„És sokszor mi vagyunk az ördögök, Ha ingatag erőnkben bizakodva, Kísérteni hagyjuk lenge szíveinket” – Shakespeare (A kötet első fejezetének mottója) Roy F. Baumeister–John Tierney Akaraterő című kötete az egokimerülés (ego depletion), az akaraterő (willpower) és az önszabályozás (self-regulation), önkontroll (self-control) kérdéseit tárgyaló, nagyközönségnek szánt írás. Alapvetően önsegítő (self-help) könyv. A szerzők szerint az akaraterő jelentősen alulbecsült tényező a modern személyiségmodellekben, és fejlesztése számos egyéni és társadalmi problémára is megoldást jelenthetne. Roy F. Baumeister 25 tudományos kötet és két nagyközönségnek szánt könyv szerzője. A Harzing’s Publish and Perish adatai szerint több mint 628 tudományos közlemény jegyzője, 128-as H-indexszel rendelkező sztárkutató. John Tierney újságíró, a New York Times munkatársa, több – sokak ellenérzését kiváltó – klímaszkeptikus közlemény szerzője. (A Hallgatag tavasz című kötet legfőbb laikus kritikusa.) Egyesek szerint Tierney jelentős hatással volt arra, hogy az USA természetvédelmi és klímakérdésekben tudománytalan álláspontot képviseljen. A kötet elején egyfajta rövid történeti áttekintés során kifejtik, hogy az akaraterő metaforájának kezdeti sikerét a náci ideológiában betöltött szerepe (Az akarat diadala), illetve a modern személyiségmodellek strukturális szemlélete háttérbe szorította. A szerzők szerint az akaraterő kulcstényező a nyugati típusú sikerhez és társadalmi beilleszkedéshez. Számos amerikai vizsgálat eredményeit felhasználva érvelnek amellett, hogy a gyermekek akaratereje korrelál a felnőttkori önpusztító magatartásformák kerülésével. Az intelligencia mellett szerintük az akaraterő a legerősebb prediktív faktor a sikeres felnőttkori életre. Ám az intelligenciával szemben az akaraterő tartósan fejleszthető – érvelnek. Roy F. Baumeister és John Tierney az alábbiakat jelentik ki az akaraterővel kapcsolatban: (1) a fogyasztói társadalom ajánlatözönében a mai kor emberének fokozott akaraterőre van szüksége, az ajánlatoknak, raffinált kísértéseknek való ellenállás akár napi négy órát is kitehet; (2) véges mennyiségű akaraterővel rendelkezünk, amely gyors gratifikációt ígérő ajánlatoknak való ellenálláskor, döntések meghozatalakor, illetve a tudatos önszabályozás egyéb tevékenységeivel merül; (3) az akaraterő erős összefüggésben áll a vércukorszinttel, és így az étkezéssel; (4) egy akaraterő-készletet használunk minden önszabályozó tevékenységhez; (5) az akaraterő fejleszthető, egy területen fejlesztett akaraterő kihat a többi területre is. A szerzőpáros meglátása szerint a modern személyiségelméletek főleg strukturális mechanizmusokra épülnek, míg az akaraterő modellje „termodinamikai” szemléletű. Radikális felvetésük szerint az én-tudat is az önszabályozás érdekében jött létre, és az önszabályozás eszközeként érthető meg. Kifejtik, hogy az akaraterő okos és szisztematikus növelése jó beavatkozási pont lehet mind az egyén önfejlesztési kísérleteiben, mind pedig nevelési kérdésekben. Itt az önbecsülésre nevelő módszerekkel szemben következetes, önkontrollra való autoriter nevelést proponálnak (a Battle Hymn of the Tiger Mother című bestseller megfontolásait is ismertetik). Számos különböző tudományterületről ismertetnek a felvetéseiket támogató vizsgálatokat. Mindent felhasználnak, ami alátámasztani látszik gondolatmenetüket. Terjedelmi okokból néhány kerül csak röviden ismertetésre: a párterápia területéről hozott példa szerint a hivatásuknak élő nyugati párok párkapcsolati problémája részben abból adódhat, hogy a nap végén találkoznak, amikor már akaraterejük fogytán van, így irritábilisabbak, impulzívabbak és az önszabályozásra már nem képesek. A szerzők szerint ajánlható, hogy házasságuk érdekében szisztematikusan korán járjanak haza. (Számos hasonló, egyszerű tipp található a kötetben.) A könyv több fejezetében is előkerül az egyetemi élet. A citált vizsgálatok szerint a vizsgaidőszakban csökken a hallgatók akaratereje és önszabályozási képessége (többet költekeztek, egészségtelenül táplálkoztak, mosatlan zoknit vettek fel stb.) és tanulási képessége, ezért a szorgalmi időszakban való szisztematikus tanulás ajánlható. Hasonlót fogalmaznak meg a doktori és posztdoktori pozíciókban lévő kutatók számára a tudományos dolgozatok megírására. Szerintük a sikeres szépirodalmi írók titka is a szisztematikus munka. Az egyik idézett tanulmány szerint az igazságszolgáltatásban született döntések is függenek a bírók vércukorszintjétől és így nem mindegy, hogy az ügyünket a bírói étkezés előtt vagy után tárgyalják. Bűnözők vércukorszint-mérési vizsgálatait is úgy értelmezik a szerzők, miszerint alacsony vércukorszinttel nagyobb valószínűséggel követnek el törvénybe ütköző cselekedetet az állampolgárok. A középkori Nyugat-Európában a Mardi Gras (húshagyókeddi dőzsölés) jelenségét is a böjtölés előtti akaraterő-felhalmozásra vezetik vissza. A derékbőség-csökkentésre vágyók számára használható lehet az a felvetés, miszerint a sikeres testsúlycsökkentés kulcsa nem az akaraterő, illetve a fogyókúrázás, mivel fogyókúra során a csökkent vércukorszint csökkenti az akaraterőt. Itt is reális célkitűzések és szisztematikus munka javasolható. Mint érezhető, a kötet a központi témájától számos egyéb távolabbi területre is kitekint, rendkívüli akaraterővel rendelkező emberek történetét (Henry Morton Stanley, utcai előszobor-előadók stb.), az Anonim Alkoholisták mozgalmát, a Mint.com-ot, a Quantified Self mozgalmat (Esther Dyson neve többször is előkerül a kötetben) is érinti. Természettudományos értelmezésekhez szokott olvasó rosszallását válthatja ki azonban, hogy az ok-okozati viszonyok könnyelműen kerülnek megállapításra a kötetben (gyanúsítottak vércukorszintje, AA-módszer specifikus hatóelemei, családon belüli lélektani mechanizmusok, biopszichológiai és diabetológiai okfejtések stb.) Társadalomfilozófusokban felmerülhet, hogy az akaraterő fejlesztésével elérhető tökéletesebb egyén elterjedése nem biztos, hogy megoldja a jelenlegi káros civilizációs folyamatokat, amelyek az egészségállapotban (civilizációs betegségek), társadalmi egyenlőtlenségben és számos függőbetegségben fejeződnek ki. Ám a kötet talán legnagyobb könnyelműsége, hogy számos érintett tudományterület jelenlegi állását egyoldalúan ismerteti (endokrinológia, addiktológia, obezitológia, pedagógia, diabetológia, párterápia, szociálpszichológia, kriminológia, szociológia stb.). Ennek ellenére nem érdektelen a kötet. Egyes praktikus önsegítő ajánlásai (például egyszerre egy dolog változtatását tűzzük ki célul, költekezési szokásainkat 20%-nál jobban ne akarjuk megváltoztatni negyedévenként, legyünk tisztában akaraterőnk határaival, alkalmazzunk rutinokat, szituatív önszabályozást stb.) valóban hatásosak lehetnek egyfajta következetesebb és jobban kontrollált élet kialakításának eszköztárában. A kötet szerzői nem említik, de már az antik erkölcsfilozófiában fontos szerep jutott az önuralomnak, az akaraterőnek. Sztoikus filozófusok között bevett gyakorlat volt, hogy korgó gyomorral ültek rakott tálak előtt. (Igaz nem a kötet által kifejtett nyugati siker elérése érdekében.) A narratív fordulattal, illetve a kognitív idegtudományok gyors fejlődésével számos koncepció kérdőjeleződött meg az emberről alkotott képben: a szabad akarat, a „racionális” ember, a döntés aktusa stb. Ezek a jogrendszerünk, társadalmi berendezkedésünk, értékrendszereink újragondolását idézték elő. Az angolszász világban divatos kifejezés lett a nudge és a hozzá kapcsolódó választás-architektúra elmélet. Az újpaternalizmus is elismeri, hogy az ember akaratereje véges, ám megoldásként inkább a szituatív, a megelőző szabályozás módszerét ajánlja egyéni és társadalmi szinten is. Ez az ismertetett kötetben is felmerül új gondolatként, ám ez a felvetés – mint oly sok minden – szintén megtalálható az antik görög irodalomban, a leleményes Odüsszeusz tetteiben a 12. énekben a szirénekkel való találkozásakor: „Én egyedül halljam csak a dalt, de kemény kötelékkel kössetek engem a bárkához, moccanni se tudjak.” Homérosz: Odüsszeia – 12. ének A szírének. A kötet bibliográfiaia adatai: Roy F. Baumeister - John Tierney Akaraterő - A legnagyobb belső erő újrafelfedezése Ursus Libris, 2013 ISBN 978 963 9718 58 6 312 oldal, 15x22 cm, puhafedeles Ára: 3500 Ft Megrendelhető: Ursus Libris weboldala Brys Zoltán eLitMed.hu 2014. október 25. Kapcsolódó videóanyag: