Mannheim Károlytól származik a történelmi generáció fogalmának klasszikus meghatározása. (1, 2) Eszerint egy generáció tagjait összeköti valami jellemző dolog, egyazon születési évjárathoz tartoznak; hasonló társadalmi, történelmi folyamatban helyezkednek el; a közös tapasztalás ifjúkori élményként rögzül, természetes világképet alkot. Nem minden korosztályból válik generáció, csak akkor történik mindez, ha a tagok a felnőtté válás folyamatában tudatára ébrednek önnön másságuknak. Mannheim e tanulmányában ír az első, spontán világnézet szabályozó erejéről: „az első benyomások túlsúlya még akkor is eleven és meghatározó, ha az élet egész későbbi menete nem más, mint az ifjúkorban befogadott „természetes világkép” tagadása és lebontása. Hiszen még a tagadásban is alapjában véve ahhoz igazodunk, amit tagadunk, akaratlanul is ez határoz meg minket” A generációelméletek sorában a következő jelentős, a nyugati generációelméletet összegző nagyhatású művet 1991-ben adta ki, William Strauss és Neil Howe, melynek címe Generations. Definíciójuk szerint azokból áll egy társadalmi generáció, akik 20 éves időszakban születtek és azonosságuk abban áll, hogy életük azonos időszakában élnek meg bizonyos történelmi szituációkat; létezik valamiféle közös hiedelmük, magatartásformájuk, van közös tapasztalatuk és tulajdonságuk, amit megosztanak egymással, valamint tudatában is vannak közösségükkel (közös viszonyrendszerükkel). E jellemzők alapján jól körvonalazható egy új nemzedék, mely néhány éve lépett iskoláskorba. Jellemzője, hogy tagjai soha nem éltek internet nélküli világban. Ez az úgynevezett digitális generáció, másként a „digitális bennszülöttek” generációja, illetve egyéb megnevezés szerint a „Z generáció” (Z mint „zipper”, azaz „kapcsolgató”). Meg kell jegyezni azonban, hogy a nemzetközi színtereken felállított generációs modell hazai vonatkozásban jelentős árnyalásra szorul. Hamarosan felnő a Z generáció is, az a nemzedék, amely soha nem élt internet nélküli világban. Az elemzések szerint várhatóan az ő munkaerő-piaci fellépésük jelentős változásokat fog elindítani a munka világában. A jelen állás szerint ugyanis az oktatás számos esetben távol áll az igényektől, hiszen az akadémikus, lexikális tudásfelfogású egyetemi intézményrendszer nem képes kellő intenzitással és rugalmassággal reagálni a változékony kompetenciaalapú piacra. Jelenleg az úgynevezett Baby bumm, az X, illetve Y generáció tagjai vannak jelen a munkahelyeken. Az elkövetkezendő nemzedék rendkívüli kihívásoknak néz elébe, hiszen a Z generáció már azzal szembesülhet, hogy tekintve alacsony létszámát, igencsak keresett lesz. Jelenleg egy nyugdíjas korúra öt aktív dolgozó jut, ez néhány évtized múlva a felére fog csökkenni. Még egy előrejelzést érdemes megfontolniuk a jövő munkaadóinak, nevezetesen, hogy a jelenlegi jól integrálható munkavállalók helyett a jövő az úgynevezett „freetereké”. Az ilyen mentalitású alkalmazott számára az az elsődleges motiváló erő, hogy megvalósítsa önmagát, nem aggódik, hogy nincs fix állása, bevétele, s ilyenformán több munkahelyen is dolgozik, kevéssé kötődik a munkahelyhez, és nem igazán engedi, hogy megmondják, mit és hogyan csináljon. Az új típusú munkavállalók inkább gyorsaságukkal és hatékonyságukkal, s nem folyamatos jelenlétükkel kívánják biztosítani sikereiket. A motivációs struktúra változására jellemző, hogy a korábbi bűntető és elismerő rendszerek helyébe, melyek hosszú távon csökkenthetik a teljesítményt egy új típusú belső motivációra épülő szisztéma kerülhet. Generációk: Építők, 1946 előtt születtek, 60 fölöttiek Baby-boomerek, 1946-1964 között születtek, 40-esek és 50-esek X generáció, 1965-1979 között születtek, 30-asok Y generáció, 1980-1994 között születtek, tinédzserek és 20-asok Z generáció, 1995-2009 között születtek gyerekek α generáció, 2010- csecsemők (Forrás: Mccrindle Kutatás: Word up – az Y és Z generáció lexikonja és útmutató a velük való kommunikációhoz) A leírások szerint korunk gyermekei már beleszülettek az internet, chat, sms, mp3 lejátszók, mobiltelefonok és a Youtube használatába: ők az úgynevezett digitális őslakók (digital natives). Velük mozog hordozható eszközökön az internet. A folyamatos internethasználat alapján az azonnal megkapott válaszok miatt a késleltetett sikerek számukra kevésbé értékesek. Az oktatásban (avagy egy intézményi színtereken, és a magánéletben is) elképzelhető, hogy bizonyos konfliktusforrást rejthet magában a tény, hogy az őket körülvevő felnőttvilág és intézményrendszer még nem ilyen alapon szerveződnek. Az információs generációk legfőbb pszichés jellemzőiről, tanulási sajátosságairól és gondjaikról gyakran olvashatunk a hazai publikációkban (3), ugyanakkor izgalmas vita folyik nemzetközi színtereken arról, hogy e generáció esetében valóban beszélhetünk-e – mint ahogy az angolszász szerzők állítják – megváltozott tanulási, illetve gondolkodási szokásokról, vagy csupán új szórakozási, szocializációs és médiafogyasztási jellegzetességekről van itt szó, miként azt a kelet-európai szerző állítja. (4.) (5) Az említett vita nem dőlt még el, ám nem kétséges, hogy az oktatás jelentős mértékben érdekelt e kérdés vizsgálatában, hiszen hatékonyságának növeléséről, s az újszerű kommunikációs lehetőségek alkalmazásáról nem volna szerencsés lemondania. E korosztály oktatásban való megjelenése felveti a hagyományos pedagógiai kultúra újragondolásának feladatát, új lehetőségek kibontakoztatását igényli, és jelentős feladatokat ró az oktatásszervezésre is, hiszen az online közösségek fejlődésének iránya világosan mutatja, hogy a digitális nemzedékhez tartozó tanulóknak nagy szerepük van a tudásmegosztás új formáinak kialakításában. Jó volna, ha ezekben a folyamatokban maga az iskola is konstruktív szerepet tölthetne be, és hatékonyan ötvözné működésében a bevált hagyományos módszerek mellett a legújabb, interaktivitásra alkalmat adó megoldásokat. A hagyományos struktúrákban egyirányú és központosított tudásmegosztás zajlik, ám a jövő gazdaságában, munkahelyeiben és vállalataiban az információs társadalom kiteljesedésével egyre inkább meghatározóvá válik a tudásmunka, melynek modellje a felfedezésen és részvételen alapul. A nagyhatású szerző, Tapscott (6) szerint A Z generáció szociális készségeire is jó hatással van a világháló, hiszen sokrétű kapcsolatteremtés révén, személyiségük számos aspektusát működtetve közösen oldhatnak meg feladatokat, alkothatnak együtt másokkal, a világ minden tájára átnyúló behatással. Nagy Zsuzsanna 2013. 08.15. Irodalom: 1. Mannheim, Károly (2000) [1928] „A nemzedékek problémája”, in Tudásszociológiai tanulmányok, Budapest: Osiris, 201-254.) 2. Mannheim, Károly (2000) [1918] „Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése”, Athenaeum, in Tudásszociológiai tanulmányok, Budapest: Osiris, 98-127. 3. Tari Annamária: Y generáció: klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani összefüggések az információs korban, Jaffa Kiadó, Budapest, 2010 www.generationz.com.au 4. Jukes-Dosaj, 2006, Jukes, Ian – Dosaj, Anita: Understanding Digital Children (DKs). Teaching and Learning in the New Digital Landscape. The InfoSavvyGroup, 2006. 5. Schulmeister, 2009:152-156). Schulmeister, Rolf: Gibt es eine Net-Generation? Hamburg, 2009. 6. Don Tapscott: Digitális gyermekkor. Az internetgeneráció felemelkedése Információs Társadalom kicsiknek és nagyon nagyoknak, Inforum Kossuth Kiadó, Budapest, 2001. 384.