hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Történelmi kaméleon


Történelmi kaméleon

| |
 

„Furcsák az emberek. A fiatalok letörten járnak, a tizen-huszonévesek számára összedőlt a világ. A többiek, az öregek viszont túlélték a ruszkikat, a németeket, a forradalmat,… a szocialistákat, a májusi puccsot és Pilsudskit, a válságot és mindent – mit nekik a németek?”

Kitört a II. világháború. A németek 14. napja vannak Varsóban és Konstanty Willemann morfiumabsztinenciája 53. napja tart. A város jórészt lebombázva. Ahogy Konstanty a mindenkori viszontagságokra gondol, úgy érzi Lengyelországnak legjobb volna szellemi formát öltenie.

Szczepan Twardoch lengyel író sikerregényt írt.

Művével hazájában több rangos díjat nyert, és felkerült az Európai Könyvdíj hivatalos listájára is. Twardoch eredetileg filozófiai és esztétikai tanulmányokat végzett, jelenleg újságíró, főként esszéket ír. Morfium című művét a Typotex Kiadó jelentette meg, mint több más kitűnő lengyel regényt is.

Az író egy hálás eszmére, az antifasizmus gondolatára épít fel egy helyenként egészen extrém, de a háborús Varsót plasztikusan felidéző kalandregényt.


Szczepan Twardoch

Konstanty Willemann szolgálaton kívül kóborló, korábbi harcban megsérült fiatal katonatiszt. Morfiumfüggő. A címadó narkotikum nem a legfontosabb ebben a történetben. Minden esetre Konstanty lelkiismereti gondokkal kűzd, hiszen Lengyelországtól, a lengyel sebesültektől orozza el a fájdalomcsillapító szert, Jacek doktor vonakodásától kísérve, apránként, szűkös adagokban, de mégiscsak háború idején.

Konstanty sziléziai grófoktól származik. Sziléziára a legjellemzőbb, hogy ez a történelmi tartomány etnikumokban mindig különösen gazdag és átfedett volt. Lengyel, cseh, magyar, majd Habsburg, porosz, német, ma pedig lengyel terület. A szerző, származásából adódóan Szilézia kiváló ismerője, történelmének beleérző leírója.

A főhős meggyőződés nélkül vállal szerepet az egyoldalú háborúban, valójában sem német, sem lengyel nem akar lenni, pedig ez a kérdés 1939 szeptemberében Varsóban sürgősen eldöntendő...

A családi előzmény az, hogy Konstanty apja von Strachwitz elmulasztja felesége kedvéért az ősnemesi származással együttjáró katonai karriert. Megsérűl, teste groteszk módon eltorzul, de később a lengyel ellenállási mozgalomba sodródó fiának adja külsejét és iratait, de németségét igaz katonai jellemének megfelelően haláláig megőrzi.

Álnémetségét Konstantynak önmagának kell hitelesíteni. Lengyellé édesanyja Katarzyna neveli. Az anya, aki soha nem kel fel a fotelból, füveket szív és közben Lengyelországra gondol. Fia érzi is:

„Még inkább lengyelnek kell lenned, mintha vér vagy bármi egyéb szerint az lennél., mivel ez volt anyád akarata. Az ő akarata gyúrt téged, ő öntette puha szöveteidet a lengyelség formájába, és égette ki kemencében, mint a téglát.”

A lényeg tehát Konstanty formális németté válása, és a német vérségi előnyök, valamint a két muttersprache lengyel szolgálatba állítása. Jellegzetes sziléziai sorsról van szó. Mint a szerző más helyen utal rá, ezen a vidéken kevés olyan ember akad, akinek ne lett volna legalább egy távoli rokona Wermacht szolgálatban.

Julius Fucsik írja korabeli börtönnaplójában (Üzenet az élőknek), hogy cseh börtönőrök igyekeztek a Gestapo börtöneiben szolgálathoz jutni. Ők nem kollaboránsok voltak, hanem bajba jutott honfitársaiknak igyekeztek segítséget nyújtani. Szerepüket sokan éppen úgy félreértették, mint Konstanty apósa, vejének titkos küldetését.

A fiatal tiszt felesége Helena saját apja hatása alatt áll, aki egy bigott lengyel hazafi, de jellemző tulajdonságok nélküli ember. Főhősünk szeretőt is tart, a prosti Salomét, aki némi orosz-zsidó folklórt hoz a cselekménybe.

A főhős alanyi szerepkörben meséli el a történetet, de még mondaton belül is gyakran átcsap harmadik személybe. Önmagával polemizál, de mivel nem megállapodott jellem, vitáinak nincs megoldása.

A leírásban sok a nyers naturalizmus, mondhatnánk szörnyűség és trágárság, de azért romantikus részletek is találhatók a regényben. Morfium által keltett szürrealista módosulások egyáltalán nem jellemzők a szövegre.

Az alábbi gondolat példa az egzisztencialista cinizmus megszólaltatására:

„Az embereknek inkább halniuk kellene, mint születniük, a születés méltatlan dolog – követelni a létezést, azzal, hogy világra jön az ember… Nem lenni finom dolog. A nemlét elegáns.”

A szerző nagyon jó technikával egy időcsúszkát alkalmaz. Nemcsak részletesen idézi a történetben szereplők múltját, meghökkentően robbantja elénk a cselekményből már kieső jövő motívumait is.

A regény vége felé eső rész Budapesten játszódik, ahova a fiatal tiszt rokonszenves harcostársnőjével Dzidziával kerül. Jócskán a zsidótörvények bevezetése után Magyarország a háborúban álló Lengyelország perspektívájából a béke szigete. Twardochnak megvannak az eszközei arra, hogy nemcsak hazáját, de a magyar földet is illúziót keltően ábrázolja. A hagyományos boros-fűszeres mulatós szimbólumokon és az internáló táborok felidézésén túl így minősít:

„Hogy a jóistenbe lettek ezzel a nyelvvel európaiak ezer évvel ezelőtt ezek a ferde szemű sztyeppei vademberek?"

Szczepan Twardoch regénye érdekes, fordulatos olvasmány. A mű kalandor főhőse nem erős morális lény, de ügyes ügynök, és a szerző – jórészt a többi szereplő mozgatásával - a jó oldalra vezényli. A háború kilátásai természetesen nem reményt keltőek a szétszabdalt Lengyelországban, de Szczepan Twardoch mégis életet lehel Varsó mikroklímájába. Körner Gábor fordító pedig követi a gazdag szövegvilágban.

Szczepan Twardoch: Morfium
Typotex Kiadó A/5 606 oldal
ISBN 978 963 279 847 9
További adatok: http://www.typotex.hu/book/7038/szczepan_twardoch_morfium

Sas Gábor
Literatura Medica Kiadó



Kulcsszavak

recenzió, második világháború, Lengyelország

Kapcsolódó anyagok

Történelmi kaméleon

Cinege szökdécsel a földön, mint egy sárga tollú egér

A csodálatos csecsemô

Fesztiváljelenség

Spiritualitás és a pszichiátria

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Cinege szökdécsel a földön, mint egy sárga tollú egér

Az író célja a rontott állapotok ábrázolása az őstermészetben és a modern társadalmakat képviselő feudumokban is. Eszköze a lépten-nyomon jelen levő keserű szatíra, leghatásosabbak a modern ipari társadalmakból származó anakronizmusok és hirtelen becsengő abszurd meghökkentések.

Tovább


Fesztiváljelenség

Szabó János Zoltán "A fesztiváljelenség" című könyve hiánypótló hazai munka. Az első fejezet a fesztiválok különböző szakirodalmának érthető, lényegre törő feldolgozása, míg a második a hazai fesztiválok társadalmi funkcióit és az NKA rejtett szempontrendszerét vizsgáló kutatás ismertetése

Tovább


Spiritualitás és a pszichiátria

A pszichiátria mentális betegekkel foglalkozik, akiknek életéből az értelemmel telítettség és a cél elveszett. E betegek felépülése úgy is értelmezhető, hogy új célokat és értelmet kell, hogy találjanak, leginkább a barátok és a család támogatásával, akik osztoznak ezen értékekben. Az érték- és hiedelemrendszerbeli osztozás biztosítja az egyén számára az élet egyensúlyát, és azt a hajlandóságot, hogy ezen támogatásokkal adaptív módon küzdjön az élet során. Alapvető jelentőségű tehát, hogy az egyén megszerezze és használja azokat a készségeket, melyekkel saját jólétüket elősegítő spiritualitásukat felszínre tudják hozni.

Tovább


Csilp csalp - Prága újra üzent

Egy nap történetét adja az író nagyon merész sűrítéssel. Emlékező regény ez, a mélyen átélt valóság keretei közé helyezett párbeszéd formájában. Az író módszere hogy szereplői megjelenítésére bízva felhalmoz mindent. Tehát a történelem, a társadalmi élet, a politika színét és visszáját, a szerelmi élet, a családi élet megrázkódtatásait, fricskáit és aberrációit, a növény- és állatvilág emberhez fűződő viszonyát és egzotikumait, az ételek és főleg italok ízét és színvilágát és a kocsmai élet auráját. Az út elvileg végtelenített, végcélja nincs, de itt és most nekünk Prága kell.

Tovább