Május 17-én a Vigadóban ünnepélyes keretek között, a pszichiátriai es a farmakológiai szakmai közélet kiválóságai, valamint a szaksajtó jelenlétében átadták az Év Gyógyszere díjat. A díj hosszú évek óta valószínűleg a legrangosabb szakmai elismerés hazánkban, melyet gyógyszer kaphat, hiszen a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság (MFT) értékeli a fejlesztést és a gyakorlati tapasztalatokat is a készítménnyel. A díjat Prof. Dr Sperlágh Beáta, a Társaság elnöke adta át.

Az eseményen méltató beszédet mondott Borvendég János professzor és Bánki M. Csaba professzor. A Servier Hungária Kft. vezérigazgatója Dr. Jan Frederic Kesselhut a bizalomról es annak fontosságáról beszélt, mind az orvos-beteg kapcsolat – a terápiába vetett hit –, mind a gyártó és felhasználók közötti kapcsolat tekintetében. A bizalom pedig több, mint hit, vagy remény, az a tudományos bizonyítékokon és a saját tapasztalatokon alapul.



Az Év Gyógyszere díjat az MFT szigorú kritériumok alapján ítéli oda. A kritériumok címszavakban és a teljesség igénye nélkül a következő követelményeket jelentik: jobb terápiás hatás, kevesebb mellékhatás, hiánypótló, új hatásmechanizmus, áttörő felfedezés, kedvezőbb farmakokinetika, kevesebb interakció.

A depresszió terhe és az antidepresszív szerek előtt álló kihívások

A depresszió ma az egyik legelterjedtebb “népbetegség”, epizódokban zajlik, visszaesésre hajlamos és sok esetben krónikussá válik. A depresszió az egyik legsúlyosabb betegségterhet jelenti, hasonlóképpen, mint a diabetes mellitus, a kardiovaszkuláris betegségek, vagy a krónikus mozgásszervi elváltozások.

A legtöbb ezidáig forgalmazott antidepresszív szer alapvetően hasonló mechanizmussal, a szerotonin, noradrenalin és/vagy dopamin (monoaminok) visszavételének gátlásával, vagy azok receptorain keresztül hat. Hatásosságuk és mellékhatás-spektrumuk egyaránt általában inkább hasonló, mint eltérő. Leggyakoribb tartós mellékhatások a testsúlynövekedés és a szexuális diszfunkció, és gyakran észlelhetők ún. maradványtünetek a kezelés mellett.


Hogyan felel meg a Valdoxan az Év gyógyszere kritériumoknak?

A terápiás válaszok és a remissziók arányával mérve ma a Valdoxan az egyik leghatásosabb antidepresszívum. Hatásossága súlyos depresszióban is ugyanúgy érvényesül, széles tüneti spektrumot fed le (affektív-kognitív-szomatikus dimenziók), és hosszútávon kivédi a relapszusokat.

Megkülönböztető, hiánypótló tulajdonságai közül kiemelendő az anhedónia hosszú távú csökkentése és az emocionális fogékonyság megőrzése. Az anhedónia a depresszió egyik fő tünete, melyre a Valdoxan az összehasonlító szerekhez képest erőteljesebben hat. A remissziót a korábbi antidepresszív szerek mellett az esetek jelentős részében az anhedónia fennmaradása miatt nem sikerül elérni, ami növeli a visszaesés, illetve a pszichiátriai és szomatikus társbetegségek kockázatát. Kimutatták, hogy a teljes körű funkcióképesség visszanyerése leginkább az anhedónia javulásával korrelál.

A Valdoxan hatásmechanizmusát tekintve új osztályt képvisel, mert elsőként veszi célba a monoamin rendszerek mellett a melatoninvezérelt cirkadián rendszert is. Szerotonin 2c receptor antagonista és melatonin receptor agonista hatása szinergisztikus, közvetett dopaminerg/noradrenerg hatással és glutamát modulációval. Kivételesen rövid felezési ideje miatt nem nem a monoaminok szintjének tartós befolyásolása útján hat, hanem ún. impulzus-hatás jön létre.

A Valdoxan kétségkívül a legjobban tolerálható antidepresszívum. Az eddigi szerekhez képest a legkevesebb gasztrointesztinális mellékhatással bír, nincs kardiális hatása, testsúlysemleges, és nem okoz szexuális diszfunkciót. Az alkalmazás során 1,4-2,5%-ban előforduló transzamináz-emelkedés kockázata előszűréssel és a terápia első fél évében történő időszakos monitorozásával teljes mértékben kivédhető. Továbbá, mivel hasonló reakciót számos más antidepresszívum, sőt, mindennapi gyógyszereink jelentős része – gondoljunk csak az elterjedt sztatinokra – okozhat, a farmakoterápia ilyen monitorozása, mint a helyes terápiás gyakorlat része sokkal szélesebb körben is indokolt volna, ahogy ez a németországi terápiás irányelvekben már meg is jelenik.

A Valdoxannal végzett kezelés sikerének fontosabb tényezői a tapasztalatok szerint:
• A pontos diagnózis. A terápiás kudarcok gyakran abból erednek, hogy a betegnél nem a depresszió a megoldandó probléma.
• Elvárások tisztázása. A Valdoxan a hatás karakterisztikáját illetően másként működik, mint a korábban megszokott szerek.
• A bevétel időpontja. A Valdoxan bevétele minden nap ugyanabban az időben történjen, a tervezett elalvást megelőzően másfél-két órával. Ez a hatásmechanizmusból és a rövid felezési időből eredő impulzushatás miatt fontos.
• Váltás Valdoxanra. Szerotoninszintet befolyásoló antidepresszívumról Valdoxanra áttéréskor az előző szert csakis lassan és fokozatosan szabad leépíteni, mivel a hirtelen elhagyást kísérő esetleges diszkontinuációs tüneteket állapotrosszabbodásnak, vagy a Valdoxan mellékhatásainak vélhetjük.

(x)