 8-i dátumot viselő, december 12-án nyilvánosságra hozott Dignitas personae (A személyi méltóság) kezdetű utasítása szerint: „minthogy a tudományok jóra és rosszra egyaránt irányulhatnak, művelésük során az emberi méltóság elismerésében gyökerező etikai elvekhez kell igazodni. A modern genetikai eljárásokkal való visszaélés például diszkriminációhoz, a gyengébbek elpusztításához vezethet, s általában véve az embert eszköznek tekinti”.
„A beültetés előtti diagnózis esetében nem más történik, mint hogy az embriók közül nemük vagy különféle betegségeik esélye, esetleg emberi tulajdonságaik szűrése céljával kiválasztják a legmegfelelőbbet vagy a leginkább kívánatosat, majd a többit általában megsemmisítik. Ez esetben nemcsak abortuszról van szó, de a válogatás okán sokszor rejtett diszkriminációról is. Mindenesetre az embriókat laboratóriumi termékként kezelik.”– nyilatkozta a katolikus egyház. (Itt rosszul használják az abortusz kifejezést – az embriók elpusztítása a laborban nem abortusz, csak ha egy valódi terhességet szakítanak meg – a szerk.)
Az emberi nem egyre árnyaltabb igényekkel áll elő a szaporítás és örökítés terén (amit persze megpróbál szabályozni is), s ugyanakkor egyre durvább, ipari módszerekkel bánik el az állatokkal. Nemes László filozófus, bioetikus szerint mindeközben olyan drasztikus méreteket kezd ölteni az állatok helyzetének romlása, hogy újra kellene gondolni a nagyüzemi állattartás feltételeit és az ezzel kapcsolatos gyakorlatok etikai és jogi szabályozásának tisztázását, és egyre égetőbb tűnnek az állatkísérletekkel kapcsolatos problémák.

S e kor nem múlhat el anélkül, hogy valaki érdemben meg ne vizsgálná az alapokat.
Peter Singer, utilitariánus filozófus 1986-ban arról írt, hogy a filozófia egyik, ha nem a legfontosabb feladata, hogy kérlelhetetlenül törekedjen reflektálatlanul elfogadott szokásaink, nézeteink kritikus felülvizsgálatára.
Az ő Animal Liberation című, 1975-ben megjelent művétől datálható a modern állatjogi vagy állatfelszabadítási mozgalom.
Nézetei szerint – melyek megosztják az embereket és hallatlan indulatokat keltenek –három fontos csoport van, amelyben lehetneviszonylag egyszerűen csökkenteni a szenvedést, ami elsődleges feladat lenne a Földön: a világ legszegényebb országaiban élő emberek, az állatok, és azok, akik elviselhetetlen fájdalommal járó betegségben haldokolnak.”

Singer – sajátos stílusban – arra buzdít mindenkit, hogy bizonyos életszínvonal fölött mondjon le fölös javairól a szegények érdekében. Singer minden megnyilvánulása rendkívüli indulatokat gerjeszt. Ez nem is csoda, hiszen rendre félreértik állításait, és a neki tulajdonított szélsőséges gondolatok roppant ellenséges hullámokat vetnek.

Singer az élőlényeknek alapvetően három kategóriáját különbözteti meg, amely egyszersmind a velük szembeni bánásmódot is meghatározza:
– az élőlények egy része nem rendelkezik érzőképességgel (ide tartoznak a növények, bizonyos állatok, fejlődésének korai stádiumában az emberi magzat, valamint a súlyos fogyatékossággal rendelkező csecsemők);
– a második csoport tagjai érzőképesek ugyan, de nem rendelkeznek éntudattal (ilyen az állatok egy része, a magzat egy későbbi stádiumban, és bizonyos rendellenességgel született csecsemők);
– az öntudattal rendelkező lények, amelyek közé a már megszületett és önreflexióra képes ember mellett a csimpánzok, delfinek is tartoznak, és érdemesek a legerősebb védelemre.
Tehát, mint látható, bizonyos állatok kifejlett egyedei Singer szerint a harmadik csoportba tartoznak, míg az emberi csecsemők bizonyos ideig „csak” a másodikba. Ezért azután Singer elveti az emberi élet szentségének doktrínáját mint a „szpécieszizmus” egyik, a középkori vallási eszmékben gyökerező, irracionális formáját. Ebből következően Singer követi ugyan Locke és Kant személy-fogalmát, de két tekintetben el is tér azoktól, amennyiben nem minden élve született emberi lényt tekint személynek (person), ugyanakkor bizonyos állatfajok felnőtt egyedeit felruházza a személy attribútumaival. Ebből erednek Singer leginkább vitatott következtetései.

Például az, hogy a fájdalmat egyformán érző élőlényeken egyformán tilos kísérletek végzése. De a következmények közé tartozik mindenekelőtt a csecsemőgyilkosság (infanticide) megengedettsége is bizonyos esetekben. Singer felfogásában ugyanis az etikai megítélés szempontjából nincs különbség a tudottan súlyosan fogyatékos és az emberi életre alkalmatlan (például spina bifidás) magzat elvétele, illetve az ugyanilyen fogyatékosságban szenvedő csecsemőnek a születés után a szülők kérésére, az orvosok meghallgatása után és általuk történő megölése között… Ugyanakkor a fogyatékossággal élők élethez való jogát Singer sohasem vonta kétségbe (vagyis a fogyatékosok tiltakozása Singer elmélete ellen annak nem ismeretéből származik).

Arra a kérdésre ugyanis, amely az emberi élet értékére vonatkozó zsidó-keresztény hagyomány megkérdőjelezésével vádolja, Singer a maga szókimondó módján így válaszol: „Elismerem a vádat. Azt gondolom, hogy a zsidó-keresztény tradíció igazságtalanul elfogult az emberi lények iránt, és ebben a tekintetben revízióra szorul. Mózes I. könyve szerint Isten saját képére teremtette az embert és uralmat adott neki más állatok felett. Legalább Darwin óta tudjuk, hogy ez tényszerűen nem igaz, és ebből le kell vonnunk a morális következtetéseket…”

Nagy Zsuzsanna

Forrás:
http://209.85.135.132/search?q=cache:xBYz_VS0we8J:filozofia.ektf.hu/anyagok/2003/nemes%2520laszlo.doc+Peter+Singer&cd=100&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_hu
http://www.evangelikus.hu/search?Subject%3Alist=abortusz
http://index.hu/tudomany/gen080513/

Kulcsszavak

bioetika, Singer, filozófia, állatkísérletek, embriószelekció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Egészség, egyenlőtlenség, politika

Gazdasági válság idején legalább közhelyekből jól állunk. Ilyen örökbecsű gyöngyszem az is, amit az elmúlt évek során oly sokat hallhattunk: „Az egészség nem az egészségügyben keletkezik és nem is ott vész el.”

Tovább

Kérdezze meg orvosát!

Decemberben az egészségügyi kormányzat külön telefonvonalat („kék számot”) hozott létre, amelyen a lakosság kérdéseket tehetett fel az influenzajárvánnyal kapcsolatban.

Tovább

Az első Töprengő 1990-ből

Hiszek az írott, a kimondott szó erejében. Tudom, hogy a hangos gondolkodás, a nyilvánossággal megosztott töprengés nagy felelősséget hordoz.

Tovább

Búcsú Frenkl Róberttől - „Mindenekfelett szeretet. Ez a legfőbb üzenet”

Tudtam, hogy egyszer majd meg kell írnom, de nem tudtam, hogy ilyen hamar. Tudtam, hogy egyszer majd meg kell írnom, de nem tudtam, hogy ilyen nehéz lesz.

Tovább