hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Münchhausen báró és az ő szindrómája


Münchhausen báró és az ő szindrómája

| |
 

Sokan nem tudják, hogy valóságos figura volt "a lódítós báró" (Lügebaron), aki a mai Alsó-Szászországban, Bodenwerderben jött a világra. Nemesi család sarjaként katonai pályára adta a fejét, II. Anton Ulrich braunschweigi fejedelem apródjaként követte urát, amikor az Oroszországba nősült. 1738 és 1750 között élt a cári udvarban, részt vett a törökök és a svédek elleni háborúban. Személyes érdemei és II. Katalin cárnő jóindulata kapitányi ranghoz segítette, de amikor von Braunschweiget száműzték, neki is távoznia kellett. Előbb Rigában telepedett le, majd hazatért hannoveri birtokára.

Az obsitos katonatiszt esténként, egy-egy vadászat után valószínűtlen történetekkel szórakoztatta baráti társaságát. A fehér asztal mellett puncsot kortyolgatva nagy elbeszélői tehetséggel, egyre színesebben adta elő kalandjait.

Híre-neve egyre nőtt, túlterjedt Hannover határain is. A neki tulajdonított 17 kaland előbb egy gyűjteményben jelent meg, majd az írók is lecsaptak a témára. 1785-ben - természetesen az idős hadfi tudta nélkül - a lopás miatt Londonba szökött kasseli professzor, Rudolf Raspe adta ki először a báró elbeszéléseit. Ezt dolgozta át három év múlva Gottfried August Bürger, aki további tizenhárom történettel egészítette ki a gyűjteményt.

A Münchhausen báró csodálatos utazásai és kalandjai hatalmas sikert aratott. A legendás mesék egyikében a mocsárba esett báró saját parókájának copfjánál fogva húzza ki magát az ingoványból. Híres a kettévágott ló esete is: a báró egy vár bevétele után hiába itatta lovát, az a töméntelen lenyelt víz ellenére is szomjas maradt. A lónak ugyanis hiányzott a hátsó része, mert kettévágta a várkapu védőrácsa. Az önállósult hátsó rész még szétrúgott a törökök között, majd a kancáknak kezdett udvarolni. A báró babérindával varrta össze a ló két részét, ami később azzal az üdvös hatással járt, hogy az ág kihajtott, és ő babérbokor árnyékában ülhetett a nyeregben.

A 19. században számos neves író formálta, bővítgette az anyagot, összességében száznál is több változat látott napvilágot, az egyikhez a híres könyvillusztrátor, a francia Gustave Doré készített rajzokat. Kalandjai különösen népszerűek Oroszországban, Kalinyingrádban (az egykori Königsbergben) emlékművet is emeltek a báró tiszteletére.

A történetekből számos film és rajzfilm, még számítógépes szerepjáték is készült. Mindegyikben szerepel az ágyúgolyón való lovaglás, amikor a báró a török háborúban felderítés céljából ágyúgolyóra pattant, de csak későn jutott eszébe, hogy vissza is kell majd térnie. Menet közben irányt váltott hát, s egy török golyóbison épségben, bár dolgavégezetlenül tért vissza. Avagy ki ne ismerné vadászkalandjait, a szárnyas tacskót vagy az egyetlen golyóval leterített kacsaraj esetét. A báró köré fonódó képtelen történeteket, anekdotákat, vadászkalandokat nevezték el később münchhauseniádáknak. Neve még az orvostudományba is bevonult: a Münchhausen-szindrómával a képzelt betegség tüneteit illetik.

Szegény Münchhausent ez a dicsőség nem lelkesítette, nem vágyott a "lódítós báró" címre sem. Utolsó évei egyébként sem voltak túl derűsek: 46 évi boldog házasság után elvesztette feleségét. Hetvenévesen nősült meg újra, de ezúttal rajta fogtak ki: a tizenhét éves Bernhardine von Brunn nem bizonyult a hitvesi hűség mintaképének, hamar megcsalta urát, aki még hét évig húzta, majd hetvenhét évesen, botrányok közepette, szegényen halt meg 1797. február 22-én.

A Münchausen szindróma

A Münchausen szindróma kifejezéssel eredetileg azt a helyzetet írták le, amikor a betegek meghamisítják saját tüneteiket.


Más által előidézett Münchausen szindróma (Munchausen syndrome by proxy)
(Forrás: Dr. Pászthy Bea, Semmelweis Egyetem, I. Gyermekgyógyászati Klinika)


A „más által előidézett Münchausen szindróma” kifejezést először 1977-ben használták egy olyan gyermek esetének leírására, akit anyja súlyos betegségben szenvedőnek tüntetett fel, és a kitalált betegséget - fizikai tünetek előidézésével- az anya maga okozta.

A szülő (aki szinte mindig az anya) gyermekével kapcsolatban betegségtörténeteket fabrikál, hamis információkkal vezeti félre a kezelő orvost, a gyermeknél méreg, gyógyszer, fertőző ágens vagy fizikai sérülés (pl. fojtogatás, rendszeres fájdalomokozás) alkalmazásával ismételten tüneteket vált ki, illetve megváltoztatja a laboratóriumi mintákat vagy a leletek tartalmát.

A gyermek által produkált tünetek változatosak, függetlenek a kiváltó októl vagy anyagtól: apnoe, görcsrohamok, vérzések, fulladás, hasmenés, hányás, ”véletlen mérgezések”, gyakori visszatérő láz, visszatérő fertőzések.

Az ilyen tetteket végrehajtó szülők súlyos pszichés zavarokkal küzdenek. A tipikus Münchausen-anya szenvedélyesen sóvárog a szeretet iránt, melyet a beteg gyermekének odaadó ápolásáért cserében remél a külvilágtól megkapni. Valószínűleg az egészségügy jelenti számára az egyetlen szociális támaszt. Többnyire intelligens emberekről van szó, akiket még a megcáfolhatatlan bizonyítékokkal való szembesítés sem képes rábírni a beismerésre. Nagyon rossz prognózisú pszichés betegség.

Forrás: MTI,

Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Halhatatlan lipcsei tudós

August Ferdinand Möbius német matematikus és csillagász 225 éve, 1790. november 17-én született.

Tovább


A túlélő árnyéka

El Kazovszkij (1948-2008) a késő 20. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt.

Tovább


Híresek és hírhedtek fotósa

Helmut Newton német-ausztrál fotóművész, a divat- és reklámfotózás forradalmasítója 95 éve, 1920. október 31-én született.

Tovább


Sebészinas a Parnasszuson

John Keats az angol romantikus költészet kiemelkedő alakja 220 éve, 1795. október 31-én született.

Tovább


Münchhausen báró és az ő szindrómája