hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Lehet-e öröm a tanulás?


Lehet-e öröm a tanulás?

| |
 

Klein Sándor a magyar pszichológia különleges egyénisége. Szinte egyszemélyes intézmény. Mindig újító jellegű tevékenységekben vett részt, munkatársak körében, majd tanítványok között. Nagyon sokat publikált, de nem elsősorban a hagyományos tudomány szabályai szerint, inkább a felhasználókhoz vagy a nagyközönséghez fordulva. Mindig hivatkozott témáinak hazai művelőire, mindig szellemesen és közérthetően fogalmazott. E sajátosságai nemcsak önálló és szerkesztett köteteiben mutatkoznak meg, hanem kisebb írásaiban, műhelymunkáiban is. Most professzor emeritus, és ez a státus ösztönzést adhatott számára, hogy kisebb írásait gyűjteményes kötetekben tegye közzé. „Az írás megmarad” címet adta a tanulmányok három kötetének, mindegyikben áttekintve egy-egy olyan területet, amelyet pályája során művelt.

Az első kötet a munkapszichológiáról szól: ez volt eredeti specialitása, innen eredt érdeklődése az emberi képességek és a munkaszervezetek kapcsolatai iránt, lényegében ezt vitte tovább más kérdéskörökre. Alapjában most is ezzel foglalkozik az SHL (Segítünk, Ha Lehet) magyarországi központjában, ahol munkaerő-kiválasztási és vezetőképző, szervezetfejlesztő tevékenységet folytat. A harmadik (megjelenés előtt álló) kötet szól a régi és az új stúdiumok módszertanáról, három fő fogalomra, az intelligenciára, a kreativitásra és a kompetenciára vonatkozóan.

A most megjelent kötet olyan írásokat tartalmaz, amelyek a pedagógiára vonatkoznak. Pszichológiai szempontból, vagyis a nevelés, a tanulás és a gyermekkori lelki fejlődés segítése szempontjából. A kötetet mindennél jobban jellemzi a cím: Tanulni jó. Klein Sándor egész pedagógiai filozófiája azt hirdeti, hogy a tanulás a gyermek természetes közege, a tanulás örömöt okoz, és ha szívesen, támogató és értékelő közegben történik, akkor nagyon eredményes is.

Klein Sándor korán felfigyelt a matematikaoktatás kreatív lehetőségeire és e téren számos kísérletet végzett. Mint más területeken is, itt is talált hazai és külföldi munkatársakra – külföldön Dienes Zoltánra, akinek játékos oktatási módszerei világhírűek –, mindenkitől tanult, mindenkivel igyekezett együttműködni. Felfigyelt a hazai innovatív pedagógiai próbálkozásokra, részt vett ezek hatásvizsgálataiban és segítette ezeket a médiában, főleg a televíziós megjelenítésben. Amikor tehette, meglátogatta a külföldi kutatóhelyeket is. A nagy fordulat akkor következett be, amikor a hetvenes évek végén megismerkedett a személyközpontú pszichológiával, Carl Rogers iskolájával. Részben ennek hatására vállalta el 1982-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Pszichológiai Tanszékének vezetését, hiszen itt mód nyílt a rogersi módszertan és szemlélet alkalmazására a tanárképzésben.

Klein Sándor korán felfigyelt a matematikaoktatás kreatív lehetőségeire és e téren számos kísérletet végzett. Mint más területeken is, itt is talált hazai és külföldi munkatársakra, külföldön Dienes Zoltánra, akinek játékos oktatási módszerei világhírűek, mindenkitől tanult, mindenkivel igyekezett együttműködni. Felfigyelt a hazai innovatív pedagógiai próbálkozásokra, részt vett ezek hatásvizsgálataiban és segítette ezeket a médiában, főleg a televíziós megjelenítésben. Amikor tehette, meglátogatta a külföldi kutatóhelyeket is. A nagy fordulat akkor következett be, amikor a hetvenes évek végén megismerkedett a személyközpontú pszichológiával, Carl Rogers iskolájával. Talán részben ennek hatására is vállalta el 1982-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pszichológiai tanszékének vezetését, hiszen itt mód nyílt a rogersi módszertan és szemlélet alkalmazására a tanárképzésben.

Rogers-t és munkatársait két alkalommal is magyarországi látogatásra hívta meg, a sok élményt nyújtó, párbeszédes és élményszerű demonstrációt megjelenítő rendezvényeken több száz szakember vett részt, sokan külföldről is jöttek. E személyközpontú konferenciák sokban hozzájárultak a Rogers-féle iskolák, majd áttételesen a Gordon-módszer és a Gordon-iskolák hazai elterjedéséhez. Rogers irányzata megerősítette azt, amit Klein Sándor már a meglévő hazai kezdeményezésekből is leszűrt: a pedagógia lényege a természetes, játékos, örömöt adó tanulás, és ezt a tanár lelkesedése, a gyermek iránti szeretetteljes figyelme képes biztosítani. Rogers ezt a tanári hitelesség, a gyermek feltétel nélküli elfogadása és tisztelete, valamint az empátiás megértés koncepcióban fogalmazta meg és tette tanulható és oktatható gyakorlattá.



A Tanulni jó című kötet 40 írása lényegében ezt a témát variálja és fejti ki, sokféle vetületben (látogatások, találkozások interjúk neves szakemberekkel és az irányzat nagy külföldi központjaiban). A jó gyakorlatok megfigyelése és követése lélektani vizsgálatokkal, a tehetséggondozás, de mindenekelőtt az élményre és az érzelmi reflexivitásra, spontaneitásra alapozó pedagógusképzés ismerhető meg a sok társszerzővel készült színes írásokban (Farkas Katalin a tanárképzés terén a fő társszerző). Az írásokban sok az idézet a különféle eseményekben résztvevőktől, ezeket a diskurzív elemzés szempontjai szerint használják fel és értékelik a szerzők.

Mindenütt előbukkan a már említett tulajdonság, a hazai nevelés- és fejlődéslélektani, iskolakutatási eredmények részletes idézete. Ez azért érdemel említést, mert a hazai hagyomány gazdag és progresszív e téren, és erről valahogy nem vesz tudomást a hazai szakmai közvélemény, mert a szakirodalomban nem divat a figyelem a hazai eredményekre. Klein Sándor e téren is megvalósítja azt, amit hirdet, mindent értékel, érdeklődéssel fogad, idéz, felhangosít. Sajátos a stílusában, hogy alapvető értékkategóriákat illetően neves gondolkodók vagy szaktudósok markáns idézeteire hivatkozik. Minden írása jól érthető, áttekinthető, világos.

Sokszor van szó a hagyományos iskolák kedvezőtlen hatásáról, a gyakori pedagógusi hibákról, de Klein Sándor és munkatársi gárdája mindig optimista. Az egész kötet azt fejezi ki, hogy a tanárképzés, a tanári munka, az iskola megújítható, reformálható, örömtelivé tehető.

Negyven tanulmányt nehéz bemutatni, pedig mindegyikben van valami említésre méltó egyediség. Talán azt érdemes kiemelni, hogy a kötet négy nagy részéből az első rész 12 írása foglalkozik az alapvető tudományos kérdésekkel. A második részben 15 kisebb írás a szegedi élményanyag utóéletét tükrözi (A tanulóközponti iskoláért „A második húsz év” címmel), itt már az ismertté vált szakember reformtörekvései kerülnek előtérbe, gyakran a vele készült interjúk alapján. Izgalmas, és a kötet egész arculatához jól kapcsolódó a harmadik rész 9 írása a játékos matematikatanulásról. Ebben van a legtöbb módszertani elem, itt olvashatunk feladatokról, játékos tanulási elrendezésekről. Végül az életrajz folyamatát követő elrendezés válik markánssá (melyből a matematikára vonatkozó rész kicsit kilóg), ugyanis a negyedik rész a jelenről szól. Klein Sándor most a Pécsi Tudományegyetem egyik karának (Felnőttképzési és Emberi Erőforrásfejlesztési Kar) munkatársa, itt is a tanulás szabadságáért és örömeiért küzd, nemzetközi konferenciákat szervez, és sok tanítvánnyal dolgozik együtt. Nagyon szellemesen itt nem ő szól, hanem négy tanítvány foglal össze egy-egy témát, amelyet a professzor képvisel: a „derűs iskolát”, a kliensközpontú, humanisztikus egyetemet, vagy az esélyegyenlőség biztosításának eszközeit. Héjj Andreas szellemes írása az egyetem gyengéinek és lehetséges megváltozásának kifejtése közben kemény kritikával illeti a bolognai rendszert, amely sajnos nem fejlesztette, hanem inkább rossz hagyományaiban rögzítette az egyetemi életet.

A kötethez sok jegyzet kapcsolódik, nagy irodalomjegyzék található benne, és szinte minden írásban van fénykép (fekete-fehér képek, az áttekintett negyven év eseményeinek egykori rögzítései, melyeket sokszor konferenciák résztvevői vagy tanulók készítettek). Kár, hogy ezeknek a képeknek a címeit a kötet végén egy jegyzékből kell visszakeresni, jobb lett volna a címeket a képek alá írni, mint ahogy a jegyzetek se annyira számosak, hogy ne fértek volna el az egyes oldalakon. A vastag kötet ugyanis nehezen manipulálható. De ezek apróságok, a lényeg a szemlélet, a tartalom, amely mindenkinek melegen ajánlható. A nevelés ügye senkitől se lehet idegen. Orvosokra a saját gyerekeik ügyén túl azért is tartozik ez a kötet, mert a medicina is teli van oktatással, tanulással, a különböző egyetemek és képzőhelyek olyan felnőttképzési, fejlesztési problémákat rejtenek magukban, amelyekben Klein Sándorék gondolatai megszívlelendők lehetnek.

(Klein Sándor: Tanulni jó. Egy pszichológus a pedagógiáról. 2012. Edge 2000 Kiadó, Budapest, 615 oldal, ára 3800 forint)

Buda Béla dr.
eLitMed.hu
2013.02.04


Kulcsszavak

recenzió, pedagógia, lélektan

Kapcsolódó anyagok

Történelmi kaméleon

A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

Cinege szökdécsel a földön, mint egy sárga tollú egér

Az érzelmek szerepe a tudományos kutatásban - videointerjú Mérő Lászlóval

A csodálatos csecsemô

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Halhatatlan lipcsei tudós

August Ferdinand Möbius német matematikus és csillagász 225 éve, 1790. november 17-én született.

Tovább


A túlélő árnyéka

El Kazovszkij (1948-2008) a késő 20. század és az ezredforduló egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzőművésze volt.

Tovább


Híresek és hírhedtek fotósa

Helmut Newton német-ausztrál fotóművész, a divat- és reklámfotózás forradalmasítója 95 éve, 1920. október 31-én született.

Tovább


Sebészinas a Parnasszuson

John Keats az angol romantikus költészet kiemelkedő alakja 220 éve, 1795. október 31-én született.

Tovább


Lehet-e öröm a tanulás?